Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-691
494 ÉÚ1. országos ütés 1917 Fráter Lóránt; Igazat beszéljen ! (Zaj.) Egy hang (jóbbjélol) : Ne izgasson ! Elnök: Kérem, méltóztassék a képviselő urat meghaügitni. Szabó István (nagyatádi) : Én ezt nem épen a háborúra, hanem a háború előtti időre, a polgári életre is mondottam. Sok helyütt hallottam, Horvátországban lakó magyar emberek mondták, hogy itt nálunk nem pártolják a „népet annyira, mint ahogy a horvát urak a horvát lakosságot jrartfogolják. Én csak azt mondom, ami a nép egy részének a nézete. A mi hadseregünkben a parancsnokló tisztek legtöbbnyire nem magyarok és mikor azok intézkedései miatt az a magyar tiszt nem teheti meg a legénységgel szemben azt, amit meg akar tenni, az a legénység, aki nem tudja, honnan jön a rendelet, azt hibáztatja, aki azt közvetlenül végrehajtja. (Felkiáltások baljelől: Ez más ! Jól van, de elég már I) Ezért kétszeres kötelessége nemcsak a magyar kormánynak, hanem a hadvezetőségnek, hogy minden tekintélyét és erejét latbavesse, hogy a legénységgel való bánásmód enyhébb, emberségesebb legyen, s különösen azok a magyar emberek, akik tiszti állásokat töltenek be, százszoros kötelességüknek érezzék, hogy a magyar legénységgel szemben való bánásmódot ugy gyakorolják és másokkal is ugy gyakoroltassák, ahogy azt az emberségesség megköveteli. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindezek előrebocsátása után a honvédelmi minister úrhoz a következő interpellácziót vagyok bátor beterjeszteni: (Olvassa.) 1. Hajlandó-e a t. honvédelmi minister ur intézkedni aziránt, hogy a mezőgazdasági szabadságolásoknál alapul vett 15 kataszteri hold jóval is lejebb esetleg 10 kataszteri holdra szállittassék le. 2. Hogy a jövő mezőgazdasági munkákra* nagyon indokolt esetekben a harcztéren szolgáló legénység is felmenthető legyen, és az 50 évet meghaladók a harcztéri szolgálat alól kivonassanak, továbbá, hogy a 6—8—12 hónapig is egyfolytában szolgálatot teljesítő legénység, a neki rendeletileg is kijáró rövid szabadságot okvetlenül megkapja, akkor is, ha közben más csapattestekhez osztják be s a jogos szabadságolási kérvény megtagadása esetén joga legyen a katonának a szolgálati ut mellőzésével is a magasabb parancsnokságnál esetleg Írásban jelentést tenni. 3. Végül hajlandó-e a t. honvédelmi minister ur annak legszigorúbb betartására ügyelni, hogy a legénységgeli bánásmód általában, de különösen az idősebb katonáknál a lehető legemberségesebb legyen? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi minister urnak. Ki következik ? Szász Pál jegyző: Gedeon Aladár ! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpelláczidja töröltetik. Ki következik? Szász Pál jegyző: Mezőssy Béla! január 31-én, szerdán, Mezőssy Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelenül mindnyájunk által érzett nagy szocziáíis igazságtalanság az, hogy ennek az irtózatos háborúnak minden egyes napja ezer és ezer családot dönt rettenetes gyászba, sokszor irtózatos nyomorba ugyanakkor, amikor egyesek, nem akarom mondani, kiváltságos osztályok, a nemzet szenvedéseiből és könnyeiből nagy vagyonokat halmoznak össze. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hogy ez a szocziáíis igazságtalanság, mely a háborúnak mintegy természetes folyománya, melyen, sajnos, nem segíthetünk, a közvéleményből bizonyos izgatott közérzést vált ki, az magától értetődő és természetes dolog. És hogyha részben ezen nagy szocziáíis igazságtalanság behatása alatt, de másrészt kötelességét is teljesítve, az ellenzék és a sajtó ezeket a kérdéseket a felszínen tartja, ne méltóztassék ezt az akcziót bárki részéről is ugy beállítani, mint hogyha bennünket az embervadászat szenvedélye vezetne, (Mozgás jobbfelöl.) mint hogyha nekünk talán nem lenne érzékünk az iránt is, hogy ennek a parlamentnek tekintélye olyan közkincs, amelyet egyformán meg kell becsülni minden magyar képviselőnek. (Igaz! Ugy van! bal felől.) És különösen ne méltóztassék beállítani a helyzetet ugy, mint hogyha talán ezt az ellenzéket az a hit és az a reménység vezetné, hogy ennek az akcziónak kapcsán tulajdonképen nem a főczélt, ennek a parlamentnek a tisztaságát fogja elérni, hanem a kormánynak megbuktatását. Nem, bármennyire az ország érdekében kívánatosnak tartom, hogy ez a kormány a helyét elhagyja, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ilyen eszközök igénybevételére a magam részéről soha nem vállalkozom. És hogyha ezekben a premisszákban legalább hozzávetőleg egyetértünk, akkor különösen azok után, amiket ebben a kérdésben a t. ministerelnök úrtól több izben volt alkalmunk hallani s amelyekre nézve meg fogom mondani, hogy mely részletekre nézve egyetértek, nem értem, hogy ezen a j>remisszákból nem tudjuk levonni pártkülönbség nélkül a helyes konklúziót. Mikor ezen irtóztató háború kitört, amelynek a mostani ideig tartó hosszadalmas voltára senki sem gondolt, akkor, mielőtt a hadseregszállításokkal kaj3Csolatban a legkisebb hir vagy botrány szellője is fújdogált volna, több ellenzéki barátom megbizásából én vettem magamnak azt a bátorságot, hogy a ház elé egy határozati javaslatot terjeszszek, melynek az volt a rövid tartalma, hogy utasíttatni kívántuk a kormányt, hogy a hadvezetőség a maga szükségleteit közvetlenül a termelőktől szerezze be, legyenek azok mezőgazdák, iparosok, vagy bármily czikk előállítói. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Talán emlékezni fog reá még a t. ministerelnök ur, hogy akkor ő az én határozati javaslatomat feleslegesnek mondotta ugyan, mert
