Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

64 674. országos ülés 1916 deczember 11-én, hétfőn. midőn még mindig látunk olyan jelenségeket, amelyek az egyenlőtlenség szomorú, kirívó és szivettépő példáit tüntetik fel, hogy akkor Budapesten szegény kicsi családokban milyen élet folyik. Méltóztassék megengedni, hogy erről adatokat és eseteket említsek fel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Itt van egy eset, a következő: Sehwarcz Lajosné Budapesten. Megvan a lakása. Elmondja, hogy férje 1915 január másodika óta katona. Mint utazó volt alkalmazva a Glaser és Oroszy czégnél négy évig; havi 450 korona jövedelme volt. A czég egy évig havi 150 koronával támogatta, de ez évi január óta a támogatás megszűnt. .Telenleg csak az államsegélyből él, amely államsegély ha^i 90 korona. Ebből lakbérre megy 30 korona. Marad tehát életének fentartására egy hónapra 60 korona. Már most ennek a kereskedősegédnek két gyermeke van. Az egyik hatéves, Lili, ez az elemi iskola első osztályába jár. Ezért nem kell fizetni semmit. A másik a 12 éves Elemér. Ez a reáliskola harmadik osztályába jár, a Bulyovszky-utczában. Már a múlt évben kérte két izben a tandij elengedését. Eelemlitette kérvényében, hogy férje katona, hogy az államsegélyen kivül más jövedelme nincs és ezért nem képes tandijat fizetni. A kérvény visszajött és annyi volt rájegyezve, hogy a kérés ezidőszerint nem teljesíthető. Meg kellett fizetni. Már tavaly a 30 korona tandijat négy részletben fizette, az összeget a hadisegélyből fizette; amely 90 korona egy hónapra és abból, mint méltóztatott hallani, mennyi megy le lakásra. Az idei beiratás után kérte a tandi] elengedését, ismét felemiitette, hogy férje katona és nem tud fizetni. Az intézet igazgatója elutasította- azzal, hogy ezt mindenkinek meg kell fizetnie. A mellékelt jegyzék szerint fizetett 16 korona beiratást. A végén az írásnak, amely felvétetett, azt mondja: a czipőt a kis fiam részére valahogy szereztem, de kislányomnak, Lilinek sem czipője, sem ruhája nincs. És ennek a nőnek az állam részére tandijat kell fizetnie. Csak általánosságban akarom megemliteni, hogy én az ily kérdésekben igyekezem a preczizitásra, de ebben az esetben nem is voltam kíváncsi, az igazat megvallva, semmiféle rendeletre, semmiféle intézkedésre, mert ha létezik olyan rendelet vagy intézkedés, amely a hadbavonult szegény kereskedősegéd harmadik realista fiától taudijat vagy beiratási dijat követel, ha az nem is tud fizetni és ha emiatt elküldik az iskolából, bocsánatot kérek, itt azt hiszem megszűnik minden okoskodás. Ha ez lehetséges, ha erre van intézkedés, azt meg kell szüntetni. Viszont nem képzelem, hogy az az igazgató a maga inicziativájából cselekednék igy, ez csak felső utasításra tehet és azért már ebből az első esetből kifolyólag is kénytelen vagyok a t. minister úrtól azt kérni, hogy méltóztassék generálisan intézkedni abban az irányban, hogy a hadbavonult szegény ember gyermekétől sem tandijat, sem beiratási dijat követelni egyáltalán ne lehessen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a t. házat érdekeli, még néhány esetet fogok felolvasni, azt hiszem érdekes, mert egyúttal a szegény ember életviszonyaiba enged betekintést. (Halljuk ! a bal- és szélsöbaloldalon.) Itt van egy másik eset: Krausz Zsigmondné. Eérje 1915. február 25-ike óta katona. A. Kornhauser Richárd czégnél mint utazó volt alkalmazva, ahol 400 korona havi fizetése volt. 26 évig volt a czégnél alkalmazva. A főnöke szintén katona. A czég megszűnt és igy annak részéről semmiféle támogatást nem kapnak. Az esetek nagyon variálnak, van ahol a czég fizethet és nem fizet, van, ahol, mint a jelen esetben, megszűnt. Ennek az asszonynak jelenlegi jövedelme csakis a havi 120 korona államsegély, amelyből lakbérre lemegy 30 korona, marad havi 90 korona. Három gyermeke van; a legidősebb 15 éves. Amikor a beiratásnál jelentkezett, és nem volt pénze, az igazgató azt mondta neki, hogy ne taníttassa a gyermeket, hanem adja más pályára, mert van elég más foglalkozás. A másik két gyermeknél szintén ez volt a válasz, ugy hogy le kellett fizetnie a beiratási dijat egy gyermekért, 5 korona, tandijat, 14 koronát, másik két gyermekért beiratást, 16 koronát; 35 koronát kellett tehát lefizetnie. Levonva ezt a 90 koronából, maradt az asszonynak a havi megélhetésre 55 korona, és meg kellett fizetnie a tandijat és a beiratási dijat. Itt van a következő eset: Baditz G-yuláné. Férje 1915 május óta katona. Egyedüli jövedelme 120 korona államsegély. Ebből lakbérre 42 korona megy le. Ebből a segélyből tartja fenn magát és három gyermekét. Állást vállalni nem tud mert beteg. Három gyermeke van. Dezső a Bulyovszkyutczai reáliskolába jár. Az elemi iskolába járó gyermekek után beiratási dijat és tandijat nem kell fizetni, mert ezekben az iskolákban a tanítás ingyenes, de Dezsőért 16 korona beiratási dijat fizet. Az évi tandij 60 korona. Dezső tandíjának elengedése ügyében személyesen járt az igazgatónál, közölte vele anyagi helyzetét, hogy férje katona, az államsegélyen kivül egyéb jövedelme nincs, megemlítette azt is, hogy Béla nevű négyéves fia áprilisban meghalt és zilált anyagi helyzetét ez még rosszabbá tette. Mindezek daczára kijelentette az igazgató, hogy tandíjmentességet nem engedélyezhet, hanem az első félévi tandijat feltétlenül meg kell fizetni, a másik félévre esedékes tandij elengedését sem helyezte kilátásba. »Tandijat még nem fizettem, miután folyó évi október hő 2-án kellett volna fizetni«, — ez az irás még akkori időben van felvéve, — »nem fizethettem, mert az államsegélyből, ugy szólván, még élelmiszerre sem