Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-691
498 091. országos ülés 2917 ezeket a kérdéseket tárgyilagosan, de súlyt helyezve arra, amit mondottam, hogy az a princzipium, melyet a t. ministerelnök ur itt kimondott, tényleg meg is fog tartatni. Interpelláczióm egyébként a következő (olvassa) : Miért vállalkozott a felség személye körüli minister arra, hogy egy nem az ő hatáskörét képező és nem az ő politikai felelőssége alá eső ügyben — a közös hadügyministemek alárendelt szakközegeknél — adatokat gyűjtsön? Mi szükség volt erre a felesleges intervenczióra és miért nem szerezte be maga a közös hadügyminister az összes katonai parancsnokságoktól a náluk közbenjárt egyének névsorát? Ki vállalja az alkotmányos faktorok közül a felelősséget a közzétett névsor teljességeért? (Hlénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház!En teljességgel nem akarok elébe vágni annak a válasznak, amelyet t. barátom, a felség személye körüli minister ur, a hozzá intézett interpelláczióra adni fog. De a t. képviselő urnak az interpellácziót bevezető beszéde túlnyomó nagy részében annyira az én csekély személyemmel, illetőleg az általam elfoglalt álláspontokkal foglalkozott, hogy azt gondolom: ha nem ülnék is ezen a helyen, talán jogom volna a házszabályok értelmében személyes kérdésben felszólalni és a képviselő ur beszédének egy és más, kizárólag az én álláspontommal s az általam tett kijelentésekkel kapcsolatos részletére válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék tehát megengedni, hogy egy pár rövid ilyen természetű megjegyzést tegyek s azután átadom a szót t. barátomnak, a felség személye körüli minister urnak, az érdemleges válasz megadása czéljából. Nagyon bajos, t. ház, a t. képviselő urnak eleget tenni. Mert ő mai felszólalásában egyfelől sajnálatát fejezte ki, hogy azt a bizonyos listát olyan formában terjesztettem elő, amint előterjesztettem, miután igy — amint magát kifejezte — közbecsülésben álló férfiak is megbélyegzésben részesültek, ami ellen azonnal igyekeztem tiltakozni. És kijelentette a képviselő ur, hogy bizonyára senki sem kifogásolta volna, ha különbséget teszek az ottani eljárásoknak bizonyos kategóriái szerint. Beszéde további folyamán azonban megtámad azért, hogy megkülönböztetést tettem »ajánló« és »érdeklődő* között. Bocsánatot kérek, ez á megkülönböztetés, amint akkor pozitive jeleztem, egy világos ténybeli kritériumon épült fel. Ajánlóknak nevezem azokat a t. képviselő urakat, akik azokban az ügyekben, amelyekben nevük szerepel, kizárólag az illető vállalkozó bevezetésére szorítkoztak, kizárólag egy ajánló levelet adtak vagy eg ajánló kijelentést tettek, az illető vállalkozónak megfelelő és bizalomra méltó vállalkozói egyénijanuár 31-én, szerdán. sége mellett. Érdeklődőknek pedig neveztem a listán szereplő azt a nagyon kevésszámú képviselő urat, akik valamely ilyen vállalkozó ügye iránt több izben érdeklődtek. Ez külső ténybeli különbség, ami nem egyéni apprecziáczió dolga és amit kötelességem volt jelezni. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) De különbséget tenni aszerint, hogy kiről gondoljuk, hogy altruisztikus szempont vagy egy jó ismerős iránti egyéni szívesség vezette és kiről gondoljuk, hogy érdekelve volt: ez már azután valóban apprecziáczió dolga, ezt a hivatott fórum köteles a vitássá tett ügy esetében kontradiktórius eljárással, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapitani. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Es épen akkor érdemeltem volna a legerősebb támadást, ha bitoroltam volna ennek a fórumnak a hatáskörét (Ugy van! Ugy van! jobbról.) és én tettem volna megkülönböztetést a hadügyminiseriumban egyáltalán megfordult képviselő urak között, ha őket kategóriákba, a kevésbbé vagy inkább megbélyegzendők kategóriájába osztottam volna. (Igás;! Ugy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, ép oly helyesen jártam el akkor, amikor ettől tartózkodtam, mint ahogy helyesen jártam el akkor, amikor a t. képviselő uraknak a hadügyministeriumban való eljárása körül mutatkozó ténybeli különbségre reáutaltam. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur, ha jól értettem nyilatkozatát, annak a felszólításnak, hogy a kérdések tisztázását óhajtó t. ellenzéki képviselő urak lépjenek fel mint vádlók, legalább a maga részéről nem hajlandó megfelelni. Mezőssy Béla: Ugy van! Gr. Tisza István ministerelnök: Másrészről azonban a t. képviselő ur kifogásolja azt, hogy az illető képviselő urak saját maguk jelentették be a maguk esetét és azt a módot, amint ez a bejelentés történt, olyan kifejezéssel kiséri, amelyben — engedelmet kérek — a bejelentő képviselő uraknak bizonyos meggyanusitása rejlik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy olyan módon formuláztattak a bejelentések, hogy ez nagyon meg fogja nehezíteni a választ. Ez már most fokozott mértékben teszi kötelességemmé, hogy ismételve forduljak ezekhez az ellenzéki tényezőkhöz, ugy a házban, mint a házon kivül, amelyek ezt a kérdést felszínre hozták, amelyek azt tartják, hogy a ház reputácziója érdekében tisztázni kell ezeket a dolgokat: méltóztassanak ehhez a tisztázáshoz hozzájárulni azzal is, hogy mint vádlók lépjenek fel és méltóztassanak hozzájárulni azzal is, hogy a bizottságban legalább azt az egy helyet, amely szeiencsés véletlennél fogva egyáltalán rendelkezésre áll, elfoglalják. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A bizottsági tagságot illetőleg a helyzet az, hogy a házszabály szerint — és a házszabálynak ezt a részét azok készítették, akik az
