Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

440 690, országos ülés 1917 január 26-án, pénteken. gezésénél megfontolandó részlet előttem áll — ott volt például előttem ugyanerre a czélra a .székesfővárosi államrendőrség példája. Arról győ­ződtem meg, hogy épen azokban a hadsereg­szállítási bűnügyekben, amelyekről a legközelebbi alkalommal be kell számolnom, a székesfőváros államrendőrségének igen hivatott tagjai rendkivüli odaadással és igen sok rátermettséggel végeztek nyomozásokat, s ugy hiszem, hogy bizonyos visszaéléseket, melyek a kincstárnak milliókra menő károkat okoztak, sohasem derítettek volna ki az ottani közegek, mert hisz a vizsgálóbíró és az ügyész erre nem alkalmasak, csak akkor doni borittatnak ki és csak akkor állapittatnak meg, ha erre -megfelelő, alkalmas hatósági tag innen küldetik ki. Ugyanilyen visszaélések természetesen elő­fordulhatnak az árdrágító visszaélésekről szóló törvény alkalmazása körül és ugyanilyen vissza­élések az élelmezési kihágások keretében is. Hiszen ismeretes, amit a kormány nem kezdeményezett, hogy a német birodalomban van pl. egy külön hadiuzsora hivatal, részben a birodalomra czentra­lizálva Berlinben, részben egyes német államok­ban, ott is megint az illető székesfővárosban és ennek tagjai is felruháztatnak az egész ország területére kiterjedő hatáskörrel, anélkül hogy ezen szintén hatásköri változásokat ugy fogták volna fel, mint alkotinánysérelmet, vagy alkot­mányveszedelmet. Hammersberg László: Mert ott más az alkotmány ! Hódy Gyula: Nincs is ott pártkoimány! Balogh Jenő igazságügyminister: Most már rá kell térnem arra., hogy ezeknél fogva természe­tesen eszeinágában sem lehetett és senkinek, aki ezzel a javaslattal foglalkozott, — mert erről szó volt egy tanács kormányon, ahol a különböző ministeriumok voltak képviselve — nem volt ter­mészetesen szándékában az, hogy akár a Hadi­termény, akár nem tudom micsoda központ tagja ilyen czélra kiküldetnék. Nem lehet ilyenre gondolni azért sem, mert hiszen a Haditerménynek, vagy a különböző központoknak alkalmazottai nem ható­ságok, imperiummal felruházva egyáltalában nin­csenek, az 1. § pedig világosan a hatóság fogalmá­val operálván, ezt eo ip£0 kizárja. De természetes az előadottaknál fogva, hogy nem gondolhattam arra sem, amit Hamersberg László t. képviselő ur első felszólalásában szíves volt már jelezni, hogy itt Jalán egyházi vagy katonai vagy kulturális hatóságok fognak kikül­detni. Hammersberg László: A katona és finájicz nem tréfa dolog ! Balogh Jenő igazságügyminister: Nem, a pénzügyi hatóságokra sem gondoltam, bár igen nagyra becsülöm azt a munkát, amelyet ezen a téren a j)énzügyi közegek végeztek, de a magam konczepcziójában ez nem szerepelt. Először azért nem, mert a rendőri büntetőbírósági ítélkezésre nem szoktak használtatni a pénzügyi közegek, másodszor azért nem, mert az eddigiekből méltóz­tatik látni, hogy az összes változtatás az lett volna, hogy egy olyan rendőri közigazgatási ható­ság, amely bizonyos területen hatáskört betölt, nem azon a területen gyakorolja azt az impériu­mot, amely egyébként is megilleti, hanem azon a másik területen, ahol időlegesen szükség van reá, tehát pl. egy dunántúli főszolgabírót, akit egészen alkalmasnak tartanak erre, elküldenek Bács-Bodrog vármegyébe, vagy egy fővárosi kerü­leti kapitányt, akit az arra hivatottak egészen alkalmasnak tartanak, — nekem ebben a dolog­ban nem lesz hatásköröm, én nem fogok ebbe beleszólhatni — el fognak küldeni az ország azon részébe, ahol a rekvirálások nagyon lanyhán, nagyon lassan mennek. (Helyeslés jobbfelől.) Nem érthetek egyet Hammersberg t. képviselő urnak azzal az indítványával sem, amely ezen ki­hágási Ítélkezésre a járásbíróságok hatáskörének megállapítását hozta javaslatba és ennek követ­keztében nem fogadhatnék el olyan módosítást, amely az 1. §-ban említett hatóság helyett a királyi járásbíróságokat és természetesen azoknak felsőbb fórumait állapítaná meg. Hogy ehhez nem járul­nék hozzá, annak oka korántsem az, mintha nem a legnagyobb tisztelettel, bizalommal és hódolattal viseltetném bíróságaink személyzete iránt. Azok a maguk mai hatáskörében azokra a funkeziókra. amelyekbe évtizedek óta belenevelkedtek, — meg vagyok győződve — a magyar magisztraturának legbecsesebb orgánumai közé tartoznak és ennek következtében nagyon félnék attól, hogy olyan funkeziókra alkalmaztassanak, amelyhez először nem szoktak, amely az ő rendes időbeni tennivalóik természetével nem áll teljes összhangban és amely idteszi őket annak a veszedelemnek, hogy nem töltenék be ezt a hivatást ugyanazzal a rátermett­séggel és kiválósággal, amelylyel a maguk birói tevékenységét elvégzik. Ezt a felfogásomat, ezt az álláspontomat különösen azzal bátorkodom indo­kolni, hogy ezen jogszabályok alkalmazásában, ezen kihágások elbírálásában, amelyeknél én külön­ben jogszabályokban jártas, t. i. rendőri, illetőleg büntető ismeretekkel biró egyénekre, rendőri bün­tető bírákra és hatósági tagokra gondoltam, ezek­nek a jogszabályoknak ismeretén felül szükség van nagy gazdasági és bizonyos mértékű - helyi ismeretekre és bizonyos olyan egyéni tulajdonsá­gokra, amelyeket — pl. negatíve magam ítélem meg önmagamat — bizonyos egyének abszolúte nem tudnak felmutatni. Már pedig, ha egyszerűen az illetékesség álta­lános szabályai szerint az azon a területen levő járásbíróság, különösen a bűnügyekkel foglalkozó biró bízatnék meg, akkor természetesen ez volna köteles ezeket a feladatokat végezni. Itt pl. ha magamnak kellene ilyen kihágási ügyeket is intéz­nem, ez igen alapos, igen tüzetes, igen beható tanulmányozásra kötelezne, mert itt kell pl. meg­ítélni azt, hogy bizonyos egyénekre nézve mi a házi és mi a gazdasági szükséglet mértéke. Hogy pl. egy X.száz, vagy X ezerholdas földbirtokos-

Next

/
Thumbnails
Contents