Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

690. országos ülés 1917 Hódy Gyula: Csak próbálják meg. Hiszen e szakasz alapján még a kamarai elnököt is el lehet mozdítani. Gr. Batthyány Tivadar: Én is attól félek, hogy még az a kis erély is. amelyet a kormánynak ezen drákói eljárása meghagyott, el fog tiinni ezen szakasz életbeléptetésével. Végül még a törvényjavaslat 6. §-ára nézve volna egy kérdésem a t. kormányhoz. Ez a szakasz tudniillik egy szórnom témát: a temető kérdését érinti s ugyebár kötelezővé teszi mind a községi, mind a felekezeti temetőknek háborús czélokra, katonai temetkezésekre való átengedését és őrzését is. Én oly vidéken töltöm a nyarat, ahol nap nap után elmegyek egy falu temetője mellett, s ahol a község határában nagy katonai kórház áll fenn. Valami nyolez évvel ezelőtt megnagyobbították a község temetőjét, ugy hogy 40—50 évre is elég hely volt a község lakossága részére. A nyár elején megnyílt a nagy katonai kórház és a temető már-már megtelt. Ott, közel egy nagy városhoz a földek értéke óriási magas. Én kérdem a pénzügyminister urat, vagy az igazságügyminister urat, hogy ezen temetőknek katonai czélra való kibővítése költségeit ki fogja viselni, a községek-e vagy a katonai kincstár ? Szerintem a községeket feltétlenül megilleti e téren a katonai kincstár támogatása, mert hisz a temetőnagyobbitás tisztára katonai ezélokból történik. (Ugy van! bal felöl.) Kénytelen vagyok még röviden visszatérni azon szakaszra, mely a munkásügyeket tárgyalja. Figyelmébe ajánlom a t. háznak azt, hogy mi itt ugyebár a szegény katonai rokkantak eljárásával akarunk foglalkozni. Kötelességünk is ezt a legnagyobb bőkezűséggel megtenni. Mi kívánjuk munkásszervezeteinknek, betegsegélyzésünknek kiterjesztését, bővitését, amint Pető és más képviselőtársaim is erre már utaltak. Kívánjuk, hogy a mezőgazdasági munkások betegsegélyezése, nyugellátása a mai szűk keretből kikerüljön s tágabb, modern, általános munkásbiztositássá a^kuljon át. Kívánnunk kell s ezt jelen alkalommal is hangsúlyozom, hogy mikor az állami ipari és a mezőgazdasági munkásságnak, de a katonaságnak is ellátásáról gondoskodunk, ne feledkezzünk meg a magántisztviselőkről és kereskedelmi alkalmazottakról se, (Helyeslés halfelöl.) akikről a háború alatt minden helyen és oldalon, törvényhozásban és közéletben elismerik, hogy a mai drágaság közepett az ő helyzetük a legszomorúbb. Ennek az osztálynak ellátását országosan rendezni nézetem szerint a törvényhozásnak egyik legelemibb és legsürgősebb kötelessége. (Helyeslés balfelöl.) Ezekben kívántam kifejteni álláspontomat. Kernelem, hogy a minister ur a jövő ülésig olyan propozicziókkal fog jönni, amelyek minket és az országot is megnyugtatják. Óva intem a minister urat attól, hogy ne operáljon statáriális eljárásokkal. Teljesen magamévá teszem január 26-án, pénteken. 451 azok álláspontját, hogy aki büntettet, kihágást követ el, azt érje utói a büntetés; vigyázzanak azonban az igen tisztelt minister urak, hogy ebben az egész közélelmezési és ellátási kérdésben a fennálló nagy nehézségek idegessé ne tegyék őket. Az idegesség rossz tanácsadó. Nagyon kérem az urakat: vigyázzanak, ne túlozzanak e téren, s ne akarjanak tiílerélyesek lenni, mert többet ártanak, mint használnak az jigynek. A javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldahn). Elnök; Ki a következő szónok ? Szojka Kálmán jegyző; Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. ház! Azokkal a szocziális kérdésekkel, melyeket Batthyány t. képviselőtársam a tőle megszokott szakszerűséggel már annyiszor kifejtett, nem kivánok ezúttal bővebben foglalkozni. Rátérek magának a törvényjavaslatnak kritikájára. Én is azt mondom, amit Batthyány t. képviselőtársam, hogy kérve-kérem az igen tisztelt minister urakat, különösen az igazságügyminister urat, hogy amikor ilyen kérdésekben akkora pouvoirt akarnak biztosítani a maguk részére, mint itt, ne essenek túlzásba. A t. minister ur előbbi felszólalásában meglehetős szűk térre szorítkozott, indokolása kiegészítéséül, mintegy megnyugtatásul felemlítve, hogy ez a javaslat szintén a hadsereg és a nép közélelmezésének biztosítására szolgál. Ez nem egészen igy van. Mert mit czéloz a javaslat? Voltakép az 1916: IV. t.-czikk kiegészítését, javítását. Hiszen azokról a feladatokról, melyekre a t. minister ur utalt, már ez a törvény intézkedett. A jelen javaslatnak súlypontja azonban nem itt van, hanem az 1. §-on, mely a közigazgatási hatóságokat ki akarja forgatni hatáskörükből s a fősúlyt a gyorsított eljárásra veti. Azt mondja a minister ur, ezekben a nagy időkben mindenkinek áldoznia kell. Én teljesen kongruálok ezzel az állásponttal. Senki sincs az ellenzéken, aki ne helyeselné ez álláspontot, ha konzekvensül keresztülvitetnék az egész közéletben. De hát ma a szélsőségek találkoznak egymással, a nagy nyomor a nagy vagyonokkal. Ha mindenkinek áldozatot kell hoznia, rá tudnék mutatni a magyar közgazdasági élet nagyon sok faktorára, mely ezt a jó tanácsot eddig nem követte. Helyeslem azt a tanácsot is, hogy bizonyos nagy czélok érdekében le kell mondani a jogok érvényesítéséről is. . Hiszen nemcsak mióta a világháború dul, hanem az előbbi években is megszoktuk e kormánytól, hogy ilyen lemondást követel tőlünk. Azt is mondja a minister ur, hogy az értelmiségnek kell vezetnie a nemzetet. Ezt is konczedálom. Ám hozza be a kormány az általános választói jogot, majd meg fogjet látni, hogy valóban az értelmiség a legjobb mederbe fogja terelni az ország dolgait. Önök azt mondják, hogy most is az értelmiség