Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

január 26-án, pénteken. 442 690. országos ülés 1917 ban hogy legyünk ezen javaslat ellen, amelyet ez a kormány terjeszt elő, amelylyel szemben a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetünk, (Ugy van! bal felől. Zaj.) Meggyőződésem szerint nemcsak mi, banem azok is, akik pártkereteken kivül állanak, figyelve a kormány háborús kormányzati politikáját, kell hogy a kormány eddigi működését is igen sok esetben felháborodással kisérjék és azzal elégedetlenek legyenek. Bár a nádorhelyettes választás és az újévi beszédek után teljesen jogosnak tartom, ha erről az oldalról minden kíméletet félretéve sorolják fel a kormány minden mulasztását és minden olyan intézkedését, amely hibás és helytelen, mégis mai felszólalásom keretében igyekezni fogok lehetőleg pártatlanul előhozni mindent, aminek tekintetében a kormány vagy elmulasztott intézkedni, vagy ha intézkedett, intézkedései helytelenek voltak. T. képviselőház! Igyekezni fogok a rideg valóságnak megfelelően festeni egy képet a mai közállapotokról. Természetesen, hogyha a kormány hibáinak felsorolása következtében ez a korkép kórképpé válik, azért nem én vagyok a hibás, hanem a kormány. (Ugy van! balfelöl.) T. ház! A világháború alatt a kormánynak legfontosabb feladata mindent elkövetni a győzelem érdekében. Habár a katonai természetű ügyekre nincs közvetlen ingerencziája s azok közmegelégedésünkre s közmegnyugvásunkra Hindenburg tábornagy erős, kipróbált kezeiben vannak, a kormányra nagyon sok fontos feladat vár e téren is, különösen ma, amikor ellenfeleink kiéheztetésünket tűzték ki egyik hadiczélul. Ezt visszaverni, elérhetetlenné tenni csak a kormánynak feladata. Meg kell adnia egyfelől a hadseregnek mindent, ami szükséges, másfelől lehetővé kell tennie, hogy az itthonmaradtak életműködése, gazdálkodása, amennyire lehetséges, zavartalan legyen. Már most, ha vizsgáljuk a katonai szempontot, ismét kettős feladat előtt áll a kormány. Egyik a hadseregnek emberanyaggal való ellátása, a másik a szükséges hadianyag és szerek. Az emberanyagra csak nagyon röviden akarok mä kitérni. A sorozásra, az egyesek beosztására még csak czélzást sem akarok tenni, mert ez hadiérdekeket sérthetne. A felmentésekre s az azoknál tapasztalt visszaélésekre majd lesz szerencsém részletes adatokkal jönni a t. ház elé. Ami az emberanyagot illeti, miután a póttestektől a harcztérre a vasút szállítja, csak a vasutakat, a vasúti szállítást illetőleg van néhány rövid megjegyzésem. (Hdlljulc! Halljuk!) Aki az országban ide-oda utazgat, rengeteg panaszt hall a vasútról, ugy katonák, mint polgárok köréből. Hallottuk, hogy a harcztérről külön vonatokon hazahozott s más helyre vitt csapatokat igen gyakran nagy késedelemmel szállitják. Az egyes itthon szabadságon levő embereknek napokon át kell egy pár óra távolságra levő utat megtenniök. Ez súlyosan sérti a hadviselés érdekét is, mert hiszen nem irreleváns. az, hogy az egyes katona hamar, vagy elkésve jut-e rendeltetése helyére: csapatjához, vagy onnan haza. Nagyon jól tudom, hogy milyen szállítási bajok vannak vasutaink mai állapota mellett. Azonban nagyon sokat meg lehetett volna tenni a háború előtt, de már a háború alatt is, ami javíthatott volna ezen a helyzeten. Napönként hallunk vasúti szerencsétlenségekről. (Ugy van! Ugy van! bal felöl) Köztudomású, hogy a herczeghalmi katasztrófa napján, vagy ahhoz legközelebb eső napokon ugyanakkor volt Erdélyben is, a Felvidéken is egy-egy nagyobb szerencsétlenség. Ennek ismét a kormány intézkedéseiben van a magyarázata. Agyonfárasztják azt a szerencsétlen vasúti alkalmazottat, nem gondoskodnak felváltásról, pihentetésről. Hiszen lehet ugyan emberfelettit is kívánni az egyes embertől, de csak rövid ideig; harmincz hónapon keresztül emberfelettit kívánni lehetetlenség. A vagyonbiztonság is sok alapos kifogás tárgya vasutainknál. Egyes küldemények megdézsmálva és nem kellő időben érkeznek meg. Hogy késés van, az természetes a mai időben, ez ellen nem is lehet szólni; de hogy meg is dézsmálják a késedelmesen érkező küldeményeket, az már szomorú és meg nem engedhető. Az ellenzéki velleitásokkal igazán nem vádolható Budapesti Hírlap mai számában olvassuk a legutóbbi visszaéléseket azon nagyobb mennyiségű gabonakiszállitásokről, s hogy ebben, sajnos, az államvasutak némely tisztviselői is részesek. Azt is nagyon sokszor hallja az ember, hogy el lehet ám érni a vasútnál mindent, csak pénz legyen, a vaggonhiányt is meg lehet szüntetni bizonyos pénzbeli intézkedésekkel. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Itt enyhitő körülményt kell látnunk abban ha igazságosan akarunk ítélni, hogy egyrészt a vasutasok rosszul vannak dotálva, másrészt az ő körükben is köztudomásúak ezek a visszaélések: látják, hogy a visszaélők jó anyagi helyzetben vannak, s ez bizony igen sokszor megtántoritja a jó szándékú embert is. Egy szavahihető úriember, aki az erdélyi marhák elszállításánál hivatalosan közreműködött, mondta el nekem, hogy a menekülők igen sok esetben nem tudtak vaggonhoz jutni, de egyes kereskedők, akik megvették a marhákat és tudták a módját, mégis vaggonhoz jutottak. (Mozgás balfelol és felkiáltások: De nem ingyen !) A B. H. ugyanebben a közleményében olvasom, hogy mikor egy katonát vallatott a rendőr, az felháborodva mondja: »Már megint a régi nóta! Bennünket, a kis tolvajokat üldöznek, a nagy bűnösöket pedig futni hagyják.* Azt mondhatnák, amint a színdarabokban olvassuk, hogy Egy hang a népből! Nem, tisztelt ház, ez milliók hangja-. Egy hang (balfelol) : Egyhangúlag mondják ! Gedeon Aladár; ígen jól mondja t. képviselő