Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

január 26-án, pénteken. 437 690. országos ütés 1917 térről visszajötteknek. (Élénk helyeslés a jobbés a baloldalon.) Ha máskép állítjuk be a tételt, akkor ezek az apró-cseprő élelmezési kihágások nem abban a színben fognak előttünk feltűnni, mint ahogy Pető Sándor t. képviselőtársam délelőtt felállította, hanem ugy és abban az irányban,, mint a közélelmezés nagy problémájának egyik kiinduló pontja és hogy azok és hogy végső következéseikben az itt felhozott kihágásokból igen jelentős bajok támadhatnak, arról megint a magam hivatali hatáskörében szerzett tapasztalatok győztek meg, jelesül az, hogy néhány igaz, nem nagyszámú esetben — ezidőszerint hat nagyobbszabású árucsempészetről van tudomásom — történt meg az, hogy az ország különböző vidékein és pedig olyan vidékeken, ahol aránylag jó termés volt — bár, sajnos, a Gondviselés nem áldott meg bennünket az utolsó években a jótermés áldásával, de azon a vidéken jó termés volt — mégis igen nagy mennyiségű, — adatokkal nem akarok szolgálni — sok százezer métermázsára menő gabona tűnt el arról a vidékekről, nyomtalanul és pedig az eddigi adatok szerint ugy, hogy közönséges silány kufárok kicsempészték azokat az árukat és pedig még nincs bizonyítva, de így jelentették, állítólag az egyik esetben ellenséges állam területérc is. (Mozgás és felkiáltások jobbfélöl: Gyalázat! Ez pedig, t. ház, mindazok részéről, akik abban részesek, felfogásom szerint a hazaárulás egyik legveszedelmesebb fajtájának elkövetését jelenti. (Igás! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Kötelet neki!) És hogy ez lehetővé vált, azt, — lehet, hogy csalódom, — de, ugy hiszem, az tette lehetővé, hogy az illető vidéken az a földbirtokos vagy az a bérlő a maga termését nem jelentette be, nem szállította be, nem ajánlotta fel, készleteit nem tárta fel, ahogy a műkifejezés tartja és nem bocsátotta rendelkezésére azoknak a vásárlásra jogosultaknak, azok között természetszerűen a magyar polgárnak is, akinek joga lett volna azon törvényhatóság területén megfelelő helyen a vásárlásra, hanem azért, hogy a makszimális árat túllépje, vagy hogy más illetéktelen hasznot szerezzen, eladta ezeknek a kufároknak és azok kicsempészték. Ha tehát ezen a téren bizonyos nagy enyheséget és lanyhaságot követnénk, ha nem tartanok be a szabályokat és nem világosítanánk fel az illetőket üzelmeik silányságáról, veszedelmességéről, azt hiszem, hogy végeredményben — hisz természetesen sokkal több ily bűncselekmény követtetik el, mint amennyi felderittetett — sok millió métermázsa termény tűnnék el az országból. Ezeknél fogva, habár én nagyon megértem és bizonyosjjtóren szívesen követem azt a nemes felfogást, amely a bűncselekményekkel szemben is a végtelen könyörületességet prédikálja, amely szerint minden téren a bűntettesekre az áll, hogy inkább szerencsétlen és beteg emberek, mint gazemberek, habár magam is, különösen fiatalkoruakra nézve iparkodtam az utolsó évtizedekben a kriminológia terén feltűnt uj eszméknek érvényt szerezni, mindamellett épen a szóbanforgó közélelmezési visszaélések és üzelmek tekintetében és azok sorában ezen látszólag enyhe jelentőségű kihágásoknál is, minden ilyen formulát, épugy, mint csak a garancziális ós csak a közszabadsági szempontok kiemelését egyoldalúnak és tévesnek tartom. (Helyeslés.) Nem vagyok abszolúte annak sem barátja, hogy valaki a büntető Ítélkezés terén a tomboló szenvedélynek uralmát követelje. Az igazság a középen van, a két véglet közt, a végtelen könyörület és megbocsátás és a durva lincselés közt. Az igazság ott van, hogy a hatályban lévő törvényt annak objektív feltételei mellett kell a maga szigorával alkalmazni és abból a czélból meg kell fontolni természetesen minden törvény alkalmazásának ós minden büntetendő cselekmény elbírálásának időpontjában mindazokat az állami érdekeket, amelyek az illető jogszabály megállapítására alajral szolgáltak. Senkinek a világon nem volt a jogszabályok megállapítása idejében, különösen a mi büntetőjogszabályaink törvény beiktatása idején fogalma arról, hogy bizonyos visszaélések ily keretben és ily veszélyességgel fognak elkövettetni és legkevésbbó volt valakinek fogalma arról, hogy következményeiben az egész ország népességének ellátására, ahogy magát gróf Apponyi Albert t. képviselő ur délelőtt kifejezte : a nemzet önfentartására minő jelentőségűek és kihatásuak lesznek. (Igaz! Ugy van!) Ezeknél fogva el kell számolni azzal a szemrehányással vagy állásponttal is, vájjon itt e téren az enyheség hangoztatása, illetőleg bizonyos egyszerűen törvényes jogszabályok alkalmazásával szemben a könyörületesség felkeltése helyénvaló-e. T. képviselőház! Általánosan ismeretes és ezt a kriminológiai irodalom egyik legtehetségesebb művelője, Tarde Gábor a Sorbonne elhunyt tanára fejtette ki, hogy az utolsó évtizedekben nőttön-nőtt a bírák kegyes felfogása és enyhesége és ma bizonyos néposztály oknál, amelyek a maguk erkölcsi lazaságával a bűncselekmények állandó elkövetését üzletszerű foglalkozásként választották maguknak, mondom, ezeknél a bizonyos néposztályoknál, ezeknél a hivatásszerű bűntetteseknél tulajdonképen a legkisebb koczkázattal jár a bűnözés. Hosszabb-rövidebb tartamú szabadságvesztéssel jár a foglalkozásuk és ez végeredményében nagyon kevés koczkázattal jó üzlet szokott lenni. A t. ház kegyes figyelmébe ajánlom, hogy vegye tekintetbe e kihágások megtorlását. Különösen utalok az árucsempészet veszedelmeire, amelyeket csak en passant érintettem az előbb; utalok arra, hogy mily baj az, ha tömegesen fordulnak elő ily terményeltitkolások, ily ga-