Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

514 692. országos ülés 1917 f dés keltessék, hogy az állani a rokkantak érdekében mindent' megtett, ami szükséges. Borzasztó módon felpanaszolják most is" százak és ezrek, hogy a haroztéren elesett hősök családjai a bürokráczia hosszadalmas utján juthatnak csak hozzá a nyugdíjhoz, ami igazán a legnagyobb erkölcsi és erőpróbának és annyi nélkülözésnek teszi ki őket. Méltóztassék hatni a kormányra, hogy ezen okmányok beszerzését könynyebbé tegye... Bartos János: Az özvegyekre bizzák a beszerzést. Huszár Károly (sárvári): .. . és a nyugdíj folyósítását.. Ez végre is nem marhaszállitás, nem borüzlet, hanem családok megélhetéséről van itt szó s ha a bürokráczia igy jár el, nem méltó ezekhez a nagy időkhöz, amelyeket a nemzet most él. Múltkor a t. igazságügyminister ur egy odavetett mondatban elárult nekünk egy számot, azt t. i., hogy a háborús visszaélések folytán megindított eljárások száma 1200. Amint privát utón informálódtam ezekből a törvényszéki tárgyalásokból, amelyeken a papiros bakancscsalók, a posztócsalók, a különböző élelmiszerhamisitók és más hadseregszállítók lelett ítélkeztek a bíróságok, körülbelül 2000 esztendő tekint le reánk. Nagy érdeke volna a társadalomnak és a modern judikaturának, ha a megelőzést azon az utón is elő lehetne segíteni, hogy a közvéleménybe átviszszük azt a tudatot, hogy mindenki, aki ily módon vétkezik, elveszi méltó büntetését. (Helyeslés baljelól.) Nem elég, hogy hátul a törvényszéki rovatban megjelenik, hogy X. Y. kapott két vagy három esztendőt, hanem szükséges, hogy ezekről az Ítéletekről, akár egy beszéd keretében is, olyan publikáczió történjék, mely elrettentő például szolgál azoknak a gyenge '""lelkiismeretüeknek, akik kísértésbe jöhetnek, hogy hasonló vétket kövessenek el. (Helyeslés a haloldalon.) Hogyha a t. igazságügyminister ur nem állana meg a statisztikai, számnál, hanem ezen büntettek minőségéről és a büntetés mérvéről tájékoztatná a közvéleményt, oly nagy szolgálatot tenne a gazdasági és a háborús érdekeknek, amely nagyon előnyös volna a további dolgokra vonatkozólag is. Amíg egyrészről azt látjuk, hogy a rekvirálás a legnagyobb kérlelhetetlenséggel folyik a kis emberekkel szemben és, elvisznek az emberektől 2—10, 20 kilogramm kenyérlisztet, addig a másik oldalon a rekvirálásnál a legnagyobb lanyhaság mutatkozik. T. kereskedelemügyi minister ur, hogyan volt az lehetséges, hogy ebből az országból 300 vaggon terményt ki lehetett csempészni 1 Micsoda rekvirálás, micsoda közigazgatás és vasúti igazgatás az, ahol ez hónapokon keresztül megtörténhetik ? Itt nemcsak a csempészek a vétkesek, itt bűnös mulasztás terheli mindazokat a közegeket, akik azon vasúti állomásokon a vasúti forgalmat és a rekvirálást lebonyolították. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) En azt kérdezem a t. kormány tagjaitól, hogy azon a területen mit csinált a Hadi"ebruár 1-én, csütörtökön. termény biztosa '? Mit csinált az illető vasút igazgatósága és mit csináltak azok a közigazgatási közegek, akik rekviráltak és nem vették észre, hogy hiányzik 300 vaggon búza akkor, amikor minden családnak a minimumra kell redukálni szükségletét, amikor ezt a terhet az országban mindenki viseli ? Akkor ilyen lazaságnak, ilyen lanyhaságnak nem szabad előfordulnia. A pamutcsempészés, az talán megtörténhetett volna rendes, helyes és kifogástalan adminisztráczió mellett ? Hiszen maga az a tény, hogy azoknak a j>amutáruknak a makszimálása későn történt meg, hogy az érdekelt czégek hamarább vásárolhatták a pamutot, hogy azok találtak hajókat és más forgalmi eszközöket az áru kivitelére : ez is a mi adminisztrácziónk beteg, tökéletlen voltát és mulasztásait mutatja. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) (Az elnöki székei Simonlsiis Elemér foglalja el.) A kereskedelemügyi minister ur tegnap volt olyan szíves és Ábrahám Dezső t. képviselőtársam beszédére megígérte, hogy árvizsgáló-bizottságokat fog felállítani és azok révén fogja módját találni az iparczikkek terén a további uzsora megakadályozásának. De miért ily későn ? (Igaz! Ugy van! halról.) Hiszen az ellenzék már az első vitában követelte ezeket az árvizsgáló-bizottságokat. Ezek nagyszerűen beváltak Németországban, kitűnően funkczionáltak az ellenséges államokban is. Véleményem szerint az árvizsgáló-bizottságok az egyedül alkalmas eszközök az uzsora megfékezésére. (Ugy van !• balról.) Ha meg volna állapítva, hogy a közvetítőkereskedelem minden árun makszimálisan csak 20 százalékot kereshet, ami már igen magas kereset, nem pedig ezer és kétezer, sőt még ennél is több százalékot, akkor rögtön gátat lehetne vetni annak a rettentő drágaságnak, amely a mi egész középosztályunkat koldusbotra juttatja, amely a középosztály élet-standardját oly mély színvonalra sülyesztette, hogy arról jobb nem is beszélni. (Igaz! Ugy van! halról.) Ma már ott tartunk, hogy egy köztisztviselő családja czipőszükségletére fizetésének 60 százalékát kénytelen fordítani. Hol marad még a ruházata, élelme, lakbére ? Hát hogy éljen meg akkor az a szegény tisztviselő ? (Ugy van! Ugy van! ballelöl.) Nem igaz az, hogy ezek az iparczikkek annyiba kerülnének, hogy olcsóbban nem lehetne azokat közforgalomba hozni. Konkrét példákat mondok el. Katonatisztek feleségeinek módjában van ruhaszükségletüket, posztószükségletüket a katonai raktárakból olcsó áron beszerezni. Ha lehetséges az, hogy a katonai raktárakból a katonatisztek feleségei — igen helyesen — tisztességes áron kapjanak posztót, miért kell akkor ugyanazért a posztóért egy nem katonatiszt feleségének, egy szegény tanitónénak vagy másvalakinek háromszoros, négyszeres árat fizetjd ? (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Ez semmivel sincs indokolva, mert meg vagyok győ-