Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

Ui 692. országos ütés léi? olyan kérdésére, melyet majd meg kell oldani, mert becsületes lélekkel ezt a mai állapotot soká már nem hagyhatjuk meg. Méltóztassék most megengedni, hogy reflektáljak az igen tisztelt minister urnak a balesetelhárításra vonatkozó előterjesztésem tárgyában előadott észrevételeire. (Halljuk! balfelöl.) Azt kértem az igen t. minister úrtól, hogy mivel ma ezen balesetelháritó intézkedések és óvórendszabályok hosszú hivatalos retortán mennek keresztül és maga az a szerv, amely a szakképzettségénél és helyzeténél fogva legalkalmasabb az ilyen intézkedések megtételére: az Országos Betegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár csak javaslatokat tehet, de maga nem intézkedhetik ezekben a kérdésekben — legyen szives oly módosítást eszközölni ezen javaslat alkalmából, amelynek alapján azután az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár közvetlenül, általánosságban és konkrété minden egyes esetben intézkedhetnék az ilyen balesetelhárító óvórendszabályok létesítése tekintetében. Az igen t. minister ur erre azfc válaszolta, hogy szerinte az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár nem alkalmas ezen intézkedések megtételére, mert kellő szakismeretekkel bíró kar nem áll rendelkezésére, — ezt mondta a minister ur — másrészt pedig ő ezen intézkedések megtételét tulaj donképen az iparfelügyelői karra kívánja bízni. Ugyanakkor azonban azt mondta az igen tisztelt minister ur, hogy ezeket a kazánvizsgálattól fel akarja menteni, de másrészről, épen a háború kiszámithatatlanságára való tekintette] adta elő azt az állapotot, hogy az iparfelügyelői karból is nagyon sokan hiányoznak s ennélfogva a hiányos felügyelet egyik oka az is, hogy ma nincsenek olyan számban azok, akik megfelelően teljesíthetnék ezeket a vizsgálatokat. Ismét bátor vagyok kijelenteni, hogy én mindig a dolgok lényegére fektetem a súlyt ; nekem nem fontos, hogy ki csinálja az intézkedéseket, csak az a fontos, hogy megtörténjenek, akár az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár, akár az iparfelügyelő csinálja, helyes, de midőn maga a minister ur mondja, hogy az iparfelügyelői kar nem alkalmas ennek végrehajtására, mert kevés számban van jelen, akkor mégis azt kell mondanom, hogy bizza meg azokat ezen balesetelháritó intézkedésekkel, akik rendelkezésre állanak és akiknek kell, hogy joguk legyen végrehajtani ezen intézkedéseket. Tudomásom, szerint az Országos Munkásbetegsegélyző- és Balesetbiztosító Pénztár rendelkezik megfelelő szakerőkkel, hiszen van egy műszaki osztálya, melyben, tudomásom szerint, kiváló mérnökök vannak, akik a dolgokban jártasak, szakképzettek és ennélfogva alkalmasak e balesetelháritó intézkedések megtételére. De ha a minister ur nem tartja alkalmasaknak, nem bánom, elfogadom ezt az álláspontot, de akkor viszont kérem, hogy az iparfelüg3'elői kart egé"ebruár 1-én, csütörtökön. szitsék ki vagy hozza azt abba a helyzetbe, hogy ezen balesetelháritó intézkedéseket megtehesse. Méltóztassék megengedni, hogy egy konkrét esettel kapcsolatban adjak nyomatékot erre vonatkozó felszólalásomnak. Tulaj donképen interpellálni akartam ebben a kérdésben, de minthogy tudtam, hogy a 2. §. alkalmat és módot ad arra, hogy e kérdést itt most szóbahozzam, azért ezt az alkalmat használom fel, hogy azt előadjam. (Halljuk!) A legutóbbi időben, január 23-án, robbanás történt az erzsébetfalvai Emmerling-féle pirotechnikai gyárban, amely a hadsereg számára dolgozik, úgynevezett világító rakétákat gyárt. Több száz munkás dolgozik a gyárban. A munka éj]el-nappal folyik. A gyár berendezése forrásom szerint primitív s nem felel meg a követelményeknek. A munkahelyiségek szűkek, alacsonyak, a bejárat olyan szűk, hogy két ember sem fér meg egymás mellett. De különösen nem felel meg a gyár berendezése, felszerelése olyan nagyarányú szállításnak, aminőre az a gyár a hadsereg számára vállalkozott. Január 23-án este 7 órakor az úgynevezett présházban robbanás történt. Itt préselik tudniillik bele a világító rakéták czéljaira szolgáló aczélhüvelyekbe a lőport. Ebben az épületben a robbanás helyén ötvennyolezan dolgoztak. A robbanás emberpusztitó hatása csak két helyiségre terjedt ki. Ebben a két szűk munkahelyiségben közel 40 munkás dolgozott, közöttük túlnyomóan nők. A robbanás megölt 11 munkásnőt, megsebesültek huszonheten. Ezek közül szerdára virradóra meghaltak a Szent István-kórházban tizenhármán. Ábrahám Dezső: És nem hallottunk róla semmit! (Felkiáltások balfelől: A czenzura nem engedte közölni !) Brddy Ernő : Forrásom szerint a gyár még kellő mennyiségű kötőszerről sem gondoskodott; olaj sem volt, a szomszédos jutagyárból szerezték be ezeket. Az első segélynyújtáskor a legteljesebb fejetlenség uralkodott. A lobogó lánggal égő szerencsétlen munkásnők össze-vissza futottak az utczán, ugy hogy rettenetes kínos látvány volt az a 40 munkásnő, akik közül annyian megsebesültek és huszonnégyen meghaltak. íme ilyen konkrét eset áll rendelkezésre, amely mutatja, hogy itt sürgős intézkedésekre van szükség, akár a Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár, akár az iparfelügyelet révén, de mindenesetre ma már, midőn épen ezek a hadsereg czéljaira dolgozó gyárak nagyrészt rendkívül veszélyes üzemek, ezen veszélyes üzemekben sok a tanulatlan munkás és ezek között sok női munkás van. Ha ezek még a szükséges védőszerekkel sincsenek felszerelve, akkor" a veszély nagysága csak fokozódik és akkor ezen üzemekben az életveszély állandó. Épen ezt akartam meggátolni, midőn sürgős intézkedést kértem az igen t. minister úrtól, hogy legyen valamely hivatalos szerve, amely ezen balesetelháritó intézkedéseket közvetlenül meg-