Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-691

5Ö0 691. országos ülés 1917 január 3l-én, szerdán. viselőkáz reputáczióját támadták. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) _ Igen téved a t. képviselő ur, ha azt hiszi, ho gy én talán körsétában a közös külügyminister alárendelt közegeinél gyüjöttem adatokat. Az eljárás egészen más volt. (Halljuk! Halljuk!) Az jeíjárás azzal kezdődött, hogy a hadiigyminister körrendeletet intézett a gazdasági osztályok összes főnökeihez, amelyben utasította őket, hogy az általam, illetőleg velem egyetértó'leg megállapítandó napokon nekem minden felvilágosítást és informácziót adjanak meg (Helyeslés jobb felöl.) és az ügyiratokat szükség esetén teljesen mutassák be. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én abban állapodtam meg, hogy a vizsgálat a hadügyrninisteriumban történjék, mert különben az aktákat hozzám kellett volna szállítani. A hadügyrninisteriumban Jerzabecki osztályfőnök hivatalos helyiségében megjelentem, titkárom kíséretében, ott voltak : az osztályfőnök, továbbá az illető osztályok főnökei vagy referensei, tehát nyilvánossággal folyt a dolog, soha semmi négyszemközt nem történt. (Helyeslés.) Megkezdtem a vizsgálatot egy lista alapján, amelyet a hadügyministei állított össze, tehát az a kérdés, hogy miért állítottam én össze a listát és nem a hadügyminister, tárgytalan és arra válaszom az, hogy a hadügyminister összeállított egy listát 1915-ben 9295. szám alatt, közvetlenül vizsgálatom előtt és annak czéljaira. (Halljuk! Hattyúk!) Ez a lista 16 képviselő neveit tartalmazza, azonkívül tartalmaz még néhány más nevet, akikről tévesen azt hitték, hogy képviselők, de azok sem nem képviselők, sem nem voltak képviselők. Ezt a listát vettem alapul az én vizsgálatommái (Elénk helyeslés jobbfelől.) és azt véltem helyes eljárásnak, hogy egyetlenegy képviselőt se hagyjak ki az én listámból, akinek neve benne volt a hadügyminister listájában. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, nem járhattam el helyesen és korrektül másként, mert különben magamra vontam volna azt a vádat, hogy önkényüleg rostálok és a saját tetszésem szerint járok el. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) így nem érhet az a vád, hogy palástolni akartam volna, mert én mindenkit bevettem a listába, akármilyen távoli vagy akár abszolúte semmi vonatkozásban sem állott a hadseregszállitási ügygyei ; bevettem azokat is, akikre ráillik az, amit a ministerelnök ur is hangsúlyozott, hogy az illetők altruista érdekből, vagy a magyar iparpártolás önzetlen indokából jártak el, akiket tehát nem gáncs, hanem elismerés illet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De mégis be kellett vennem őket listámba és magamra kellett venni az ebből keletkezett nehezteléseket, de t. ház, akinek ténykedése tiszta, az ebben a tényállásban megtalálja az ő reputácziójának teljes igazolását is ; az tehát nem kell, hogy rajtam keresse a reputáczióját. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt is kérdezték tőlem, hogy ki vállalja a felelősséget. Az alkotmányos felelősséget mindenért, amit tettem, elvállalom én. (Helyeslés a jobboldalon.) De különben, miután előre gondoltam arra, hogy talán azt a kifogást fogják emelni az én vizsgálatom ellen, hogy a referensekhez és osztályfőnökökhöz intéztem kérdéseket és azok referáltak nekem, hogy tehát közvetlenül a hadügyministert nem kérdeztem meg : ezt pótoltam most azon időközben, midőn tegnapelőtt Bécsben megfordultam, az ülések közben: kérdést tettem a hadügyminister úrhoz, vájjon nem történhetett-e meg az, hogy esetleg valamely képviselő hadseregszállítási ügyben közvetlenül őnála interveniált és ennek következtében az illető neve a listából kimaradt. A hadügyminister ur kijelentette nekem, hogy ez teljesen ki van zárva, mert ő soha önállólag semmiféle ilyen ügyben nem intézte el a hozzá intézett kérelmeket, azokról mindig tudomást szerzett az osztály, tehát az osztály mindig abban a helyzetben volt, hogy mindenkiről, azokról is, akik közvetlenül nála jártak, tudomással birjon és nevét a listába beírhassa. Kérdést tettem hozzá, hogy azonositja-e magát annak kijelentésével, amit a hadügyministeríum telefonicze közölt, hogy 1915. nyara óta egyáltalán nem fordult elő eset arra, hogy magyar képviselő a hadügyrninisteriumban hadseregszállitási ügyben eljárt volna és a hadügyminister ezt előttem élő szóval a leghatározottabban kijelentette. (Helyeslés a jobboldalon.) Símmi legkisebb támpont sincsen arra, hogy valaki kételkedhetnék abban, hogy ez a lista teljes és végleges. Epén azért azt hiszem, hogy ugy az interpelláló képviselő ur, mint a t. ház ezen válaszomat tudomásul vehetik és remélem, hogy ezen tudomásulvétellel le fog kerülni a napirendről ez a kérdés, mert azt semmiképen sem tartom a közérdekkel összeegyeztethetőnek, amit a t. képviselő ur mondott, hogy kötelesség e kérdések felszínen tartása. Igenis, az lehet kötelesség, hogy ha valaki konkrét adatokat tud (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és konkrét bizonyítékokkal bír, akkor tegye lehetővé, hogy a vétkes elvegye büntetését, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) hogy annak révén a magyar képviselőháznak .tekintélye és jóhirneve annál fényesebben ragyogjon. (Elénk helyeslés, tetszés és taps jobbról.) De csupán általánosságban fentartani a gyanút, általánosságokban mozgó támadások által nem hagyni megnyugodni a közfelfogást : ezt semmiféle közérdek nem kívánja. (Hosszantartó élénk helyeslés, tetszés és taps jobbról.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk éljenzés és helyeslés jobbról.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólani? Mezőssy Béla: T. ház! Elsősorban a t. ministerelnök ur nyilatkozataira kívánom röviden megadni a választ. Beismerem, hogy bizonyos mértékű kontrasztnak látszott talán felszólalásom azon része, midőn hibáztattam, hogy a minister-