Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

692, országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. 549 eredeti szövegben elfogadni : igen vagy nem? (Nem!) A ház tehát az eredeti szakaszt mellőzi. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 4. §-t a aróf Esterházy Móricz képviselő ur által benyujgott szövegben elfogadni : igen vagy nem? (Igen !) A ház a gróf Esterházy Móricz képviselő ur által beterjesztett szöveget fogadja el. Következik az 5. §-. Rudnyánszky György jegyző (olvassa az 5. §-t). Elnök : Szólásra következik? Szepesházy Imre jegyző: Gróf Esterházy Móricz ! Gr. Esterházy Móricz : T. képviselőház. Ehhez a szakaszhoz is vagyok bátor épen azon érvek alapján, amelyeket az általános vita folyamán felhozni szerencsém volt, egy rövid módosítást benyújtani, melynek elfogadását tisztelettel kérem (Olvassa) : »Inditványozom, hogy a bizottsági szöveg 5. §-ában »a pénzügyminister« szavak után »a háború okozta rendkivüli viszonyok tartania alatt<< szavak tétessenek.« ; Ezt a szakaszt, amint méltóztatik tudni, a bizottság szövegezte. Azt hiszem, talán elkerülte a bizottság figyelmét az, hogy az előző szakasznál határozottan ki van mondva, hogy a háború okozta rendkivüli viszonyok miatt szükséges intézkedéseket tehesse meg a kormány az önkormányzati testületeknél. Már most ha az 5. §-ban nem jelöljük meg az okot és a czélt, amelynél fogva ineghosszabbittatik a különböző adókivető-bizottsáságok dátuma, azt hiszem, félreértések keletkéz hétnek. Ezért kérem inditványom elfogadását, amely tulaj donképen inkább stiláris természetű. Elnök : Szónok feljegyezve nincs. Kérdem a t. házat, kiván-e még valaki szólani ? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : T. ház ! Van szerencsém a pénzügyminister ur nevében kijelentem, hogy a módosításhoz hozzájárulok. (Helyeslés.) Elnök : A .tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Elsősorban a bizottság által beterjesztett eredeti szöveget fogom szavazásra feltenni (Helyeslés.) és amennyiben a t. ház azt el nem fogadná, szavazás alá bocsátom a gróf Esterházy Móricz képviselő ur által benyújtott és a kereskedelemügyi minister ur által elfogadott szöveget. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 5. §-t a bizottsági javaslat eredeti szövegében elfogadni : igen vagy nem ? (Nem!) A ház a szakaszt eredeti szövegében nem fogadja el. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a gróf Esterházy Móricz képviselő ur által benyújtott szöveget elfogadni : igen vagy nem ? (Igen !) A ház tehát ezt a szöveget fogadja el. Következik a 6. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 6—7. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltaivá n, annak harmadszori olvasása iránt napirendi inditványom keretében fogok javaslatot tenni. Következik a napirend 2. pontja, a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló belügyministeri törvényjavaslat (írom. 1340, 1350). Az előadó urat illeti a szó. Kostyál Miklós előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az a törvényjavaslat, melyet a közigazgatási bizottság nevében és megbízásából szerencsés vagyok előterjeszteni, a maga nemében kivételes alkotás. Kivételes a tekintetben, hogy nincsen semmi relácziója a mozgó élet anyagi szükségleteivel, sem pedig a politikával, hanem hogy annak forrása az egész nemzetet átható, egy nagy és forró érzés : az elismerés, hála és kegyelet érzése azon honfitársaink iránt, akik odakünn a karczmezőkön bősies elszántsággal és önfeláldozással teljesitik honvédő kötelességeiket. (Ugy van! Ugy van ! jóbbfelől.) Immár harmadik éve állunk a világrenditő viharok forgatagában. A gyűlöletnek és a gonoszságoknak tébolyos dühe támadt mindenfelől reánk, hogy elpusztítsa nemzeti létünket, ezeréves államiságunkat. Mindenünk koezkán forog, ami nekünk érték, ami legdrágább, legféltettebb kincsünk ; amiért egy évezred viszontagságai között harezokban küzdöttünk, bélvében dolgoztunk ; mindenünk, ami nekünk nemcsak kultúra, hanem magyar kultúra is, nemcsak jog, alkotmány és szabadság, hanem magyar jog, magyar alkotmám* és magyar szabadság, amely nélkül a jelennel együtt megsemmisülne, multunk és jövendőnk egyaránt. (Ugy van ! Ugy van ! jobbjelöl.) Tudjuk ezt, t. ház. Tudjuk azt, hogy az élethalálharcz küzdelmét kell most megvivnunk s hogy e harezban nemcsak hogy elbuknunk nem szabad, de ugy kell győzedéitneskednünk is, hogy utána tartós béke oltalma alatt uj erőfeszítések termő munkájával haladhassunk előre, tovább. (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelől.) Tudjuk ezt mi, t. ház, de csodálatos megértéssel, megingathatatlan tudatává lett ez az ország egész népének, minden fajának s mindenrendü lakosának is s ez a megértés legegyszerűbb műveltségű honfitársaink lelkületében is a hazaszeretetnek oly fenséges erényeit lobbantotta lángra, melynek tettei minden téren a hadviselés érdekeit szolgáló jjolgári munkában ép ugy, mint a harczterek ezerszeres halálveszedelmei között is — az önfeláldozó kötelességteljesitésnek és hősies elszántságnak időtlen-időkig dicsőséges emlékei maradnak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Odakünn, hóban, fagyban, dermesztő hidegben a világtörténetnek legfenségesebb drámája fejlődik kibontakozása felé": (Halljuk/ Halljuk!) Fiatal legények és élemedett korú apák százezrei erejük végső megfeszítésével, rnegrendithetetlen