Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

690. országos ülés 1917 és azután megfelelő retorták után a képviselőház elé terjesztik. Amikor tehát a t. minister ur elhatározta, hogy ezt az 1. §-t az országgyűlés elé viszi, nézetem szerint tudnia kellett legalább főbb elveiben, hogy mit akar ezzel elérni, vagyis ebben a kérdésben tudnia kellett és tudta azt, hogy gyorsítani akarja az eljárást, tudta azt, hogy ezt el akarja érni egyrészt a felebbezési határidők rövidítésével, a felebbezési fórumok számának csökkentésével, azzal, hogy azonnal a rekvirálás alkalmával első fórumban már Ítélkezni lehet, amit ugyan meglehetősen veszedelmes dolognak tartok, mert hogy az, aki ott eljár, rekviráló, eljáró közeg legyen és egyúttal bíró is, meglehetősen veszedelmes, de hát kivételes esetben ebbe is bele lehetne nyugodni, csak azt az egyet nem tudjuk, ami pedig meglehetősen fontos, hogy uj szervezet jön-e ide, vagy kire fogja bizni, a tanítókra, financzokra, közigazgatási tisztviselőkre, uj elemekre, a bíróságra ? A bíróságra nem! Hát kire? Balogh Jenő igazságiigyminister: Arra a közigazgatási hatóságra, amely eljárt: ha az nem alkalmas, akkor más hasonló hatáskörű hatóságra! Gr. Batthyány Tivadar: Melyik az, amelyik eljárt ? Balogh Jenő igazságiigyminister: A főszolgabíró, vagy a rendőrkapitány! Gr. Batthyány Tivadar: Tudtommal az uradalmaknál nem járt főszolgabíró,. Xálunk járt egy gazdasági akadémiai tanár. 0 lesz egyúttal rekviráló és bíró? Balogh Jenő igazságiigyminister: Xem! Gr. Batthyány Tivadar: Akkor megint nem tudjuk. Tehát lesz a főszolgabíró. ITgylátszik, klasszifikálni fogják a főszolgabirákat. De ha az a közigazgatási hatóság, amelyik eljárt, Budapesten, mondjuk, az államrendőrség, vidéken a főszolgabíró, akkor mit fog csinálni a minister ur? Most a háború folyamán közigazgatásunk túlontúl el van halmozva munkával, most, mikor kívánatos volna, hogy a közbizalom közigazga.tási közegeink irányában teljes mértékben megerősíttessék, akkor a minister ur főispáni propozicziókkal klaszifikálni fogja a főszolgabirákat, hogy ki alkalmas és ki nem? Azt hiszem, itt tévedés van és azért igazán czélszerű lenne, ha a minister ur azt a rendeletet vagy annak a rendeletnek skeletjét, amelynek a ministeriumban, amikor ezt a javaslatot elkészítették, mindenesetre már készen kellett lennie, mutatná be, mert utóvégre nekünk jogunk van tudni, hogy midőn a törvényhozás egy törvényt megszavaz, tulajdonképen mi is van abban. Nekünk nem talányokkal, de tényekkel kell szemben állnunk. Önök mellett áll a többség, amely megszavazza azt, amit jónak lát, de a törvényhozás összességének, tehát nekünk is, jogunk van megkívánni, hogy tisztán lássuk, hogy tulajdonképen miről van szó. Legczélszeriibb volna, ha ez a javaslat visszakerülne a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. január 26-án, pénteken. 419 bizottsághoz, (Helyeslés bálfelöl.) de nem merem ezt indítványozni, mert nem akarom kitenni annak, hogy visszautasítsák, remélem azonban, hogy a jövő szerdáig, amikor folytatjuk a tárgyalást, sikerülni fog e tekintetben minden irányban megnyugvást elérnünk. Most egy lapsusra keli felhívnom a t. minister ur figyelmét. 0 ugyanis azt mondja, hogy az ezerholdas birtok szükségletének, vagyis annak a kvantumnak megállapítására, amelyet vissza kell tartani, hogy valaki gazdasági üzemét tovább folytathassa, szakembert kell kiküldeni, ha erre a bíróság stb. nem alkalmas. Ez egészen igaz, csakhogy méltóztatik megfeledkezni arról, hogy ezt a kérdést már eldöntötte a t. kormány akkor, amikor az egyes megyékhez adott utasítással részben maga a kormány, -részben az egyes törvényhatóságok máris megállapították azokat a kvantumokat, amelyek visszatarthatok. így e tekintetben a minister ur aggálya teljesen elesik, mert ezek az urak és azonkívül ennek a kérdésnek elbírálásához a főszolgabíró és a járásbíró teljesen alkalmas intelligencziával bír. A törvényjavaslat további rendelkezéseinél nem fogok hosszadalmasan immorálni; mégis engedje meg a t. ház, hogy egy pár momentumra még kitérjek. En a munkásbiztositásnak a nagy problémájával csak egy-két vonatkozásában akarok egész röviden foglalkozni, nem is annyira a biztosítással, mint inkább a munkáskérdéssel; az előbbi messze vezetne, de különben is tegnap e részben szakszerű fejtegetéseket hallottunk. (Felkiáltások balfelöl: Csak erről az oldalról.) Hiszen azt megszoktuk, hogy ezek a kérdések csak a mi oldalunkon tárgyaltassanak. Tudjuk, t. képviselőház,' hogy a kormány, meggyőződésem szerint egészen helyesen, felhatalmazást kér arra, hogy ott, ahol az autonóm testületek a háború folytán nem tudnak bizonyos kérdésekben alapszabályaik szerint funkczionálni, bizonyos eltérő határozatokat kivan létesíteni a háború idejére, mondjuk a vis major legyőzése érdekében. Ez helyes. Azonban itt is ott tartunk, hogy a kormány csak a maga hatáskörének fokozását proponálja, arról azonban, hogy a jövőre nézve előkészületek történnének ennek az igazán derék magyar munkásosztály sorsának megjavítására, ez alkalommal sem hallottunk egy jó szót sem. Én kénytelen vagyok konstatálni, hogy a háborúval kapcsolatosan a munkások rokkantjainak ellátásáról igenis gondoskodni kell, azt a háború befejezésóig elő kell készíteni, nehogy e téren is, mint igen sok más téren, teljesen előkészületlenül álljunk szemben azon tömegek jogos igényeivel, amelyek a háború befejeztével vulkanikus erővel fognak kitörni. (Igaz! Ugy van! balfelöl). Ki fognak törni azáltal, hogy a mi derék munkásaink vissza fognak térni a katonai szolgálatból a polgári szolgálatba; elhelyezést fognak keresni, ami átmenetileg nagy nehézségekkel fog 57