Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-692
520 692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. a szavazati jogot, akik automaticze jogczimet szereztek volna idehaza a szavazati j ognak elnyerésére, vagy akik a harcztéren voltak és az ő jogczimüket igazolni nem tudták. T. belügyminister ur, én a magam részéről szintén egy határozati javaslatot nyújtok be, amely lényegében tulaj donképen ugyanazt a czelt szolgálja, amelyet Héderváry Lehel t. képviselőtársam akart elérni. Én azonban még ennél is tovább megyek ; nem elégszem meg azzal, hogy a központi választmányok hivatalból vegyenek fel a lajstromba mindenkit, mert meg vagyok róla győződve, hogy még igy is fordulnak elő hiányosságok és hézagok és ennek pótlására a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Utasitja a ház a kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a demobilizáczió után és az általános választás előtt a választók között még egyszer "egy pótösszeirás történjék, amelyben mindazok felvétessenek a szavazók lajstromába, akik tévedésből kimaradtak, avagy időközben jogczimet szereztek.« Én azt hiszem, a belügyminister urnak lesz érzéke ez iránt, mert ha ő javaslatában, amelyet legközelebb fogunk tárgyalni, súlyt helyez arra. hogy minden egyes hősnek neve meg legyen örökítve márványtáblákon, vagy más utón minden egyes kis községben, akkor ne csak a falvaknak falaira méltóztassék felírni a hősök neveit, hanem az ország és az állam egyenjogúsított állampolgárainak lajstromába is. Azt hiszem, sokkal jobban fog örülni az a katona, ha a szavazók listájába írják be őt. mint egy olyan táblára, amely most is a mi látszatunk szerint uj üzleti ágaknak megnyitását tette lehetővé. (Igaz! ügy van I balfelől.) Uj részvénytársaságok alakulnak, ahol az igazgatósági tagok perczentet kapnak azután, hogy hány tisztnek és hány közlegénynek nevét írják fel a táblára. Min' den tiszt után öt koronát, minden közlegény után három koronát Ígérnek az igazgatósági tagnak. (Mozgás.) Tudom, hogy ez nem a belügyminister ur műve, de ez a czég, — a hősök emlékét megörökitő részvénytársaság — a maga vállalatára védjegyet kapott. (Derültség balfelöl.) Vérlázító dolognak tartom, hogy az üzleti spekuláczió még a hősi halottakról is le akarja húzni a bőrt. Ez utálatos, undorító dolog és nem tudom, miféle közege lehetett a kormánynak az, aki egy ilyen vállalatnak védjegyet adott. Ez igazán egy olyan patent, amelyet rá lehet sütni az egész rendszerre. Remélem, a kormány kezébe veszi a söprüt és üt egyet a hősök emlékét megörökítő részvénytársaságon, amelyet én inzultusnak tekintek a magyar nép lelke ellen. Meg vag3>r>k győződve, hogy a magyar nép sokkal mélyebben érzi a fájdalmat hős fiai elvesztése felett, semhogy törvénynyel kellene őt erre kényszeríteni és módot adni arra, hogy nyugdíjazott tisztviselők és más vigéczek prospektusokkal áraszszák el az országot és erre a törvényj a vaslatra való hivatkozással busás üzleteket, kössenek. .. . A birtokomban levő prospektus szerint minden hős megörökítésére tesznek ajánlatot,'a tiszté kerül 70 K-ba, a közlegényé 50 K-ba. Vérlázító dolog ! Én undorodom tőle és azt hiszem, velem együtt minden jóérzésű ember. (Igazi ügy van! balfelől.) Hogyan lehetett egy ilyen társaságnak patentet adni ? Meg vagyok győződve, hogy ezen felszólalásom nyomán, — talán épen a belügyminister ur segélyével — meg fogjuk tudni, hogy kik azok, akik a hősi halottakat is ilyen uzsoráskodásra és erkölcstelen üzletekre akarják felhasználni. Arra kérem a belügyminister urat, hogy, ha a hősök iránti kegyeletének tanújelét akarja adni, adja ezt érthető módon ne csak a halottak, hanem a küzdő magyar katonaság iránt is olyképen, hogy ezen határozati j avaslat elfogadásával mindazoknak biztosítja a szavazati jogot, akik a küzdelemből kivették részüket, hogy igy azok ne legyenek mostohán kitagadottak, hanem vétessenek be az alkotmány sánczaiba. A kormány törvényjavaslatát nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az általános vitához több szónok feljegyezve nincs. Kérdem, kíván-e még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : T. ház ! Én az előttem szólott képviselő urnak, Huszár Károlynak, némileg a tárgytól eltérő megjegyzéseire nem kívánok itt bővebben reflektálni. Én az iparczikkek makszimálásáról elhangzott interpelláezióra tegnap megadtam a választ és nem térek ki e tárgyra már azért sem, hogy szükségtelenül ne vegyem igénybe a t,. ház türelmét. Én csak egy megjegyzésére kívánok a t. képviselőurnák megnyugtató kijelentést tenni ! (Halljuk ! Halljuk !) ö ugyanis felvetette azon kérdést, gondoskodik-e a földmivelésügyi minister ur arról, hogy a vetőmag kellő időben eljusson különösen a távolabbi vidékre és hogy e tekintetben megteszem- e a magam részéről is mindazt, amit tehetek. Megnyugtathatom az igen tisztelt képviselő urat, hogy a magam részéről e tekintetben igenis mindent meg fogok tenni, mert belátom e kérdés nagy horderejét és meg vagyok győződve, hogy a földmivelésügyi minister ur sem fogja a maga részéről a lehetőt elmulasztani. Sümegi Vilmos : Csak ne a főispánok utján ! Azok kortesek ! (Zaj jobbfelől. Szent igaz ! Bizonyítani fogjuk!) Hantos Elemér: Hát a kiadóhivatalok utján ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Sümegi Vilmos: Azok becsületesek ! Tessék megjegyezni, Hantos ur. Kikérem magamnak ! (Za h ) Elnök (csenget) ( Kérem Hantos Elemér képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Ha meg méltóztatik engedni, most röviden .rátérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra. Min-
