Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. 523 íiisteriumot, hogy a peres és perenkivüli eljárás szabályait a rendkívüli viszonyok szükségleteihez képest módosíthassa és általában a polgári jogszolgáltatás terén rendkívüli intézkedéseket tehessen. Azt hiszem, hogy amennyiben szükségesnek mutatkozik, a most idézett törvény alapján is intézkedhetünk és igy annál inkább feleslegesnek vélem, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat ebből a szempontból módosittassék. A túloldal t. képviselői több kívánalmat hoztak fel, amelyeknek megvalósítása nézetem szerint is igen üdvös volna, de nem tartozik a javaslat keretébe. Ilyenek mindazon kívánalmak, amelyek a balesetbiztosításhoz fűződnek. Különösen Földes Béla igen t. képviselő nr foglalkozott a kérdéssel és a balesetbiztosítás alapjául szolgáló bérhatár felemelését is kérte. Bródy Ernő t. kéjwiselő ur specziálisan a tanonezkérdéssel foglalkozott és felhozta az e téren uralkodó anomáliát. Hát én elismerem, hogy itt is volna sok tennivaló, de nem tartanám helyesnek kiragadni egyes kérdéseket a balesetbiztosítás keretéből. A balesetbiztosítás egy szerves egész, amelynek egy részéhez, ha hozzányúlunk, érintjük ezzel az intézmény más részeit is. így például ha kiragadnók a tanonczok balesetbiztosításának a kérdését, ez maga után vonná annak szükségét, hogy nagyszámú más munkások balesetbiztosításának kérdését is rendezzük. így az Országos Pénztár 1914. évi jelentése szerint a munkásságnak mintegy 80%-a áll az ezerkoronás bérhatáron és ezen alul. Ennek a kérdésnek nagy tehát a fináncziális hordereje. Csak mellékesen legyen szabad megjegyeznem, hogy a tanonczoknál nem 300 korona tulaj donképen az alap . . . Bródy Ernő : Kevesebb ! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: . . . hanem hozzászámittatik az élvezett ellátás is, ugy hogy nagy átlagban mégis 450 korona esik. Én azzal, amit mondtam, nem azt akarom jelezni, hogy nem tartom helyesnek és kívánatosnak, hogy e téren történjék valami és itt is javítsunk a munkás helyzetén, azonban csak ismételhetem, hogy kiragadni egyes kérdéseket és ezeket inczidentaliter elintézni, ezt nem tartom helyesnek és ezért mellőzöm e törvényjavaslatban a balesetbiztosítás kérdését. Bródy Ernő t. képviselő ur azon kivánalmat is hangoztatta, hogy adassék meg az Országos Pénztárnak a rendelkezési jog a baleset elhárítása tekintetében. Ehhez a magam részéről nem járulhatok hozzá, mert nem tartom az Országos Pénztárt erre alkalmas szervezetnek. Azon joga az Országos Pénztárnak megvan ina is, hogy óvórendszabályokat javaslatba hozzon, de hogy ezen túlmenő rendelkezési jogot adjunk neki, azt nem tartanám helyesnek, mert nézetem szerint ehhez kellő szalásmerettel biró kar nem áll rendelkezésére. E kar felett a kereskedelemügyi minister rendelkezik, illetőleg fog a jövőben rendelkezni, amennyiben az iparfelügyelők nem vonatnak el ugy, mint a jelenben, a kazánvizsgálati teendők által. Amint már voltam bátor több izben jelezni. én a kazánvizsgálat feladatától az iparfelügyelőket mentesíteni igyekszem. Törekedni fogok továbbá arra, hogy a kar egész nívóját lehetőleg emeljem (Helyeslés a baloldalon.) és értékesítsem azt épen a szocziálpolitika terén, mely esetben, azt hiszem, hasznos szolgálatokat fog tehetni az óvórendszabályok megállapításánál is. HÓíly Gyula: A felmentéseknél is ki kell őket kapcsolni ! Túlságosan igénybe vannak velük véve. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Szabad legyen erre nézve megjegyeznem, hogy ma, a háborús viszonyok közepett igen csekély számával rendelkezem az iparfelügyelőknek. Egész nyíltan bevallhatom, hogy a háború kezdetén mindnyájan abból indultunk ki, hogy a katonaság rendelkezésére kell bocsátani lehetőleg mindenkit, senki sem számolt ilyen hosszú háborúval és mindenki azt hitte, hogy a háború alatt csak katonai szolgálatot kell teljesíteni, az ipari feladatok pedig háttérbe szorulhatnak. Ha mindent előre láttunk volna, akkor az iparfelügyelőknek sokkal kisebb számát, vagy senkit sem bocsátottunk volna a katonasághoz. Ma ezeket visszanyerni rendkívül nehéz és épen azért én ma csak azon feladatok teljesítésére szoritkozhatom, amelyeknek megoldása a csekély létszám mellett is lehetséges. Hódy Gyula: Én azt mondottam, hogy a fölmentési ügyekben ne járjanak el az ijoarfelügyelők, hogy ezzel túlságosan igcn3^be vannak véve. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Itt néha ellentétes vélemények adatnak le, s az ember nem mindig lát tisztán. Felelősségem tudatában kénytelen voltam ily esetekben az iparfelügyelőket igénybe venni. Szterényi József, Bródy Ernő és Pető Sándor t. képviselőtársaim egyaránt panasz tárgyává, tették, hogy a törvény 10. §-a alajjján az állami alkalmazottak kivonattak a biztosítás alól. E panasz honorálását sajnálatomra nem helyezhetem kilátásba. Ugyanis a kormánynak az a nézete, hogy az államnak kötelessége alkalmazottairól megfelelően gondoskodni. Amennyiben ez nem történik megfelelően, akkor ezt az államnak kell orvosolnia, de semmi esetre sem volna helyes az ebben feladatokat a munkásbiztositás körébe átutalni. Az állam látszólag tett kivételt e tekintetben akkor, amikor az államvasuti alkalmazottakat meghagyta a biztosítás keretében, de méltóztatik tudni, hogy az államvasutat a múltban mindig mint külön vállalatot kezelték, itt tehát nincsen ellenmondás. A törvényjavaslat nem foglalkozik azzal az eszmével sem, hogy bevonja a mezőgazdasági munkásokat, házi cselédeket stb. a biztosítás keretébe. Ezt, úgyszintén a bányatársládák újbóli szervezését több tisztelt ellenzéki szónok tette szóvá. Az 1907 : XIX. t.-cz. a házi cselédeknek és a mezőgazdasági munkásoknak, mint méltóztatik tudni, lehetővé tette az önkéntes biztosítást. 66*