Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

674. országos ülés 1916 deczember ll-én, hétfőn. 4-7 perczben ki tudta vinni a maga akaratát. Augusz­tus elsején annyira biztos volt a romániai had­üzenet, hogy Burián megtette táviratilag a maga intézkedését, hogy Bukarestből a követség levél­tára elhozassék és biztonságba helyeztessék és ennek dacára augusztus 7-ikén még mi katonai kooperácziót ajánlunk fel Romániának arra az esetre, ha Oroszország betöréssel akarná semleges­ségét megsérteni, — ugyanakkor, amikor már márcziusban Czernin nem tudott annyira menni, hogy Ígéretet kapjon a -román királytól, hogy Románia az orosz határon megfelelő védelmi intézkedést léptessen életbe a fenyegető orosz betöréssel szemben, akkor, amikor a mi hatá­rainkon minden katonai intézkedés velünk szem­ben megtétetett. Ezekből a szemelvényekből lát­juk azt, hogy Czernin tudhatta és láthatta az ese­ményeket, ez azonban még távolról sem jelenti azt, hogy a Burián által inaugurált és a Czernin által végrehajtott politika sikeresnek lenne nevez­hető. De van, t. ház, a gróf Czernin éleslátásának a hadüzenet időpontjának pontos megállapítására nézve még egy igen súlyos következménye, amely abban nyilvánul, hogy ilyformán egyáltalán semmi­féle mentséget nem lehet találni a magyar kormány eljárására nézve (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) amely nem volt készen és az evakuá­lást megfelelően nem tudta keresztül vinni. Julius 1-én, két hónappal a román hadüzenet előtt a román követ jelenti, hogy biztosra veszi, hogy 8 héten belül ki fog tömi a román háború. Sümegi Vilmos : A vasúti bakterek is tudták, csak a kormány nem. Ugron Gábor: Teljesen érthetetlen, hogy a magyar kormánynak miért nem volt az illetékes hatóságok közt szétosztott, azonnal végrehajtható evakuálási terve. (Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Miért nem hajtatta végre azonnal leg­alább azokat az intézkedéseket, melyeket feltűnés nélkül, minden izgalom előidézése nélkül végre lehetett volna hajtani, mint pl. a havasi határ­legelőkről a nagyszámú állatállomány bevonását, a már kicsépelt gabonának a haditermény rész­vénytársaság részére való gyorsabb és sürgősebb átvételének keresztülvitelét, miért nem lehetett a telekkönyveket elhozni, a műkincseket bizton­ságba helyezni, és miért nem lehetett a már vaggo­nokra rakott rezet vagy cukrot legalább egy nappal előbb biztonságba helyezni ? Ezekre a kérdésekre, amelyeket már többször szóba hoztunk, itt a ház­ban nem kaj>tunk és ugy látszik, nem is fogunk kapni feleletet. (Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Pedig a katonai vezetőség, a diplomáezia eljárásának igazolása fényes haditettek nyomán, Bukarest elfoglalása, Erdély felszabaditása, mind­ezek a hadvezetőség vagy a diplomácziának eset­leg dicséretére válnak, de nem mentesitik a kor­mányt a felelősségrevonás alól a felelősség meg­állapitásánál. (Ugy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Erdélyt és annak lakosságát nagyon súlyos károk érték részben a kormány hibájából. Ezek­ből a károkból kifolyólag csak fokozódott Erdély magyar és szász elemeinek már évtizedek óta han­goztatott súlyos helyzete, amely már a múltban a tömeges kivándorlásban egyrészt, másrészt pedig a birtokforgalomnak egy igen veszedelmes tendencziájában nyilvánult. Sümegi Vilmos: Mindent az oláhnak! Ugron Gábor : E bajt tetézte a háború okozta vérveszteségünk, amelyben elhullottak legjobb­jaink és most megkoronázták nyomorúságunkat a román invázió és ennek súlyos következményei. Azt hiszem tehát, t. ház, hogy eminens kötelességet teljesítek, amikor benyújtok egy határozati javas­latot, kérve a t. házat, hogy ezt elfogadni és ezzel Erdélyt azokhoz a garancziákhoz juttatni szíves­kedjék, amelyek legalább megadják a reményt Erdély feltámadásához. Annyival is inkább szükségesnek látom e javaslatot, mert most legújabban is indokolatlan, érthetetlen késedelmeskedést látok a t. kormány részéről. Hiszen a múlt szerdán egy interpelláczióra adott válaszában a t. ministereinök ur azt mondta, hogy holnap vagy legkésőbb holnapután meg fog jelenni az Erdély retablirozására vonatkozó intéz­kedés és ezzel szemben ez még a mai napig sincs meg, legalább nekem ilyen rendelet kiadásáról tudomásom nincs. Határozati javaslatom a következőleg szól: (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »TJtasitsa a ház a kormaiét, hogy a háború okozta károk megtérítése tárgyában terjeszszen sürgősen a ház elé törvényjavaslatot.* (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház, én tudom, hiszem és vallom, hogy e kérelmem a magyar képviselőház előtt nem szorulhat indokolásra. Ha dipiomácziánk rövid­látása, ha a hadvezetőségnek kíméletlen stratégiai terve és a magyar kormánynak készületlensége már nyakunkra hozta a bajt és kényszeritett a súlyos szenvedések keresztjének hordozására,akkor, azt hiszem, a felelős tényezők politikai, etikai és saját lelkiismereti felelősségének megállapítása mellett nem haladhat el érzéktelenül a magyar képviselőházban egy magyar képviselő sem és nem lehet magyar képviselő e házban, ki a háború minden szenvedésein messze túlmenő, nem a há­borúból, hanem a mulasztásokból származó nemzet­pusztító károsodásokkal szemben a kártalanítás kimondása elől elzárná a maga sivár és czinikus lelkületét. A kártalanítás kimondása véleményem szerint nemzeti s egyszersmind emberi kötelesség. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nemzeti kötelesség, mert Magyarország erdélyi része a háború terheiből épugy kivette a maga részét, mint bármely más vidék. Mindnyájan fizetjük az adót, fizettünk milli­árdokat a hadsereg fentartására, hogy nemzeti integritásunk megvédessék, fizetjük a véradót, hi­szen általános a védkötelezettség, egyformán hul­lottak el fiaink a harczmezőn, súlyosnál súlyosabb

Next

/
Thumbnails
Contents