Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-691

691. országos ülés 1917 január 31-én, szerdán. 501 elnök ur teljesen egy kalap alá vette azokat a képviselő urakat, kiknek közbenjárása nyilvánvalóan az volt, azokkal, akiknek érdeklődése vagy ajánlása nem mondható ennyire kétségen felülinek. És ka a t. ministerelnök ur ezt a klasszifikáeziót ténybeli klasszifikácziónak tünteti fel, ez enyhiti a dolgot. De nem állok távol az igazságtól, ka egyszerűen konstatálom, hogy nagyon sok képviselőnek legmelegebb érdeklődése sem birt sok esetben oly sulylyal, mint esetleg más képviselők szimpla ajánlása. (Zaj jobbról.) De mondom, ezekről a dolgokról ezidőszerint többet beszélni nem. akarok, mert hisz azok az illetékes zsűri döntése, alá kerülnek. Ami a ministerelnök ur azon felhívását és személyemen keresztül az ellenzékhez intézett appellátáját illeti, hogy az vegyen részt a dolgok elbírálásában az állandó összefér heti enségi bizottságban és zsűriben: természetes, erre megadni a választ e pillanatban hivatva nem vagyok. Hogy az ellenzék miként fog határozni e kérdésben, természetesen függ az ellenzék összességétől Azonban nem akar valami múltra való reminiszczenczia vagy szemrehányás lenni, midőn arra utalok, hogy az a mód, ahogy az összeférhetlenségi bizottság eddig az előtte megjelent ellenzéki vádlókat és ügyvédeket kezelte ... Pál Alfréd : A házszabályok szerint ! Mezőssy Béla: Nem a képviselőket, de az ellenzéki vádlókat . . . Gr. Tisza István ministerelnök : Nem vádlók ! Mezőssy Béla: Az érdemben teljesen mindegy. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla : Az illető fél képviselőjét, ügyvédjét, az összeférhetlenségi bizottság egyizben tanácsosnak tartotta karhatalommal kivezettetni. (Élénk ellenmondás jobbról.) Hogy ezek az előzmények valami nagy kedvet nem ébresztenek az ellenzékben e sz?rep játszására, magától értetődik. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások: A nagy Galeotíó!) Miután azonban a ministerelnök ur nagyon nyomós indokokat hozott fel a tekintetben, hogy kívánatos lenne az ellenzéknek az összeférhetlenségi előkészitőbizottságban való részvétele : azt hiszem, az ellenzék e nyomós indokokat meg fogja fontolni és ehhez képest fogja meghozni határozatát. Már most rátérek az 0 felsége személye körüli minister ur válaszára. Ő azt mondja, hogy a közügy érdekében valónak látta elvállalni azt a funkcziót, melyet telj esitett. Hogy abban a körben, melyben a megbizatást vállalta, azt jól telj esitette. innen az ellenzéki padokról is konstatálni kötelességem. A t. minister ur határozott és nyílt választ adott oly kérdéseimre, melyekre a választ a tények ismerete nélkül nem tudhattam. Azt mondja : ezt a listát neki a közös hadügyminister ur állította össze. Bs ép ezért nem volt joga, hogy abból bármit is töröljön, hogy ő azt a közös hadügyminister ur által előállított szövegben és szerkezetben terjesztette a ház elé. (F Ikií'tínl j óbbról Nem szöveg ! Csak névsor!) Egyebet én sem akarok mondani. Természetes tehát, hogy e tény felállításával arra a kérdésemre, hogy e listával a közös hadügyminister is azonositja-e magát annak teljes egészében : megkaptam a világos és határozott igenlő választ. Ennek birtokában ehhez nagyon nehéz most bármily magyarázatot fűznöm. A minister ur a leghatározottabban kijelentette, hogy 1915 óta (Felkiáltások jobbról: Nyara óta !) egyetlen magyar képviselő sem járt a közös hadügyministeriumban, sem magánál a ministernél, sem az illető szakreferenseknél. (Felkiáltások jobbról: Szállitási ügyben I) Természetes, hisz erről van szó. Ez kétségtelenül örvendetes tény. De nem tudom, hogy ez a megállapítás a közös hadügyminister ur részéről vonatkozik-e az alája rendelt összes kommandókra is. (Zaj jobbfelől.) Ez lehet valakinek humoros, de nem annak, aki tudja, hogy bizonyos hadseregszállitások az egyes Armeekommandók hatáskörében vannak, hogy azok a szakministeriumok véleménye alapján szoktak megköttetni. Ha a t. minister ur nyilatkozata ezekre is vonatkozik . . . (Ellenmondások jobbról : Ezekre nem I) Ha nem vonatkozik, válaszát oly értelemben fogom fel és oly értelemben is veszem tudomásul, hogy a minister ur nem akar sem többet, sem kevesebbet mondani, mint amennyit mondott, t. i. hogy a sem a közös hadügyminister urnái, sem az alája rendelt osztályvezetőknél magában a közös hadügyministeriumban magyar kéj)viselő el nem járt. Ez a tényállás ; ép ezért mert a t. minister ur ilyen választ adott, én a magam részéről ezt a választ tudomásul \eszem, annak kijelentése mellett, hogy fentartjuk magunknak a jogot annak elbírálására, hogy miért tartották ezt másfél évig titokban. Elnök : A király személye körüli minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Ralijuk !) B. Roszner Ervin, Ö felsége személye köriili minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nehogy szavaimból félreértés származzék, szives engedelmökkel hozzá kell tennem ahhoz a kijelentésemhez, hogy az én listám a hadügyminister ur által összeállított listával teljesen azonos, hogy 16 név tekintetében az. Az én listámon ugyanis 17 név van, mert egy tizenhetedik képviselőnek a neve a vizsgálat során került a, listába. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a király személye körüli minister urnak Mezőssy Béla képviselő ur interpellácziójára adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul vette. Következnék Lovászy Márton képviselő ur interpelláoziója,aki azonban interpellácziójának más alkalomra való halasztását kérte. (Helyeslés.) A ház hozzájárul, hogy Lovászy Márton képviselő ur interpelláczióját más alkalommal mondhassa el. Következik Bartos János képviselő ur inter.•pellácziója. (Felkiáltások : Nincs itt !)