Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. 515 ződve, hogy azt a posztót a katonaságnak sem szállítja áron alul az illető gyáros és amilyen áron a katonaságnak tudnak szállítani, ugyanazon az áron kellene azt a tiztességes kereskedelemnek is forgalomba hozni, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy reflektáljak a kereskedelemügyi minister urnak az ipari czikkek árának makszimálására vonatkozó tegnapi beszédére. Azt mondotta ő is és előzőleg a ministerelnök ur is, hogy az ipari czikkek egy részét nem lehet makszimálni, mert azok nem egységes kvalitásuak. Hát a mezőgazdasági termények kvalitása sem egyforma, mégis lehetett azokat makszimálni. (Mozgás.) Akárhogy is veszszük, nem egyforma ! Es mi akadálya van annak, hogy ha már belenyúlt egyszer az államszoczializmus a termelés gépezetébe a mezőgazdaságnál és megszabta a mezőgazdasági termények árát, hogy akkor az ipari bárók és ipari kartellek üzleteibe is belenyúlhasson ? (ügy van ! Ugy van ! balfelől.) Miért ne lehetne például azt mondani, hogy azok a czipőgyárak, amelyek nagy állami szubvencziót kapnak, azok kötelesek ilyen és ilyen minőségben ifyen és ilyen normál czipőket ilyen és ilyen áron gyártani a szegényebb néposztályok szükségleteinek fedezésére ? Miért ne lehetne megszabni, hogy a posztógyárak ne gyártsanak százféle posztót, hanem amíg a háború tart, addig gyártsanak egy egészen olcsó minőségűt a szegényebb osztály részére, egy középminőségüt középosztály részére, azonkivül talán egy harmadikat, amelynek árát szabadon lehetne hagyni azok részére, akik a hadseregszállitó néptörzshöz tartoznak ? Miért ne lehetne az iparvállalatokat kétháromfajta ilyen egységes minőségű, normális posztó gyártására és forgalombahozatalára kényszeríteni, ugy hogy a középosztály ruházkodása is lehetővé tétessék 1 Ma még talán épen a ruházati czikkeknél nem érezhető olyan mértékben a baj, mert hiszen voltak még készletek az előző évekből: de ezek a készletek fogytán vannak és ha a kormány most nem gondoskodik idejekorán, akkor elszomorító jelenségeknek leszünk tanúi a jövő félévben és a rá következő télen. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház ! A közvetítő kereskedelemnek és az iparczikkeket gyártó vállalatoknak viselkedése Magyarországon nem felel meg annak, amit a háborúban nemzeti szolidaritásnak szoktunk nevezni, (ügy van! balfelől.) Senkinek sem áll jogában hirtelen megvagyonosodás alkalmául felhasználni azt az időt, amikor patakokban ömlik a vér, amikor milliók halnak meg azért, hogy azok az iparvállalatok, azok a földbirtokok, azok a háztulajdonok meg legyenek védve, (ügy van! Ugy van ! balfelől.) Ez az idő nem a vagyonszerzésnek, hanem a nemzeti áldozatkészségnek az idej e! (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Bármilyen reakczionárius színben tűnjék is fel, de kimondom, hogy én minden vagyont, ami a háborús években keletkezett, akár a mezőgazdaság, akár az ipar, akár a kereskedelem terén szerezték, én azt gyanús szemmel nézem, mert az a vagyon akkor keletkezett, amikor milliók pusztultak el az illetőkért. A vagyonos társadalmi osztályoknak, a vagyonos egyéneknek fokozott kötelességeik vannak békeidőben is a polgárok összességével szemben. De százszorosak s ezerszeresek kell, hogy legyenek a vagyon erkölcsi és anyagi kötelezettségei a háború idején, amikor a harcztéren azok áldozzák vérüket, életüket, akiknek legtöbbször semmijük sincs, csak hazájuk. (Ugy van ! balfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy a közvetítő kereskedelem üzelmeiről csak egyetlenegy elszomorító képet vetítsek az önök lelki szemei elé. Általános szavakból vajmi keveset érteni ; a nagy néptragédiákat, amelyek a kisembereknél játszódnak le, az általános szólamok csak homályba és ködbe burkolják ; csak akkor mutatkoznak igazi elszomorító valóságukban, ha azokat konkretizálják. (Halljuk !) Egy vidéki plébános ismerősöm volt szíves faluról-falura járva összeírni, hogy azon a vidéken a szatócsok milyen árakat követelnek a köznéptől. Hogy Magyarország törvényhozása és közvéleménye is lássa egyszer, mit fizet odakint, az Isten háta mögött fekvő falvakban a szegény parasztosztály, a mezőgazdasági munkásság a rá nézve nélkülözhetetlen czikkekért, méltóztassék megengedni, hogy néhány számadatot felolvassak. (Halljuk ! Halljuk !) özvegy Weinmanné Gellénfalván, Nyitra megyében az 55 fillérre makszimált petróleumot állandóan, minden vevőjének 200 fillérrel árusítja. Weinstein Sándorné G-algóczon a 55 fillérre makszimált petróleum literjét 126 fillérért árusítja és külön megfizetteti a hordót 70 koronával. Weinstein Berl G-algóczon egy liter petróleumot 2 koronáért árul, Sessel Galgóczon a lugkőt 4 koronáért, Schwartz galgóczi rőföskereskedő olyan siffont; mely azelőtt méterenként 36 fillérbe került, elad 4 korona 80 fillérért, 6 rőf kartont, melynek egységára azelőtt 40 fillér volt, most elad 30 koronáért, tehát méterét 5 koronáért. Elder Gyula Galgóczon egy rőf kartont, melynek 40 fillér volt az ára, elad 5 koronáért, egy vég kanavászt 15 korona helyett 160 koronáért. Deutsch Márk Galgóczon a zefír rőfjét árulja 60 fillér helyett 3 korona 40 fillérért, a barchetet 4 korona 60 fillérért, a sifont 4 korona 40 fillérért. Már most a plébános ur elővette az 1914. évi 5600. számú rendeletet, mely azt mondja, hogy aki az élelmiszerek és elsőrendű szükségletek kielégítésére szolgáló czikkek árát, vagy az e körül szükséges szolgáltatások díjazásának árát aránytalanul magas összegben szabja meg, kihágást követ el és 15 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. Grammantik,. Ágost plébános már most meg akarván tisztítani a vidéket ez áru-uzsorától, mint vádló megjelent tanúival az illetékes közigazgatási fórumnál. Azt méltóztatik gondolni, ugy-e, hogy a közigazgatás örül, hogy a népnek akad egy jóbarátja, aki magára vette ez ódiumot és összegyűjtötte mindez adatokat, hogy véget vessen e 65*