Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-676

92 676. országos ülés 1916 deczember 13-án, szerdán. ségvetéshez, mint béke idejében és ennélfogva bizonyos szempontokból a költségvetés összeállításának és letárgyalásának nagy technikai munkája ma fölösleges. Nem felesleges az a másik része a költségvetés megállapításának, amely parlamenti államokban a költségvetés másik főszerepe, hogy t. i. a képviselőház bírálatot mondhasson a kormány működése és tevékenysége felett és megállapíthassa azt, hogy bizalommal viseltetik a kormány iránt abban a tekintetben, hogy az ügyek vezetését továbbra is a kezében hagyja. E czélnak azonban az indemnitási törvény letárgyalása teljesen megfelel. Én tehát azt hiszem, hogy amily fontos és szükséges béke idejében az állami költségvetés összeállítása, ugy merem állítani másrészt, hogy a kormányt semmi mulasztás nem terheli, hogy most költségvetést nem nyújtott be a képviselőház elé, mert annak a költségvetésnek oly általános keretekben kellene mozognia, hogy az igazi feladatnak, amelyre Bizony Ákos t. képviselő ur rámutatott és amely normális időben igenis fontos, megfelelni képes ugj sem lenne. Másik szemrehányása a t. képviselő urnak az. hogy a felhatalmazási törvénj-javaslatba oly rendelkezéseket is vettünk fel az utóbbi időben állandóan, amelyek felhatalmazási törvénybe nem valók. Bocsánatot kérek, ez állott a múltra nézve, de épen miután a t. túloldal részéről ebben a tekintetben kifogás merült fel, már az ezt megelőző felhatalmazási törvényjavaslatba és a mostani felhatalmazási törvényjavaslatba is semmi oly rendelkezést nem vettünk fel, amely nem szorosan az állami költségvetési törvény keretébe és rendelkezésébe való. ugy hogy ez a szemrehányás sem illetheti a kormányt. Gróf Batthyány Tivadar tisztelt képviselő ur kifogásolta a szesz- és dohányhiányt. Ami a dohányhiányt illeti, (Halljuk ! Halljuk !) tényleg körülbelül a folyó év nyarától kezdve nem vagyunk képesek a közönséget annyi dohánynyal ellátni, mint amennyi a szükséglet volna. Ennek a főoka a fogyasztásnak rendkívüli megnövekedése. Másikoka, hogy daczára annak, hogy a kormány igyekezett a dohánybeváltási árak emelésével a dohánytermelésnek fentartását biztosítani, ez nem sikerült. Laehne Hugó: Kevés az emelés! Teleszky János pénzügyminister: Nem sikerült túlnyomó részben azért, mert a képzett dohánykertészek jelentékeny része bevonult, de nem sikerült másrészt azért sem, mert teljesen beismerem, hogy az az áremelés, amelyet a kormány mindig előzetesen állapított meg, mert hiszen ugyebár előre kell megállapítani, ez a beváltási áremelés, a nem makszimált termékek árának időközben való emelkedésével és a makszimált árak be nem tartása iránti prakszisnak napról-napra való növekedése által mindig túl lett haladva, (tlgy •van !) Méltóztatik látni, hogy rendlávül nehéz helyzetben van. a kormány. A kormány kezdje az árdrágítást, a kormány állapítson meg egy évvel előre, mert hiszen a dohánybeváltási árat egy évvel megelőzőleg kell megállapítani, a kormány állapítson meg oly árakat, amelyeket azután nem fognak túlhaladni egy év múlva sem a mai rendkívüli viszonyok közt és ezáltal tulaj donképen a kormány adja meg a pacet arra, hogy a többi árak hogyan emelkedjenek? Ez rendkívül helytelen lenne. Beismerem, hogy ma a dohánytermelés például a mai igen magas burgonya makszimális árak mellett és azon igen magas burgonya makszimális áraknak igen nagy mértékben való be nem tartása mellett, nem rentábilis dolog, de ezen rendlávül nehéz segíteni, mert igazán nem teheti meg a kormány, hogy ő is a megállapított beváltási áraknál magasabban váltsa be a dohányt. Laehne Hugó: Magasabban kell megalapítani. Teleszky János pénzügyminister: Mondom, hogy e<yy évvel előbb nem lehet. Laehne Hugó : Most is csak 50%-kaí emelték, lenyes üzlete az /Hámnak. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Teleszky János pénzügyminister: Ez a kérdés nem fogható fel üzleti szempontból. A legnagyobb mértékben helytelenül cselekednék a kormány, hogyha tisztán üzleti szempontból a dohánybeváltási árakat ekszorbitánsul magasra, emelné fel és ezáltal a többi élelmiczikkek árának felhajtására is közrehatna. Epén ellenkezőleg, t. ház. (Halljuk ! Halljuk !) Az egész dohányjövedék kezelésénél az üzleti szempontot teljesen kikapcsoltam és azt hiszem, helyesen cselekedtem, mert ha tisztán az üzleti szempontok vezettek volna, akkor igenis a dohánygyártmányban hiány nem lenne, nem azért, mint hogy ha bárminő dohánybeváltási ár megállapításával valami különös nagymennyiségű dohány termeltetett volna, de azért, mert ha tisztán üzleti szemponttól vezettetem magam, akkor külföldről szerezhettem volna be annyi dohányt, amennyi a szükséglet fedezetére okvetlenül elég lett volna. De, bocsánatot kérek, egy pénzügyminister, kinek feladata a mai viszonyok között a valutának lehető megvédése, a leghelytelenebbül cselekednék, ha tisztán üzleti szempontok által vezettetné magát csak azért, hogy x millió külföldi dohány bevásárlása utján az államnak nagy bevételt biztosítson, habár ezáltal hozzájárulna a valuta romlásához és azokat a külföldi fizetési eszközöket, melyekre szükségünk van az elsőrendű szükségleti czikkek és a jövőben az ipari nyersanyagok beszerzésére, dohányra költené el, hogy a közönség azt elfüstölje. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az oka annak, hogy nem tudjuk a közönség teljes dohányszükségletét ellátni, továbbá az, hogy a fronton levő katonaság szükséglete napról-napra nő s első feladatunk az, hogy a fronton levők szükséglete elláttassék.