Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

518 692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. néhány gyárat és azt látta, hogy 14, 13, 12 éves serdületlen iskolaköteles fiuk és leányok dolgoznak a gyárakban. (Mozgás.) Tudom, hogy sokszor, amikor a családapa távol van, a szegény családok­ban a család minden tagjának munkálkodnia kell, hiszen a mezőgazdaságban a falusi leánygyermek ma tulajdonképen az öreg munkáját végzi, a mező­gazdasági munka természete azonban nem rejt magában a fiatal testre nézve akkora veszélyeket, mint a textilgyár, a vasgyár, a különböző más egészségtelen gyárak, gyufagyárak stb. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak néhány adatot sorolok fel, pl. a Fehér és Gimesy gyárban húsz munkás mellett 18 tanon ez dolgozik, körülbelül 13—14 évesek. A Lengyel-féle gyárban SOtanonez­gyermek dolgozik fejlett napszámosok mellett. A Lakos és Székely gyárban a hegesztőműhelyben a tüz mellett több fiatal gyermekmunkás dolgozik, a vasesztergályozó padok közt, többnyire inas­gyermekek, 12, 11 éves leányok dolgoznak, ami igazán szégyenteljes. A Vadász Zsigmond-féle vegyészeti gyárban is ilyen a helyzet. Az Első Magyar Gazdasági Gépgyár váczi­uti főtelepén, azonkívül a révész-utezai gyártelepen lévő műhelyekben 100 egészen fiatal, részben iskola­köteles gyermek folytat munkát. Solymári, duna­keszii, pilisi gyermekek, oh r an korban valók, ami­kor a törvény tiltja az alkalmaztatásukat, vidékről jönnek és reggel hét órától este hat óráig robotolnak. Ehhez járul a beutazás és visszautazás. A keresetük pedig hetenként 12—14 korona. A 12—14 éves gyermek közül 17-en állandóan éjjeli munkával foglalatoskodnak. Este hét órakor kezdik és hajnali öt órakor hagyják abban. Aki azokon a vonatokon utazik, amelyeken a csepeli gyárban dolgozó munkások érkeznek, lát­hatja, hogy 12—13—14 éves leányok jönnek mun­kába és végeznek oly munkát, amely fizikumukra nézve rettenetcsen káros. Ha szükség van a municziós gyárakban, a vas­gyárakban és más gyárakban munkaerőre, méltóz­tassék bárhonnan szerezni, van még elég férfi az országban, a kik kávéházakban és más hetyeken ülnek, méltóztassék behívni őket katonai szolgá­latra és polgári segédszolgálatot tessék itt is rend­szeresíteni, de Magyarország gyermekeit ne tegyük tönkre idő előtt a gyárakban. Szükség lesz épen a háború pusztításai miatt ezekre a gyermekekre. Hiszen épen a legerősebb fizikumú munkások küz­denek kint és elesnek, itt jaedig az anyák koplalnak, hogy a tejet és a legszükségesebb élelmi czikkeket nagyobb mennyiségben adhassák kiskorú gyer­mekeiknek és éjjen azért nem szabad tűrni, hogy a 10—11—14 éves gyermekeket összetörje és össze­niorzsolja a gyár. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) A modern indusztriának úgyis legnagyobb baja, hogy az emberek fizikumában, életerejében a legnagyobb kárt okozza. A gyárak ugy is ember­emésztő masinák. Más modem államok kötelező munkásvédő eszközökkel lépnek fel, az egészség­ügyi felügyelet kiépítésével a gyárakban. Ez azon­ban nálunk nagyon elmaradt. Egy téren nem szabad ismerni mulasztást és ez a gyermekmunkának a legminimálisabb mértékre való szorítása. (Ugy -van fa bal- és a szélsőbaloldalion.) Meg kell tiltani a gyermekmunkát mindenütt, ahol ez a gyermekek­nek fejletlen fizikumára veszélyekkel jár és nem lehet megengedni egyet, azt, hogy éjjeli munkát kiskorú gyermekek folytassanak. (Ugy van ! a bal­és szélsöbaloldalon.) Nagyon kérem a kereskedelem­ügyi minister urat, méltóztassék sürgősen utasí­tani az iparfelügyelőket, hogy tartsanak sürgős vizsgálatot az ország összes gyáraiban, Budapes­ten elsősorban a Weiss Manfréd-féle gyárban mél­tóztassék lehetetlenné tenni, hogy ott fejletlen g3 r er­mekeket, fiukat és leányokat az erejüket megha­ladó munkára kényszerítsenek. Valami úton­módon kell segítséget találni, akármiféle nehézsé­gek vannak, azokat le kell küzdeni, me^t az ország­nak szüksége van gyermekeire. (Ugy van ! a bal­és a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy a munkás­világ másik nagy bajára hívjam fel a figyelmet, különösen ebben a tekintetben kérnék meghall­gatást. (Halljuk! Halljuk!) A kormány és a hadsereg részéről a municziós gyárakban rend­szeresítve vannak az úgynevezett panasz-bizott­ságok. A magyar munkásosztálynak igen lényeges, jogos panaszai voltak a háború kezdetén és van­nak most is az egészségügyi viszonyokat, a munka­feltételeket és munkabéreket illetőleg. Rendszere­sítették a panasz-bizottságokat. Ezek sok ered­ményt érnek el és hogy Magyarország munkás­népe, amely telitve volt oly eszmékkel, amelyek mindnyájunk előtt ismeretesek, ebben a háború­ban mégsem követett el semmi olyat, ami az ország kárára lett volna a háboruviselés terén, hogy épen ez a munkásosztály érezte szolidari­tását hazájával és nemzetével, az sok tekintetben azoknak a férfiaknak köszönhető, akik a munkás­osztály részéről a panasz-bizottságokban benne vannak. Engem ezektől a férfiaktól és irányza­tuktól egész tenger, nézeteiktől egész világ választ el, ily kérdésekben azonban, amelyekben nekik a maguk követeléseikre nézve a munkásviszonyok tekintetében, a bérkövetelések terén igazuk van, világnézleti különbség egész tenger távolsága sem választhat el attól, hogy itt a képviselőházban a munkásosztály szószólója legyek. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert ez a munkásosztály nemcsak az ultra­radikális szocziáldemokrata világnézletnek kép­viselőit foglalja magában, hanem az egész magyar munkásságot (Ugy van 1 balfelől.) és az ő egyéni, az ő politikai és világnézleti meggyőződésük abban a pillanatban, amint én az ő szocziális és gazda­sági viszonyaiknak megítéléséről és orvoslásáról gondoskodom, reám nézve teljesen mellékes. (He­lyeslés balfelől.) Nagy problémája a modern államnak, hogy a demokratikus agitácziónak és pártéletnek ilyen stádiumában, amelyben Európa modern államai ma vannak, hogyan tudja magát megóvni minden

Next

/
Thumbnails
Contents