Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-691
691, országos ülés 1917 hiszen ez magától értetődik, — ha jól emlékszem, ezt a kifejezést használta — azonban, amennyiben ez részünkről megnyugvást szül, ő a maga részéről a határozati javaslatot honorálta, ahhoz hozzájárult ós az . egyhangúlag házhatározattá is emeltetett. Ezek voltak az előzmények. Akkor aztán kitörtek azok a sajnálatos és mindnyájunk által egyformán elitélt képviselői marhaszállitások és egyéb botrányok, amelyek megitélése tekintetében a házban nem lehet véleménykülönbség, és akkor ezeknek behatása alatt t. barátom, Szmreesányi György, gondolom épen egy évvel azelőtt, 1916 február havában kérte a t. ministerelnök urat, miután neki az volt az informácziója, hogy mindazokról a képviselőkről, akik hadseregszállitási ügyekben közbenjártak, a ministerelnök urnak egy kész lista áll rendelkezésére, hogy ezt a listát a ministerelnök ur legyen szives a ház asztalára letenni. A ministerelnök ur akkor erre a kérdésre azt a választ adta, hogy neki ilyen lista nem áll rendelkezésére, — 1916 február havában — hanem igen is van egy, a hadseregszállitókról összeállított lista, amelyet kérésére a közös hadügyminister ur állított össze, amely lisztán fel vannak tüntetve azoknak a képviselőknek nevei is, akik ezek iránt az ügyek iránt érdeklődtek. Akkor a t. ministerelnök ur — ha jól emlékszem •— ezeket a kifejezéseket használta, hogy az ujjain számolhatná el azt a néhány nevet, amely ezen a listán előfordult és reá azt a megnyugtató impressziót tették ezek a nevek is, illetve a közbenjárások, hogy a feltevés lehetősége is úgyszólván ki van zárva, — nem szóról szóra idézem a t. ministerelnök ur szavait — mintha ezeket a férfiakat talán közvetlen üzleti érdek vezette volna. Ez volt a helyzet beállitása egy évvel ezelőtt. Most a közelmúlt napokban a ház asztalára került egy lista, amely közismert listát, gondolom, ezeknek az előzményeknek folytatásaként és azért, mert ugy a közvélemény, mint itt az ellenzéki padok is saját reputácziójuk érdekében is, ezek iránt a dolgok iránt fokozottabb mértékben érdeklődtek, mondom, ezt a közismert listát ezen előzmények és ezen mozgalmak behatásaként a t. ministerelnök ur a ház asztalára tette le. Elsősorban is őszintén sajnálom, hogy ez a lista abban a formában került a ház asztalára, aminő formában az a ministerelnök ur által felolvastatott. Sajnálom azért, mert a túloldal részéről is pártkülönbség nélkül tisztelt és becsült olyan képviselőtársaink neve is kerülhetett oda teljesen altruisztikus akczi ókkal kapcsolatban, akik épen ezért ezt a közvetett — nem akarom mondani, hogy szégyenpadratételt ... Gr. Tisza István ministerelnök: Nem is az ! Mezőssy Béla: . . . talán erős kifejezést használtam, ezt a közvetett. . . Molnár János: Diffamácziót. Mezőssy Béla: . . . diffimácziót, ezt a közjanuár 31-én, szerdán. tó-"> vetett meghurczolást nem érdemellek meg. Nem kifogásoltuk volna, azt hiszem, sem mi. sem senki az országban, ha a t. ministerelnök ur ennek a listának előterjesztése előtt ezeket a t. képviselőtársaimat egy egészen külön kategóriába helyezte volna. De kifogásolnom kell — és ez tulaj donképen interpelláczióm egyik főrésze — azt, hogy ezt a listát, amint az köztudomású, az Ö felsége személye körüli minister állította össze. Ha lett-volna csak egyetlen egy olyan ember is, nem ebben a házban, hanem az országban, a ki pl. — nem tudom — a felség személye körüli minister hatáskörébe eső dolgok miatt tett volna kifogást, vagy szemrehányást, pl. egy kitüntetés, vagy minden olyan kérdés miatt, amely a királyi személye körüli ministerium hatáskörével kapcsolatos, akkor érteném, hogy a politikai felelősséget és az egész ügyben való eljárást természetesen az illető szakminister veszi magára. ; ezt egészen kézzelfoghatónak, az illető minister ur hivatalos kötelességéből folyónak látom és tudom. De mikor az ellenzék és az egész magyar közvélemény az iránt érdeklődik, kik voltak azok a képviselők, akik hadseregszállitási kérdésekben — és itt én már bizonyos mértékig tovább megyek, mint ameddig a kapott felvilágosítások eddig szólottak — nemcsak a hadügyministeriumnál . . . Farkas Pál: Helyes! Mezőssy Béla : . . . hanem a hadügyministerium alá rendelt összes katonai kommandóknál . . . (Helyeslés jobb- és baljelől.) Farkas Pál: Bármelyik ministeriumban ! Mezőssy Béla : . . . az ellen sincs észrevételem, de ezidőszerint csak hadseregszállitásokról beszélek, . . . akár a mögöttes országrészben, akár pedig a hareztéren érdeklődtek, akkor egészen természetesnek találtam volna, hogy az illető hadügyminister ur. akinek resszortjába tartozik ez a dolog, vállalja ezért a teljes politikai felelősséget és az ő teljes politikai felelőssége alatt a magyar kormány egyszerűen beterjeszti azt a névsort. Én egy perczig sem kételkedem abban, hogy a király személye körüli mini ter a legnagyobb lelkiismeretességgel, j óhiszemüséggcl állította össze ezt a listát. De én az ő hivatalos hatáskörével sem tartom egészen összeférhetőnek azt, (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) — nem tudom, milyen formában történt ez a listaösszeállitás — hogy ő talán felkereste a szakelőadókat a Kriegsmiiiisteriumban, vagy azok a szakelőadók referáltak neki és igy állították össze a közismert listát, mert hiszen azt mindenki tudja, hogy még társministeriumok között is bevett szokás az, hogy egy minister a sajáttárczáját érdeklő szakkérdésekben sem szokta megkérdezni kollégájának tanácsait az illető szakminister előzetes felhatalmazása, beleegyezése és felelőssége nélkül. Gr. Tisza István ministerelnök : Epén egy évvel ezelőtt mondtam meg, hogy annak az alapján történt.
