Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

4% 690. országos ülés 1917 kijelenteni, hogy e kérdést a kormány is a legnagyobb megértéssel kiséri figyelemmel és azt beható tanulmánynak tárgyává teszi. Minthogy azonban ez a kérdés jelentőségében oly nagy horderejű, természetesen nincs a kormánynak módjában ezen javaslat keretében, az anya- és csecsemővédelem tekintetében tüzetesebb előterjesztéseket tenni. Ezek előrebocsátása után méltóztassanak megengedni, hogy mig a vita folyamán az 1. §. keretében elhangzott felszólalások főleg a kérdésnek alkotmányjogi és garancziális oldalát domborították ki: addig a magam részéről az éremnek másik lapját tüntessem a t. ház elé. Mert egyáltalában nem vagyok azon a nézeten, hogy ezek a kihágások,-amelyek tekintetében egy uj eljárásnak, illetőleg egy uj kihágási Ítélkezésnek szabályozására kér a kormány az 1. §-ban a törvényhozástól felhatalmazást, — amint Pető Sándor t. képviselő ur délelőtt mondotta volna — csak olyan bagatellügyek, amelyek nem is vonhatók párhuzamba azokkal a nagy állami érdekekkel, amelyeket a hadiszállitási visszaélések érintenek. Felfogásom az, t, ház,ós egy pár példával megkísérlem majd ezt az állásjjontomat indokolni, hogy ezen ügyeknek egyrésze csak látszólag enyhe jellegű és hogy itt voltaképen eminens állami érdekekről, t. i. végeredményben és ezen kihágási ügyeknek végső kihatásában hadseregünk ellátásának és népünk közélelmezésének veszélyeztetéséről van szó. T, ház! Azt hiszem, mindenki teljesen tisztában van már azzal, hogy abban a ránk kényszeritett nagy háborúban, amelyet legfontosabb létérdekeinkért folytatnunk kell, ellenségeink kormányainak, vagy legalább e kormányok egy részének egyenesen az a pokoli terve van, hogy népünket kiéheztesse. Ez a kiéheztetési politika nem fog sikerülni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és a magyar nemzetnek teljes szívóssága, harczkészsége, áldozatkészsége, a magyar nemzet tűrése és szükség esetén a nélkülözésekben való türelme és tántorithatatlansága ezt a kiéheztetési politikát épugy vissza fogja verni és meg fogja hiúsítani, aminthogy dicső katonáink vitézsége az ellenség támadásait visszautasítja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De számolni kell azzal a kétségtelen ténynyel, hogy még egy a kedvező hareztéri helyzet által megengedett békenyilatkozat után is ez a kiéheztetési szándék megvan és bizonyos kormányok részéről olyan makacs következetességgel vitetik keresztül, hogy az ország minden lakosának át kell hatva lennie attól a tudattól, hogy ő, amint a t. ministerelnök ur egy alkalommal már ezt a hasonlatot nagyon találóan használta, egy ostromlott várban él, ahol mindenkinek igényeit és szükségleteit redukálnia kell, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ahol mindönkinek áldozatot kell hoznia az összesség érdekeiért, (Ugy van ! TJgy van 1 jobbfelöl.) ahol itt a front mögötti hareztéren is mindegyikünknek január 26-án, pénteken. bizonyos nélkülözésekhez, bizonyos kötelességekhez, bizonyos önfegyelmezéshez hozzá kell szoknia, (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon és balfelöl.) és ezekben magát semmiféle régi megszokott kényelemmel, semmiféle igényekkel, semmiféle megszokott jogoknak állítólagos érvényesítésével abszolúte nem szabad megtévesztetnie. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl) S ennek következtében én mindig nagy fájdalommal és egyúttal megütközéssel olvasom bizonyos bűnügyekben, amelyek hivatalos hatáskörömben elém kerültek, hogy nem megy ki annak a mi derék, becsületes, jó magyar népünk egy részének a fejéből, hogy az, amit ő keze munkájával termelt, az az övé, hogy másnak ahhoz semmi köze, hogy azt ő fogyasztja el, ugy ahogy neki tetszik, és hogy akadnak olyanok, akik e téren a kormány felelősségének teljes tudatában alkalmazott megszorító rendszabályokat nem tudják megérteni és felfogni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, a kormánynak ezen a téren nagyon csekély tennivalója van azonkivül, hogy a maga hatalmát becsületesen felhasználja, hogy a törvényhozás által rendes hatáskörén túl ráruházott jogkört betölti, hanem igenis a társadalom minden tagjának, a ház minden tagjának és a nép minden vezetőjének, az értelmiségnek az a feladata, hogy felvilágosítsa ezt a mi becsületes népünket, — amely nem rosszakaratból, hanem csak bizonyos megszokott felfogásból cselekszik igy — hogy nem áll az ugy, amint gondolod, hogy amit kezed becsületes munkájával munkáltál és szereztél, az csak a tied; hogy nem ugy van ma, mint azelőtt, a háború előtt ^volt, mert az ma az egész magyar nemzeté. (Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) Az ma a hazáé, azt ma épen ugy meg kell osztanod azokkal, akik nem tudnak ehhez a fizikai munkához hozzájutni, akár azért, mert törődöttek és gyengék, akár pedig azért, mert a Gondviselés ugy intézte sorsukat, hogy szellemi téren vagy. másutt kell munkálkodniok. Epugy kell gondoskodnunk a hareztéren küzdő hős katonáink ellátásáról is. (Élénk lielyeslés a jobbóldalon és balfelöl.) Ezt kell tennie az értelmiségnek és ezen a téren nem biztatni kell a népesség szélesebb rétegeit, különösen pedig a nagy termelő osztályt arra, hogy igényeit meg ne szorítsa, hanem ellenkezőleg, fel kell világosítani és mihelyt ez a tudat meglesz a népben, ugyanazt az áldozatkészséget és az igényeknek ugyanazt a megszorítását fogjuk tapasztalni ezen a téren is, mint ahogy igen nagy meghatottsággal láttuk, hogy az egyszerű falusi emberek odavitték legjobb ételüket a sebesülteknek, legjobb falatjaikat megosztották a rokkantakkal, vagy a harcztérről visszatértekkel, vagy hogy addig féltve őrzött ágyneműjüket, fehérneműiket ahelyett hogy gyermekeiknek és hozzátartozóiknak hagyták volna, a legnagyobb lelkesedéssel és könnyekkel a szemükben odaadták a harcz-