Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-691

6§1, országos ülés 10]7 január 3l-én, szerdán 497 azt az általam teljesen helyeselt álláspontot, hogy méltóztassék nagy figyelemmel lenni ezeknek- az összeférhetlenségi esőteknek mikénti lefolyására, mert nekünk nem az a czélunk, hogy bármelyik képviselőtársunkat egyénileg tönkretenni akarjuk . . . (Igaz ! Ugy van! balfelől. Ellenmondások jobb jelöl.) Ha valaki másról rosszat tesz fel, abból szükségszerűen következik, hogy ő is a másikról rosszat gondol. (Zaj.) Mondom, ez nem czél. A magam részéről miután annak a zsűrinek tagja vagyok, ha a véletlen ugy hozná magával, hogy a zsűriben én is résztvennék, egyik vagy másik esetben semmiféle politikai czél engem akkor, amikor különben is eskü alatt Ítélek, nem fog vezetni. (Zaj és jelkiáltások jobbfelöl: Eskü alatt vesz részt !) Akár hiszik el az urak, akár nem. (Felkiáltások jobbfelöl: Elhiszszük !) Pallavicíni György ó'rgr.: Hát csak eskü alatt mond az ember igazat? (Tetszés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Mezőssy Béla : És, t. ház, hogyha bizonyos idegesség észlelhető az egész országban, s a közvéleményben, különösen azokkal az összeférhetlenségi esetekkel kapcsolatban, amelyeknek háta megett a bankok vannak, — hát méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag is teljes nyíltsággal kimondjam a magam egyéni álláspontját. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Nagy tévedés ugy fogni fel a dolgot, minthogyha mi, az ellenzék, azokat a nagy közgazdasági érdemeket, amelyeket a nemzetnek ebben az élet-halálharczában a magyar tőke kifejtett, elismerni nem akarnók, vagy nem volnánk hajlandók. Ellenkezőleg, teljes tisztelettel adózunk minden olyan pénzintézet iránt, mely az ő hivatásának megfelelően (Ugy van I Ugy van! balfelöl.) a nemzetet ebben az irtózatos élet-halálharczában támogatta annyiból, (Helyeslés baljelől.) hogv a rendelkezésére álló tőkéket a nemzeti czélok szo'gálatába bocsátotta. (Helyeslés balfelöl.) De kérem, hogyha joga volt Helfferichnek a német birodalmi parlamentben azt mondani, hogy korbácsot érdemel az a nagytőke, amely ilyen nehéz időkben nem a nemzet szolgálatára siet, hanem meggazdagodni akar, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) akkor, tisztelt ház, ez az a mérték, az a mesgye, amelynél aztán Ítéleteinkben egymástól talán elválunk. (Felkiáltások jobbfelől: Nem!) Ha nem, akkor annál jobb. Mert kérem, ha a t. ministerelnök ur joggal megbélyegzi, amint mi is megbélyegezzük azt, hogyha valaki — pl. egy szegény szabó, vagy nem tudom suszter — bár nem kell, hogy az legyen — egyszerre eláll az ollótól, mesterségétől és felcsap hadseregszállitónak, — (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Marhát szállít !) hát, t. ház, ugyanezzel az erkölcsi mértékkel kifogásolom én azt, hogyha a bankok akár áruüzletekkel, akár hadseregszállitásokkal foglalkoznak, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ami nem esik az ő üzleti hatáskörükbe. (Helyeslés és taps a bal-és szélsőbaloldalon.) Nagy Sándor: Ivánkáék ! KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. Mezőssy Béla : Mert, t. ház, itt jön aztán a dolognak politikai vonatkozású része. A t. ministerelnök ur nyíltan kijelentette több ízben, hogy ő az államnak a bankokkal való részesedéséből a pártkassza czéljaira semmiféle összegeket igénybe venni nem fog, azt nem engedi meg és azt saját felfogásával összeegyeztethetőnek nem tartja. De, bocsánatot kérek, az idők változhatnak. Sha a közvélemény és az ellenzék látja azt, hogy bizonyos hatalmas központok, amelyekről majd máskor fogunk beszélni (Mozgás.) és bizonyos bankok is, amelyek felfogásom szerint nem üzletkörükbe eső vállalatokkal foglalkoznak, minő gyengéd figyelmet tanúsítanak, vagy tanúsítottak a múltban, a kormányzat iránt, — nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy ugyanilyen gyengéd figyelmet tanúsíthatnak a jövőben is. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) S ennek a figyelemnek aztán a következménye az, hogy a választási esélyek szerencséje az ilyen utón könnyen lesz megkorrigálható. (Mozgás jobbfelől és felkiáltások: Már megint gyanúsít! Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől. Elnök csenget.) Egy hang (a baloldalon); Ugy beszélnek, mintha nem igy lett volna a múltban ! Mezőssy Béla: Nagyon örülök, tisztelt ház, hogy a t. túloldalnak magatartásából azt az impressziót meríthetem, hogy ezeknek az időknek és eseményeknek még egyszer ismétlődniük nem szabad. Rakovszky István : Ugy van ! Felháborodnak ezen ! Mezőssy Béla .* Nem szabad, t. ház és ez az, amit mi mindnyájan érezünk. Mert bocsánatot kérek, hogyha ez a nemzet ebben az irtózatos élethalálharczban a maga egységességének, a dinasztiához való hűségének, szövetségestársai iránt való rendíthetetlen kitartásának oly fényes és soha el nem múló emlékeit tudta hősi hadi tetteiben érvényre juttatni ; ez a nemzet, amelyről ma már históriai tény, hogy akkor, amikor még neutrális államokban is — az ellenünk hadat viselő országokról nem beszélve — az idegen aranynak Valóságos szennyes áradata öntötte el az egész közvéleményt — teljes tiszta és érinthetetlen maradt : akkor, ilyen irtóztató harcz után a legkisebb, amit ez a nemzet elvárhat mindenkitől, az, hogy azok az események, amelyekről szóltam, valahogy még egyszer ne ismétlődjenek. (Helyeslés balfelől.) Mert az aztán rettenetes helyzet lenne, hogy egy ezer sebből vérző, kifáradt, békére vágyó országot ismét megrohanjanak a mostani szűk választói joggal béklyóba kötött közigazgatási rendszerben ugyanazokkal a hatalmi eszközökkel, amelyekkel megrohanták a múltban (Helyeslés balfelől.) és amelynek eredménye lesz aztán egy többség, amely többségnek nevében azután mint nemzeti akarat szerepelhessenek az urak. (Helyeslés balfelől) T. ház! Ezek az aggodalmak azok, (Halljuk! Halljak!) melyek az ellenzéket elfcöltik. És épen ezen aggodalmak súlya alatt kezeljük 03