Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

692, országos ülés 1917 február 1-én? csütörtökön. 519 belső baj ellen a háborúnak mostani harminczadik hónapjában és a következő időkben. Ausztriában, Németországban ugy gondoskodtak, hogy az államhatalom megtalálta az utat azokhoz a férfiakhoz, akik ennek a munkásságnak vezetői és vezérei és velük való egyetértésben segített a munkásság bajain. Németországban ezáltal igen kedvező eredményeket értek el. Az osztrák munkások az ő panaszaikat a kormány kiküldött kéjwiselőinek jelenlétében mondották el, az élelmezési bajokról, ezáltal a munkásság vezetői kényszerültek arra, hogy a legnagyobb objektivitással tárják fel a helyzetet, viszont a kormány közvetlen forrásból tudta meg a nép hangulatát és a nép bajait. Németországban maga a kanozellár biztatta a munkások vezetőit, hogy a kormánynyal együtt működjenek és ez az együttműködés tényleg létre is jött. A segédszolgálatról szóló törvényben külön biztosították -a katonai behívó folytán organizált hadseregbe tulaj dónké jypen bekapcsolt népnek az egyesülési és gyülekezési jogot és abban a törvényben magában külön megvédték a munkások gazdasági érdekeit. Amikor Németországban és Ausztriában ez történik, nálunk Magyarországon azt látjuk, hogy lehetetlenné van téve, hogy a panaszbizottságok értekezletre összehivják a munkásságot és ott közösen tárgyaljanak. Nézetem szerint addig, amig igen nagy és nyomós állami érdekek nem parancsolják, a gyülekezési és az egyesülési jognak ily megszorítása teljesen szükségtelen, mert hiszen a földalatti agitácziónak lehetetlenné tételére éjjen az ily gyűlések megengedése az egyedüli eszköz. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország munkásosztálya belekapcsolódjék, belejöjjön az állami életbe, akkor nem kell őket földalatti konspirácziókra kényszeríteni, azokat az összejöveteleiket és gyűléseiket,, amelyeket ők maguk a hatóságnak bejelentenek és amelyekre elvárják a hatóság embereinek, a rendőrségnek megjelenését, nem szabad betiltani, hanem azokat meg kell engedni és csak akkor kell az államhatalom rendelkezésére álló megtorló intézkedésekkel élni, ha ott tényleg történt valami, ami erre okot szolgáltatott. Egy bölcs államkormányzat nem izgatja a munkásságot és a tömeget szükségtelen sikanériákkal, hanem megadja ezt a jogot annak a munkásosztálynak, amely künn a hareztéren is és — a magyar munkásságról egész összességében el lehet azt mondani — idehaza a municziógyárakban és az egész ij)ari világban a háború alatt példás módon megállotta helyét (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és még jíolitikai téren sem követett él semmi olyasmit, ami okot szolgáltatna a gyanúra, vagy arra. hogy megfoszszuk őket gyülekezési szabadságuktól, vagy eltiltsuk őket összejöveteleiktől. (Ügy van! Ugy van! balfelől.) Ezt parancsolja az államraison, de ezt kell követelnünk magának a munkásosztálynak érdekében is, mert az ő bajaikat csak igy leszünk képesek orvosolni. Épen a mai lapokban olvassuk a kormány tudtával és beleeg3^ezésével történt azt a legújabb intézkedést, hogy Budapesten beszüntetik egy hónapra az iskolákat. Bevallom, nem vagyok egészen hiven informálva, vájjon hygienikus okokból, vagy pedig szénhiány miatt történik-e ez ? Azt hallottam, hogv szénhiány miatt. Hát nem élés, hogy a falusi iskoláknak százai vannak évek óta becsukva, (Ugy van ! balfelől.) hogy vannak falvak, ahol két esztendő óta szünetel a tanítás ? Két esztendőről tudok nagyon sok esetet és csak arról beszélek, ami előttem ismeretes. Most meg Budapesten szintén megnyirbálják a tanévet, mikor már úgyis a napnak csak egy részében tanítanak, mert mig ezelőtt délelőtt és délután volt tanítás, most már csak délelőtt volt tanítás és most megint kikapcsolunk egy hónapot az iskolai évből. Ha igaz volna az, hogy a széninség az oka annak, hogy Budapest iskoláit be kell csukni, akkor azokat is be kellene csukni, akik ennek a szeninségnek okai. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Nem titok és nem lehet titok a kereskedelemügyi minister ur előtt, hogy Budajiest székesfővárosba mennyi szenet hoztak be J91G-ban. Ez a statisztika a minister urnak rendelkezésére, kell hogy álljm. Tudnia kell azt, hogy Budapestre 1916-ban mennyi szén jött be. (ügy van ! balfelől.) En olyan emberektől, akik ebben a bransban szakértők, mert egész életüket ebben töltötték el és olyan egyénektől is, akik ismerik a vasúti forgalmat és akiknek módjuk volt messziről mégis betekintést szerezni arról, hogy mennyi a Budapestre szállított szénmennyiség, arról értesülök, hogy a Budapestre bebocsátott szénnek teljesen elegendőnek kellene lennie arra, hogy bizonyos takarékosság mellett a szükségleteknek megfeleljen. Ha nem, méltóztassék engem megezáfolni. én a felvilágosítást nagy készséggel fogom fogadni. Hódy Gyula: Nem volt vaggon; pamutra kellett ! Huszár Károly (sárvári): T. kereskedelemügyi minister ur, én azonban a kormánynak figyelmébe ajánlanék valamit. Mennyivel kevesebb kára volna ennek az országnak abból, ha az iskolák helyett Budaj>esten február hónapban a kávéházakat, mulatóhelyeket, szinházakat csuknák be, amelyek nemcsak fűtőanyagban, hanem a nagy világítás folytán is a szénmennyiségnek igen nagy részét foglalják le. Ha valahol kell a háborúban megszorítást csinálni, csinálják azt a luxusnál és ne az elemi iskoláknál. (Helyeslés balfelől.) Ezzel el is mondottam azt, amit szükségesnek tartottam ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan elmondani. Végezetül még csak a Héderváry Lehel t. képviselőtársam által felvetett eszmét veszem pártfogásba és a magam pártja részéről szintén kijelentem, hogy mi, a néppárt is igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy addig is. amig ez ország népe ki tudja vívni magának azt, hogy azok mind megkapj á k a szavazati j ogot, akik a harezt ére n kötelességüket hiven teljesítették az állam iránt, gondoskodj unk legalább arról, hogy azok ne veszítsek el