Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

514 692. országos ülés 1917 f dés keltessék, hogy az állani a rokkantak érdeké­ben mindent' megtett, ami szükséges. Borzasztó módon felpanaszolják most is" szá­zak és ezrek, hogy a haroztéren elesett hősök csa­ládjai a bürokráczia hosszadalmas utján juthat­nak csak hozzá a nyugdíjhoz, ami igazán a legna­gyobb erkölcsi és erőpróbának és annyi nélkülö­zésnek teszi ki őket. Méltóztassék hatni a kor­mányra, hogy ezen okmányok beszerzését köny­nyebbé tegye... Bartos János: Az özvegyekre bizzák a be­szerzést. Huszár Károly (sárvári): .. . és a nyugdíj folyósítását.. Ez végre is nem marhaszállitás, nem borüzlet, hanem családok megélhetéséről van itt szó s ha a bürokráczia igy jár el, nem méltó ezek­hez a nagy időkhöz, amelyeket a nemzet most él. Múltkor a t. igazságügyminister ur egy oda­vetett mondatban elárult nekünk egy számot, azt t. i., hogy a háborús visszaélések folytán meg­indított eljárások száma 1200. Amint privát utón informálódtam ezekből a törvényszéki tárgyalá­sokból, amelyeken a papiros bakancscsalók, a posztócsalók, a különböző élelmiszerhamisitók és más hadseregszállítók lelett ítélkeztek a bíróságok, körülbelül 2000 esztendő tekint le reánk. Nagy érdeke volna a társadalomnak és a mo­dern judikaturának, ha a megelőzést azon az utón is elő lehetne segíteni, hogy a közvéleménybe át­viszszük azt a tudatot, hogy mindenki, aki ily módon vétkezik, elveszi méltó büntetését. (Helyes­lés baljelól.) Nem elég, hogy hátul a törvényszéki rovatban megjelenik, hogy X. Y. kapott két vagy három esztendőt, hanem szükséges, hogy ezekről az Ítéletekről, akár egy beszéd keretében is, olyan publikáczió történjék, mely elrettentő pél­dául szolgál azoknak a gyenge '""lelkiismeretüeknek, akik kísértésbe jöhetnek, hogy hasonló vétket kövessenek el. (Helyeslés a haloldalon.) Hogyha a t. igazságügyminister ur nem állana meg a statisz­tikai, számnál, hanem ezen büntettek minőségéről és a büntetés mérvéről tájékoztatná a közvéle­ményt, oly nagy szolgálatot tenne a gazdasági és a háborús érdekeknek, amely nagyon előnyös volna a további dolgokra vonatkozólag is. Amíg egyrészről azt látjuk, hogy a rekvirálás a legnagyobb kérlelhetetlenséggel folyik a kis emberekkel szemben és, elvisznek az emberektől 2—10, 20 kilogramm kenyérlisztet, addig a másik oldalon a rekvirálásnál a legnagyobb lanyhaság mutatkozik. T. kereskedelemügyi minister ur, hogyan volt az lehetséges, hogy ebből az országból 300 vaggon terményt ki lehetett csempészni 1 Micsoda rekvi­rálás, micsoda közigazgatás és vasúti igazgatás az, ahol ez hónapokon keresztül megtörténhetik ? Itt nemcsak a csempészek a vétkesek, itt bűnös mulasztás terheli mindazokat a közegeket, akik azon vasúti állomásokon a vasúti forgalmat és a rekvirálást lebonyolították. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) En azt kérdezem a t. kormány tag­jaitól, hogy azon a területen mit csinált a Hadi­"ebruár 1-én, csütörtökön. termény biztosa '? Mit csinált az illető vasút igaz­gatósága és mit csináltak azok a közigazgatási közegek, akik rekviráltak és nem vették észre, hogy hiányzik 300 vaggon búza akkor, amikor minden családnak a minimumra kell redukálni szükségletét, amikor ezt a terhet az országban mindenki viseli ? Akkor ilyen lazaságnak, ilyen lanyhaságnak nem szabad előfordulnia. A pamutcsempészés, az talán megtörténhetett volna rendes, helyes és kifogástalan adminisztráczió mellett ? Hiszen maga az a tény, hogy azoknak a j>amutáruknak a makszimálása későn történt meg, hogy az érdekelt czégek hamarább vásárol­hatták a pamutot, hogy azok találtak hajókat és más forgalmi eszközöket az áru kivitelére : ez is a mi adminisztrácziónk beteg, tökéletlen voltát és mulasztásait mutatja. (Igaz ! Ugy van ! a bal­oldalon.) (Az elnöki székei Simonlsiis Elemér foglalja el.) A kereskedelemügyi minister ur tegnap volt olyan szíves és Ábrahám Dezső t. képviselőtársam beszédére megígérte, hogy árvizsgáló-bizottságokat fog felállítani és azok révén fogja módját találni az iparczikkek terén a további uzsora megakadályo­zásának. De miért ily későn ? (Igaz! Ugy van! halról.) Hiszen az ellenzék már az első vitában követelte ezeket az árvizsgáló-bizottságokat. Ezek nagyszerűen beváltak Németországban, kitűnően funkczionáltak az ellenséges államokban is. Véle­ményem szerint az árvizsgáló-bizottságok az egye­dül alkalmas eszközök az uzsora megfékezésére. (Ugy van !• balról.) Ha meg volna állapítva, hogy a közvetítő­kereskedelem minden árun makszimálisan csak 20 százalékot kereshet, ami már igen magas kereset, nem pedig ezer és kétezer, sőt még ennél is több százalékot, akkor rögtön gátat lehetne vetni annak a rettentő drágaságnak, amely a mi egész középosztályunkat koldusbotra juttatja, amely a középosztály élet-standardját oly mély színvonalra sülyesztette, hogy arról jobb nem is beszélni. (Igaz! Ugy van! halról.) Ma már ott tartunk, hogy egy köztisztviselő családja czipő­szükségletére fizetésének 60 százalékát kénytelen fordítani. Hol marad még a ruházata, élelme, lakbére ? Hát hogy éljen meg akkor az a szegény tisztviselő ? (Ugy van! Ugy van! ballelöl.) Nem igaz az, hogy ezek az iparczikkek annyiba kerülnének, hogy olcsóbban nem lehetne azokat közforgalomba hozni. Konkrét példákat mondok el. Katonatisztek feleségeinek módjában van ruha­szükségletüket, posztószükségletüket a katonai raktárakból olcsó áron beszerezni. Ha lehetséges az, hogy a katonai raktárakból a katonatisztek felesé­gei — igen helyesen — tisztességes áron kapjanak posztót, miért kell akkor ugyanazért a posztóért egy nem katonatiszt feleségének, egy szegény tanitó­nénak vagy másvalakinek háromszoros, négyszeres árat fizetjd ? (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Ez semmivel sincs indokolva, mert meg vagyok győ-

Next

/
Thumbnails
Contents