Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

524 692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. de elismerem, hogy ezzel nem igen éltek és hogy ezzel tulaj donképen a kérdés nincs megoldva. Azonban ezt kivételes törvény alapján hozott rendelettel megoldani, nézetem szerint, nem volna helyes. Ez egy nagy kérdés és amint már előbb is említettem, a baleset biztosit ás kérdésénél ily nagy kérdések tekintetében nem tartanám helyesnek az inczidcntális megoldást. (Helyeslés jobbról.) Felhozatott ellenzéki oldalról a rokkantés nyugdíjbiztosítás kérdése js. Erre nézve is csak azt ismételhetem, hogy ez oly nagy feladat, amelynek megoldása ezidőszerint aligha volna lehetséges. Epén a nyugdíj- és a rokkant biztosítás a legalaposabb, legpontosabb matematikai bázist igényli, mert különben az egész biztosítás hajótörést szenved. Ilyen matematikai bázis megteremtésére a mostani idő teljesen alkalmatlan. Különben is Földes igen t. képviselőtársunk a maga részéről ezt inkább csak mint egy a jövőben elérendő czélt állította elénk. Mint ilyet, én is melegen üdvözlöm, de ezidőszerint a felhozott okokból nem ki\ánok vele foglalkozni. (Helyeslés jobbról.) Mellesleg megjegyzem, hogy a háború előtt már munkába vétettem a kereskedelmi alkalmazottak és a magántisztviselők nyugdíjbiztosításának bevezetése czéljából a statisztikai összeállítást, de ezt is megakasztotta a háború. Mindezen kérdések különben ugy a rendelkezésre álló munkaerőnek, mint a parlamentnek olyan kouczentráczióját igénylik, aminek a mai időkben nézetem szerint nem felelhetünk meg. Ezzel, azt hiszem, végeztem azokkal a megjegyzésekkel, amelyek a szőnyegen levő törvényjavaslatot illették. A törvényjavaslat 3. §-ával senki sem foglalkozott, ezért ugy fogom fel, hogy ezt mindenki abszolúte szükségesnek tartja. (Ugy lián! balról.) Erre ezért nem is akarok ezúttal kitérni. Földes t. képviselő ur kérdést tett, hogy a panaszbizottságok hogyan váltak be, és hogy ezt az intézményt nem akarom-e kibővíteni. Ő a maga részéről emellett emelt szót. Erre vonatkozólag ma még nem mondhatok végleges Ítéletet. Csak azt jelezhetem, hogy azok a tisztviselők, akik az üzemük folytatására kötelezett vállalatoknál vannak alkalmazva, szintén kérték a rendeletnek rájuk is való kiterjesztését. Ezzel foglalkozom is, mert azt tartom, hogy tényleg mindazok számára, akik önrendelkezésükben korlátozva vannak, szükséges egy fórum, ahol sérelmeiket előadhassák. (Helyeslés.) De nem csak azokra terjeszteném ki, akik olyan vállalatoknál vannak alkalmazva, amelyek üzemük folytatására vannak kötelezve, de azokra is, akik általában mozgási szabadságukban korlátozva vannak, tehát szolgálattételre vannak kirendelve. (Helyeslés.) Egyébként a bányáknál ez már ma is igy van. A bányáknak ugyanis csak egy része van az üzem folytatására kötelezve, másutt csak munkásosztagok létesíttettek, a rendelet azonban mindkét kategóriába tartozó bányára kiterjed és ezek munkásai a panaszbizottságot igénybe vehetik. Földes t. képviselőtársam még egy kérdést intézett hozzám, hogy nem tartanám-e helyesnek a munkafeltételek preczizirozását és esetleg nem statuálnék-e külön fórumot ezeknek a preczizirozására. Megjegyzem, hogy ily döntő beavatkozást én a magam részéről csak ott tartok helyénvalónak, ahol az alkalmazottak önsegélye ki van zárva. Ide tartozik az, ha az illető olyan vállalatnál van, amely a munka folytatására van kötelezve, vagy személyes szolgálatra van kirendelve. Az önsegély lehetőségének hiányára való tekintettel állapítottam meg a katonai ruházati czikkeket készítő munkáknál a minimális munkadijat. A még ezután szerzendő tajjasztalatok lesznek irányadók a tekintetben, hogy mennyiben haladjunk tovább ezen az ösvényen. Bródy t. képviselő ur kérdést intézett hozzám, hogy a katonaságnál nagymérvben elterjedt venercás betegségek tekintetében történt-e gondoskodás aziránt, hogy ezek evidencziában tartassanak, és hogy módjában áll-e a pénztárnak értesülést szerezni ezekről. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy a belügyminister ur erről már tárgyalt a hadvezetőséggel és megállapodásra jutott. Viszont ő, amint a beteg katonákról az értesítést veszi, azt, azokat illetőleg, akik a munkásbizfositáshoz tartoznak, tovább fogja adni a biztosító intézményhez. (Helyeslés.). Földes képviselő ur a munkaközvetítés kérdésében a törvényhozás felhatalmazása alapján kiadandó rendelet kibocsátását sürgette. Tudatom a tisztelt házzal, hogy a rendelet már elkészült és csak napok kérdése, hogy közzététessék. Az erdélyi munkásmenekültek munkaközvetítési ügyét kellett időközben rendelni és ez okozta a késedelmet. A gyermekmunka kérdésében (Halljuk ! Halljuk !) is több oldalról hangzottak el kívánalmak, így Földes képviselő ur az 188i. évi ipartörvényünknek idevonatkozó rendelkezéseit elavultnak jelentette ki, amely nézetéhez csatlakozom. Nemcsak a gyermek-, hanem általában a fiatalkorú munkások és munkásnők fokozottabb védelmét illetőleg tárgyalások folytak a háború előtt. Nemzetközi egyezményt is terveztünk. Mindezeknek a háború természetesen véget vetett. Kötelességemnek fogom azonban tartani, — s ezt legyen szabad Huszár t. képviselő urnak előbb elhangzott megjegyzéseire is válaszolnom — hogy amit a mai törvény a munkásnők, a fiatalkorú munkások és különösen a gyermekmunkások munkájának védelmére lehetővé tesz, az meg is történjék (Helyeslés.) és fel fogom hivní az iparfelügyelőség figyelmét azon esetekre is, amelyeket ő jelzett. (Helyeslés.) Ezzel, azt hiszem, a tárczámat érintő minden megjegyzésre megfeleltem és remélem, sikerült az elmondottakkal megnyugtatnom a t,