Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-692
632. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. o2o házat aziránt, liogy a kormány teljes tudatában van a szocziál politika terén reá váró nagy és fontos feladatoknak, teljes tudatában vau annak, hogy az állam közgazdaságának és jólétének legértékesebb tényezője a munkaerő és hogy, amit ennek fentartására és biztosítására teszünk, az nem lukszuskiadás, hanem a nemzet érdekeit szolgáló hasznos beruházás. (Ugy van I) Felelőssége tudatában azonban a kormány mindezek ellenére sem tévesztheti szem elől, még a mai rendkívüli helyzetben sem, hogy itt a pénzügyi helyzettel is számolnia kell, annál is inkább, mert, ha ingatag talajra épit, ez nem biztosit hat ja ezen szociálpolitikai intézményeknek fenmaradását. Csak az erők kellő mérlegelése már magában a _ czéhiak kitűzésében, biztosithatja e téren a sikert. Kérem a t. házat, hogy e javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb- és balfelól.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Baiogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Mielőtt a legutóbbi napokban a tárczámat közelebbről érdeklő kérdésekben elhangzottakra lehető tömörséggel, — mert az idő is erre int — összefoglalólag reflektálni bátorkodnám, köszönetet kell mondanem gróf Esterházy Móricz t._ képviselő urnak azért a tegnapi kérdéséért, hogy minő álláspontot foglalok cl a bevonult bírák előléptetése tekintetében. A t. képviselő ur ezáltal alkalmat ad nekem, hogy egy oly tájékoztatást, amelyet rég óhajtottam volna már a t. ház elé terjeszteni, most jelentés alakjában nyújthassak. Kissé szélesebb keretre szeretném ezt kiterjeszteni, általában az igazságügyi alkalmazottak mintegy 15.000-ret kitevő egész létszámára. Nyugodtan hivatkozhatom arra, hogy ezek kötelességeiket e nagy háború alatt minden tekintetben teljesítették. Csak annyi hivatalnok maradt otthon, hogy a bíróságok és ügyészségek rendes működése biztosittassék. Az igazságügyi alkalmazottak elejétől kezdve a fronton is teljesítették kötelességeiket és közülök, sajnos, nem egynek csak emlékét őrizhetjük már, azokét, akik hősi halált haltak a hazáért. Ami az előléptetési viszonyokat illeti, épugy, mint ahogy a többi tárczák körébe tartozó állami alkalmazottakra kiterjesztette a kormány gondoskodását, nekem különös gondcskcdásom tárgya hosszú idő óta, hogy azok, akik épen ezekben a nehéz és komoly években a legtöbbet tesznek a hazáért, ezen szolgálatuk révén semmiféle hátrányban se részesittessenek az ítthonmaradott hivatalnokokkal szemben. J^Élénk helyeslés.) Ennek következtében több mint egy évvel ezelőtt már felhívást intéztem a királyi Ítélőtáblák elnökeihez és a királyi főügyészekhez és felkértem őket, hogy azokat a bírákat és ügyészeket, akik a kinevezésre'érdemesek, ha valamely .állás elnyerésére hadba vonulásuk miatt nem is jelentkezhetnek, kinevezés végett hivatalból hozzák javaslatba. (Élénk helyeslés.) Ezt az elvet alkalmazom az igazságügyi alkalmazottak más kategóriáira (bírósági segéd- és kezelőszemélyzet stk) nézve is és így az alkalmazottak nemcsak a sorrend szerint való előléptetésnél nem maradnak hátrányban itthonlévő társaikkal szemben, (Helyeslés.) hanem ellenkezőleg, azok, akik a hareztéren, amint már sokszor meggyőződtem ilyen esetekről, kiválóan teljesítették kötelességüket, soron kívül is előlépnek (Elénk helyeslés.) és esetleg egy fizetési fokozat átugrásával is, pl. jegyzőkből közvetlenül járásbirákká, vagy törvényszéki bírákká való előléptetésre hozatnak javaslatba, illetőleg, ha valamely állást saját hatáskörömben tölthetek be, neveztetnek ki. (Helyeslés.) Van szerencsém továbbá jelenteni, hogy amint egynéhány nappal ezelőtt megjelent rendeletből is kitűnik, a kormány gondoskodott arról, hogy azok a birák, illetőleg igazságügyi alkalmazottak, akik azért nem tettek hivatali esküt előléptetésük után, mert a fronton vannak és igy nem jelenhetnek meg, különösen a birák és ügyészek, a bíróság teljes ülésében, amely előtt az esküt le kellene tenniök, illetményeiket ép . ugy kapják meg, mint egyéb állami alkalmazottak, akikre nézve az eskütétel a bíróság teljes ülésében nincs előírva. Eszerint megnyugtathatom a t. képviselő urat és tájékoztathatom a t. házat, hogy az igazságügyi alkalmazott azért, mert a fronton teljesiti kötelességét, nemcsak hátrányban nincs, hanem a kormány tőle telhetőleg azon is van, hogy soron kívül lépjen elő. Amellett minden módon, akárcsak egyszerű tábori levelezőlapon kifejtett óhajtása alapján — mect birót beleegyezése nélkül áthelyezni nem lehet — figyelembe veszem ilyirányu kívánságaikat. Ezután legyen szabad lehető tömörséggel, mert hiszen január 26-án már úgyis kissé hosszasan fejtettem ki álláspontomat, összefoglalni mondanivalóimat, különösen az 1. és 4. §-ra nézve. Előbb a 4. §-szal végzek, mint amely sokkal rövidebb reflexiókat tesz szükségessé. Jelenthetem a t. háznak, hogy egyes, a törvény által alkotott testületek, elsősorban az ügyvédi kamarák túlnyomó nagy többsége, kétharmada, azt az óhaját fejezte ki, hogy a háború alatt ne kelljen tisztikarukat újra választaniuk, illetve választó közgyűlést tartamok, mert az ügyvédek közül több mint 5000 hadbavonult, ugy hogy némely kamara területén bevonult a kamarai tagoknak 50—60%-a is. így aztán az itthon maradtak választása utján a megválasztottak csak a kisebbség mandátumát kapták volna meg s amellett a választásnál mellőzni kellett volna a fronton levőket. A testületeknek ez az óhaja indokolja e szakasz fölvételét. Minthogy azonban a t. túloldal szónokai igen tiszteletreméltó argumentumokat fejtettek ki a jelen szövegezéssel szemben, van szerencsém kijelenteni, hogy olyan módosításhoz leszek bátor hozzájárulni a részletes tárgyalás alkalmával, mely ez aggodalmakat elofezlatni alkalmas, (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.)
