Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-690
17 január 26-án, pénteken. m 690. országos ülés W: képviselete van itt a képviselőházban. Hát hogy lehet, hogy az a többség, mely önök szerint az értelmiséget képviseli, oly tűrhetetlen állapotokat teremtett mint a maiak — konczedálom, hogy nehéz viszonyok között. Azt is mondja a minister ur, hogy ő nem helyesli azt a teóriát, hogy a bűntettesek voltaképen szerencsétlen, beteg emberek. De ennek az elméletnek nagyon sok jogosultsága van s ő sem tagadta mindig e felfogás helyességét. Ilyen emberekkel szemben nagyon kell vigyázni és óvatosan kell kezelni a törvény szakaszait. Megengedem, hogy a törvénynek teljes szigorral kell érvényesülnie azokkal szemben, akik a mindenkori konjunktúrát a maguk önző anyagi érdekei istápolására használják fel. -A minister ur azt mondja: azért kell a gj r orsitott eljárás, mert itt üzletszerű bűntettesekkel állunk szemben. Csakhogy ez a kijelentés nem egészen fedi tapasztalatainkat. Elismerem, hogy a mai háborús helyzetet nagyon sokan kihasználják, de a közélelmezés biztosítása vidéken a földmivesnép körében történik, rekvirálás utján. Azt a magyar embert. aki régen megszokott szabadsága alapján egyegy véka gabonát, fél mázsa búzát félre tesz, mégsem lehet mindjárt üzletszerű bűntettesnek mondani. (Ugy van! balfelöl.) Nehogy ugy járjunk e törvényjavaslattal, hogy fürdővizzel a gyereket is kiontjuk! Eléggé meg vannak nyirbálva közs7abadságaink úgyis. Ne méltóztassék hát azt a kis embert, aki tán ekszisztencziális érdekből igyekszik magát fedezni, mindjárt üzletszerű bűntettesnek mondani! Azt mondja a minister ur, hogy akik ezreket, meg százezreket keresnek bűnös utón, azok ne menekülhessenek kisebb büntetéssel. Ezt bizonyára mindenki e házban helyesli; csakhogy ne tegyünk ugy, mint Bodóné, amikor a bor árát kérdezték' tőle és egészen másról beszélt. Nem az a hibája e javaslatnak, hogy magasabb vagy alacsonyabb büntetést szab, hanem legfőbb hibája az első §-ban lefektetett teljes jogbizonytalanság. Minden kriminális intézkedésnél, minden büntető szankczióval ellátott törvénynél nagyfontosságú az a régi tétel: forma dat esse rei. Hiszen a mi közelmúlt törvényalkotásaink idejéből is vannak erre eklatáns példák. Méltóztatnak emlékezni az esküdtbirósági törvényjavaslaton eszközölt módositásokra. Ott a minister ur s a t. többség kivonta a királysértési bűncselekményeket az esküdtbiróságok hatásköréből, sőt ujabb bilincset raktak a sajtóra más tekintetben is. Tették ezt abban a nehéz időben, amikor a képviselőház szünetelt,,, mert hiszen ellenzék itt nem volt. Lakatot tettek a sajtónak szájára, kivonva bizonyos bűncselekményeket az esküdtbiróságok hatásköréből ós igy a szabad gondolatnyilvánitást lehetőleg szűkebb térre szorítva. Azért, mikor itt gyorsított eljárást akarunk rendszeresíteni, méltóztassék meggondolni, hogy itt- az alakiság, a hatóságok megválasztása sokkal nagyobb jelentőséggel bir, mint maga az anyagi büntetőtörvény. Azt mondja a minister ur, hogy a büntetésnek bizonyos teóriák szerint az a czélja, hogy a büntetéssel való fenyegetés hasson. Ez lehet teória, de szerintem nem ez a büntetés egyedüli czélja. Nem a büntetéssel való fenyegetés fogja kiirtani a bűnöket a társadalomból, hanem a nevelés. (Ugy van! balfélől.) Mindaddig, amig a magyar társadalom meg nem változik, míg a magyar politikában nem uralkodnak más gondolatok, az azonos jogok és kötelességek gondolata, szóval amig morális irányt nem tudunk adni a népnevelésnek, addig a büntetés hatásáról nem lehet komolyam beszélni. A t. minister ur hivatkozik az angol eljárásra, azt mondván, hogy ez a gyorsított eljárás az Angliában meghonosított gyorsaság utánzása, Megengedem, hogy a minister urat ez a szándék vezette, de hát fájdalom, a mi törvényalkotási tendencziánkban nagyon is gyakran érvényesül az a ferdeség, hogy külföldi példákat ültetünk át, a mi elütő viszonyaink közé. Aki csak kissé is foglalkozott a franczia társadalmi és közigazgatási berendezkedéssel, tudja, hogy ott a közigazgatási közszabadság sokkal kisebb mértékre van szorítva, mint nálunk. Ott pl. azok a hatósági zaklatások, aminők pl. ujabbi adótörvényeinkben vannak, már régen ismeretesek. A franczia polgárnak kevesebb közigazgatás-jogi szabadsága van, mint a magyar állampolgárnak. De azért hol vannak a mi közviszonyaink a franczia közviszonyoktól! Azt az egész nagy jogrendszert megítélve, amelybe egy nemzet élete beleilleszkedik, hol van a franczia közszabadság és hol van a miénk! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Gyakorlati példát is hozott fel a minister ur és a romlandó árukra hivatkozott, hogy azok miatt is szükséges a gyorsított eljárás; utalt arra, hogy a burgonya elromlott. Azt hiszem, a minister ur tévedésben van, mert hiszen amikor a bűnvádi eljárás megindul, az árut mindjárt az eljárás kezdetén elkobozzák és ha romlandó, közárverésen eladatják. Nem kell tehát attól félni, hogy ebből a szempontból akár a köz-, akár a magánérdeken sérelem essék, az első paragrafus rendelkezéseit tehát ezzel a. körülménynyel indokolni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon. ) Az 1. §. egy Mahomed koporsója, amely a levegőben lebeg. Ezt a jellemvonást az 1. §. abban mutatja, hogy hiába kutatunk, még a minister ur felszólalása után sem tudjuk, hogy melyek lesznek azok a hatóságok, amelyek az eljárással megbízatnak s amelyek egyszersmind a büntetés végrehajtásával is meg lesznek bizva. Azt mondja a minister ur, hogy olyan urakat kell alkalmazni, akik elég fürgék arra, hogy lemenjenek a pinczébe és felmenjenek a padlásra. Ha ilyeneket keres, akkor a finánezok a legalkalmasabbak, mert azok bizony a magyar
