Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

812 092. országos ülés lí)l7 mánynak és a királynak szüksége erre a magyar népre. Es micsoda lélekkel fog ez a nép ujabb harczokba menni, ha látja, hogy amikor százezrek és milliók pusztultak el, nem kapták meg ezért a maguk megbecsülését. Liptai Béla : Isten mentsen meg minket tőle, hogy még egyszer háború legyen ! Huszár Károly (sárvári) : Én sem kívánom. Isten őrizze meg ettől az egész világot, az egész emberiséget. Miután azonban a világ sorsának intézése sem a tisztelt képviselő úrtól, sem én tőlem, sem ettől a képviselőháztól nem függ, mégis ugy kell irányitanunk nemzetünk sorsát és politikánkat, hogy a magyar népnek az önkormányzathoz, a végrehajtó magyar állami hatalomhoz, a királysághoz és az egész államhoz való hűsége, ragaszkodása és szeretete kétségen felül álljon s ezért mindent meg kell tennünk, ami alkalmas arra, hogy ezt a nagy erkölcsi erőt fokozza. Óriási katasztrófa volna, ha keserű csalódás mételyezné meg a mi népünk lelkét, ha nem látná a nép, hogy az ő áldozatait méltányolják nemcsak azzal, hogy emléktáblákat állítanak az elesett hősöknek és felírják neveiket a községházára és az iskolák falaira, hanem azzal is, hogy mindenki, aki ebben az országban tényező : ennek a népnek boldogulására, gyarapodására, haladására, emberségesebb létfeltételei biztosítására minden tőle telhetőt megtesz. Amint már mondottam, ma még megvan a lehetőség arra, hogy az a nagy átalakulás, amely mindenkinek csak hasznára válnék ebben az országban, legális utón menj en végbe. De ha hatalmi eszközökkel, tudatlanságból vagy rosszakaratból, pártegoizmusból vagy zsarnokságból a legális, törvényes átalakulás útját eltorlaszoljuk vagy lehetetlenné teszszük, akkor ezáltal nemzeti katasztrófához viszszük ezt az országot, mert a világháború után sem lesz akkor ennek az országnak békéje és a háború elmúlása után egy belső háborúság fog elkövetkezni, amelyben a nép jogért, kenyérért és szabadságért fog, talán az eddiginél még sokkal nagyobb elkeseredéssel harczolní. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Azt a mondatot nem lehet többé a nép lelkéből kitörülni, hogy akinek jó volt a vére és jó volt az adója, annak legyen jó a voksa is. Ez a mondat gyújtani fog a lelkekben, ez át fogja alakitani ezt az országot. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ez az általakulás megtörténhetik önökkel, de ha elleneszegülnek, meg fog történni önök nélkül, az önök akarata ellenére is. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A végrehajtó hatalom kivételes hatalmával Magyarországon mindig csak a napi szükségletekkel számolva éltek. Az ország mai kormányzatának egyik legnagyobb hibája, hogy ezt a diktátori hatalmat csak a máról-liokiapra, a kézből a szájba való dolgozásra használja íel és nem tüz ki maga elé nagy nemzeti czélokat. Egyik rendeletnek a másikkil való foklozgatása a kormány egész munkája és nem nyit meg a nemzet előtt uj czélokat, uj lehetőségeket és egyáltalán elzárja az február 1-én, csütörtökön. | országot a jövő feladatainak meglundálása, kiépítése elől. A háború egyik legszomorúbb jelensége nálunk a főispáni hatáskörnek olyan rétegekre és területekre való kiterjesztése, ahol annak semmi keresnivalója nincsen. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Az önkormányzat szerveit fölhasználják arra — ami nézetem szerint szükséges, de nem abban a mértékben, és nem olyan mértékben, ahogyan ez ma nálunk történik, hogy a rekvirálásokat és a különféle, a nép előtt mindig odiózus dolgokat csinálják. Ahol pedig valami előny osztása, valami kedvezmény nyújtása forog szóban, azt a kormányzat mindig a főispánokra, az ő politikai bizalmasaira bízza. Man merkt die Absicht. Látszik, hogy ez is tendencziával történik. (Igaz! ügy van! balfelől.) Egy állani politikai életében csak tendenczia lehet ez, amelyet ma még nem tud világosan érvényesíteni a kormány, mert hiszen nincsenek választások, de nagyon jól tudjuk, hogy a katonai felmentések, hadisegélyek kiosztása, rekvirálások ellen való íelebbezés, vetőmagvak kiosztása stb. oly pártpolitikai kezekbe van nálunk letéve, ahol az nincs a maga helyén. Miért ne lehetne a hadisegélyek, felmentések, rekvirálások dolgában mindenütt olyan társadalmi bizottságokat szervezni, amelyek ezeket a kérdéseket minden pártpolitikai szemponttól eltekintve, tisztán az illető vidéknek és az azt a vidéket lakó népnek érdekében csinálnák % (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés balfelöl.) Ebből az következik, hogy a háború alatt egészen uj függő viszonyok keletkeztek, ezer és százezer lánczczal van lekötve a polgárság háláért és ellenszolgáltatásért a kormány bizalmasának olyan dolgokért, amelyekért nem a pártnak, hanem legfeljebb a hazának tartozik hálával. Azt látjuk, hogy a kivételes hatalom igénybevételénél nem járnak el egyformán a nagyokkal és a kicsinyekkel szemben. Amig a bankokkal és kartellekkel szemben nem látjuk az élelmezési hivatalnak és a különféle ministeiiumoknak erélyét és szigorát, hanem amig azt csak a kis nyomorult szatócsok 10—20 koronás uzsoráskodásaival szemben látjuk érvényesülni, addig ebbe az állapotba bele nem nyugodhatunk. Mindenki vegye el büntetését, aki visszaélést követ el, (Helyeslés balfelől.) de az államhatalomnak elsősorban épen a nagybünösökkel szemben, a nagy visszaélésekkel szemben kell érvényesülnie. Köztudomású például, hogy Szabadkán nagymennyiségű gabona van elraktározva és nem tudjuk, hogy ezzel szemben történtek volna intézkedések. Miért í Mert a nagyokat kímélik és a kicsinyeket felakasztják ! (Igaz ! Ugy van J balfelől.) Mi szívesen adnánk a legtágabb felhatalmazást egy olyan kormánynak, amely az egész nemzetet képviseli, de nem a pártegoizmusnak, amely még nem jött rá, hogy ez a háború nem a párt háborúja, amely nem tudja a jelenből a tanúságot levonni és a nemzet erejét egyesíteni. (Igaz! ügy van l I baljelöl.) A kormány hábnrus gazdálkodása a