Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

690, országos ülés 1917 nalc vagy bérlőnek mi a gazdasági szükséglete, azt a fővárosból a vidékre került bíró, aki sohasem látott egy nagy gazdasági, üzemet, nem mindig kéj>es megítélni, ott igen nagyfokú tévedésekre és csetlés-botlásokra lehetnénk elkészülve. De különösen szükség van olyan mezőgazdasági és üzemi ismeretekre, amelyekre külön képzés kell. Ez nagyon kívánatos a bíróságoknál is, azért ma már arra törekszünk, hogy ilyen kurzusokat tartsunk és az ujabb jogszabályokban meg van állapítva, hogy jogászi előképzésben kell ilyen gazdasági és egyéb üzemeknél látogatásokat tenniök, de azok, akik illó tempore az egyetemet végezték és letettek egy államvizsgát, megszerezték a doktori diplomát, azután bírói vizsgát tettek, néha oly távol állnak ezen gazdasági ismeretek lényegétől, mint a szobatudós a gyakorlati élettől. A másik baj az, hogy ha a járásbíróságok hatáskörét, amint Hammersberg t. képviselő ur kívánja, állapítanánk meg, ismét egy hosszadalmas, a bűnvádi perrendtartásban megállapított és három fórum előtt lefolytatandó, nagyon részletes és valószínűleg megint több mint félévet, sőt talán még több időt igénybe vevő eljárás következnék. Ezek az ügyek azután a törvényszékekhez és a királyi táblákhoz kerülnének s ott ismét összetorlódnának. Azt sem tudom elhallgatni, hogy épen bizonyos vidékeken a hadbavonult birák oly nagy számban vannak,.hogy.ha a járásbíróságok nincsenek is a polgári ügyek nagy számával elhalmozva, — bár most már a moratórium u. n. feloldása révén a gazdasági élet visszanyeri régi lüktetését — mindamellett nem áll rendelkezésre annyi munkaerő, hogy vállalnom lehetne azt a felelősséget, hogy ezek a bűnügyek kellő gyorsasággal intéztetnek el. Konkludálok a következőkben. Olyan alkotmányjogi sérelmeket, vagy olyan garancziális alaj/tételek csorbítását és megtámadását, amelyek a t. túloldalról elhangzott aggodalmakat igazolnák, a magam igénytelen nézete szerint az első szakaszban nem találok. Mindamellett nagyon szívesen rekonsziderábiék minden eszmét, amely a vita folyamán elhangozhatik. Ezért szólaltam fel most is. Mindenesetre, hangsúlyoznom kell, hogy nem gondolok egy statáriális eljárásra, hanem csakis arra, hogy ennek a rendőri büntető jogszabályokban megállapított eljárásnak ideje megrövidíttessék ; esetleg, hogy a perorvoslatok száma megszorittassék olyképen, hogy három fórum helyett esetleg kettő legyen. Ami pedig a hatóságot illeti, erre nézve még fel kell említenem a javaslat indokolásánál, hogy különösen mikor a székesfőváros közvetlen közelében, amint erről az illetékes közigazgatási hivatalnok uraktól behatóan értesültem, Rákospalota, Kispest, Szentlőriucz stb. községek területén ma más hatóság végzi a rekvirál ást és más a rendőri büntető bíráskodást: akkor a más hatóságra való ruházás arra akart alludálni — szerencsétlenül, amint a következmény mutatja, de jóhiszeműen — hogy a rekviráló hatóság és a rendőri büntető bíráskodást gyaKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. január 26-án, pénteken. 111 " korló hatóság azonos lehessen ós hogy a fél épen saját érdekében megkíméltessék attól, hogy ujabb tárgyalásra kelljen beidéztetnie, hanem hogy, amikor jelen van, elmondhassa mindazt, ami védelmére szükséges és hogy az illető hatósági tagnak, a rendőri büntetőbirónak, kötelessége legyen a jogszabályok értelmében jegyzőkönyvet felvenni és írásbeli ítéletet hozni. Az, hogy az illető ezáltal a védelem eszközeitől fosztatnék meg, nekem nem aggodalmam, mert magyar falusi népünket mindig olyan világos fejűnek ós saját igazait annyira megvédeni tudónak ismerem, hogy a különben más ügyekben is rendőri büntető bíráskodást gyakorló hatóságtól kihallgatása alkalmával nem fog annyira megzavarodni, hogy ne tudná elmondani védekezését. Hogy kivételesen, amint Fráter Lóránt t. képviselőtársam felhozta, mégis valamely visszásság esetleg felmerülhet, ez kettőt mutat. Az egyik az, hogy ma is lehet hogy valamely olyan hatóság, amely fel van ruházva ilyen büntető biráskodássál, — hogyha alapos a jmnasz, amelyet a képviselő ur előterjesztett — nem kifogástalanul, hanem helytelenül járhat el, más részről pedig bizonyítja azt, hogyha ilyen jogos panasz felmerül, azon ítélkezéssel szemben meg kell adni a perorvoslat lehetőségét. Ezért megvallom, azon tervezetben, amelyet mint rendelettervezetet készítettem, a másodfok sem ítélkeznék végérvényesen, hanem vagy a tiszti ügyésznek lehetne a törvényhatóságok területén, vagy más megfelelő fórumnak közérclekből megadni a másodfokú határozattal szemben is a rendkívüli perorvoslatot. Tehát nem lenne minden ügyben három fok, mert különben ott maradnánk, ahol most, hogy t. i. az ügyek felkerülnének a ministeriumba és itt halmozódnának össze. Ezeket voltam bátor az aggodalmak enyhítése szempontjából, másrészről a feltett kérdésekre az első szakasz gondolatmenetének indokolása czéljából előterjeszteni. Fentartom magamnak, hogy ugy az illető szakasznál felhozottakkal szemben, mint az esetleg az illető szakaszhoz javasolandó mődositványokra nézve esetleg a részletes tárgyalás során megjegyzéseimet megtehessem. Addig is tiszteletteljesen kérem, hogy a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbról és a középen.) Elnök: Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Gedeon Aladár! Gedeon Aladár: T. képviselőház! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a kormánynak eddig is kivételes és nagyon tág hatáskörét az emberileg elérhető legnagyobb omnipotencziáig emeli. Mi, akik ezen az oldalon ülünk, a köz.szabadságoknak és az egyének , szabad érvényesülésének megszorítását mindig aggodalommal néztük, ugy hogy aggodalommal néznénk azt is, ha egy ilyen javaslatot bármely kormány ter' jesztenc elő. Fokozott aggodalommal kell azon56