Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

S90. országos ülés 1917 január 26-án, pénteken. iái) sam már beszélt — ue kerüljenek-e ismét vissza az állami alkalmazottak a biztosítottak körébe. Még egyet akarnék e tekintetben a t. kormány szives figyelmébe ajánlani és pedig a hadimunkára beosztott mindenféle kategóriájú emberek biztosítását. Mert hogyha ma a hadimunkára beosztott bármilyen kategóriájú ember, akár ipari munkás, akár más ott beteggé válik, vagy baleset folytán munkaképtelenné, rokkanttá lesz, akkor milyen ellátásban részesül a fennálló hadiszabályok szerint, arról méltóztatik tudni, hogy az egy lehetetlen állapot. Jobb volna tehát, ha a biztosítás összes konzekvencziáival a hadimunkára besoztott emberekre is fennállna. Maga a törvényjavaslat szól és az előadó úrtól kezdve minden felszólaló kéj)viselő ur beszélt a behajtás, nevezetesen a járulékok behajtásának kérdésről. Különösen Szterényi József t. képviselőtársam mutatott rá azon számadatokra, amelyek igazolják, hogy az elmúlt évtized alatt a munkásbíztositó pénztárak milyen rengeteg összegeket vesztettek el, mint behajthatatlan követelést és ő egyúttal rámutatott arra is, hogy mik ezen behajtás lehetetlenségének és a mintegy 5 millió koronányi követelés elvesztésének okai, amely 5 millió elvesztése természetesen nagy ártalmára volt a munkásbiztositó pénztárak egyensúlyának és fejlődésének. Sajátságos szabálylyal találkozom a munkásbiztositási törvényben, amelylyel a jogi élet semmiféle más terén találkozni nem lehet. Hiszen erre már az előadó ur is, valamint előttem felszólalt t. képviselőtársaim is alludáltak, de mégis bátorkodom a t. ház figyelmét e kérdésben rövid időre igénybe venni és itt ismét arra hivatkozhatom, hogy 10 éves gyakorlati tapasztalatom alapján beszélek. Az 1907 : XIX. t.-czikk 44. §-a szerint a munkaadó fizeti be a pénztárba a betegsegélyezés egész járulékát és levonja ennek felét a munkás béréből. A szabály tehát az, hogy a betegsegélyezési járulék felét a munkás, felét a munkaadó-fizeti, aki azt a munkás béréből levonja. A jogszolgáltatás minden terén sikkasztásnak nevezik azt a cselekményt, ha valaki bizonyos, határozott czélzattal és rendeltetéssel átvesz mástól egy pénzösszeget és azt nem juttatja el oda, ahova el kellene juttatnia, hanem saját czéljaira fordítja, A munkaadók, amint különösen Szterényi képviselő ur statisztikai adatai igazolják, körülbelül 5 milliónyi olyan pénzt nem fizettek be a pénztárba 10 év alatt, amelyet a munkások béréből azzal a határozott czélzattal vontak le, hogy azt a munkás helyett a pénztárba befizessék. Polónyi Géza: A biróságok kimondták, hogy ez sikkasztás ! Bródy Ernő : Nem mondták ki egyöntetűen ! Pető Sándor: Eleinte a budapesti és vidéki pénztárak, midőn a munkaadók nemcsak a saját íelerészüket, hanem a munkás visszatartott felerészét sem fizették be, sikkasztás miatt feljelentést tettek s tudtommal két vidéki bíróságnál — Fehértemplomban és talán Temesvárott — jogerősen msgállapito'lák, hogy ez igenis sikkasztás. ellenben az itt, ugy-e bár, leginkább számottevő budapesti bíróságok fel egészen a Curiáig jogerősen azt állapították meg. hogy ez nem sikkasztás és ezt. lényegileg azzal indokolták, hogy a törvény 44. §-a feljogosítja ugyan a munkaadót a munkás bérének levonására és kötelezi őt ezen levont bérrészlet beszolgáltatására, azonban ugyanaz a törvény azt mondja tovább, hogy ha nem is vonja le a munkás béréből a munkaadó ezt a részt, a munkaadó azt minden körülmények között megfizetni köteles. Polónyi Géza : Ez minden sikkasztott pénzre áll! Pető Sándor : Kekem is ez a felfogásozn ; én csak reprodukálom a birói ítélet indokolását. Szóval ezen indokolása után a munkaadónak ez minden körülmények között materiális kötelezettsége, akkor is, ha nem vonja le a munkás béréből. Tegnap volt itt szó arról, hogy a bíróság tekintélyét kritikával ne támadjuk és tiszteljük a bíróságot, én tehát e tiszteletnek adózom a jelen esetben és nem teszem vita tárgyává, hogy igaza van-e a bíróságnak, vagy nincs ; ez fait accompli, ezzel számolni kell és ha ez a bíróságok felfogása s ha igaza van a budapesti bíróságnak a 44. §. interpretácziójában : a törvényhozásnak és a kormánynak megvan a módja, hogy ezt a 44. §-t megfelelően preczizirozza. Polónyi Géza: A jogegységet kellene megállapítani ! A koronaügyésznek ezt kellene követelnie ! Pető Sándor : Ez is mindenesetre igen helyes ekszpediens, hogy ezt a koronaügyészségnek jogegységi kérdéssé kellene tennie, de őszintén szólva, én, bár nagyon bőven foglalkoztam annak idején ezzel a büntetőjogi kérdéssel, nem akarom ezzel untatni a t. házat, azonban magam is arra a végeredményre jutottam, hogy nem egészen világos a kérdés. Szterényi József (tagadólag int). Pető Sándor : Nem akarok a törvény különböző szakaszainak magyarázatába merülni, mert nemcsak az a 44. §. van a világon, hanem egyéb szakaszok is. Magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy kétségessé lehet tenni ezt a jogi kérdést, de ha ez nem is világos : előttünk azonban világos az, hogy a munkás tulajdonát kéjiezi az a visszatartott pénz, — a biróságok itt még azt is mondták, hogy semmi esetre sem képezi a pénztár tulajdonát — tehát nem a panasztemelő pénztár tulajdonát képező pénzt sikkasztották el. hanem a munkás tulajdonát képező pénzt, ennélfogva sok ága-boga van a dolognak, de mindenesetre itt van a kormány, hogy ezen segítsen. Az (lőadó urnak az az álláspontja, hogy legalább is kihágássá minősíttessék az, ha a munkaadó az ilyen módon visszatartott munkáspénzeket be nem fizeti. Én ebben körülbelül szintén, megnyugszom, mert az ujabb igazságszolgáltatási prakszis és törvényhozás szerint — igazán nem szeretem a túlzóan szigorú törvényeket és nem vagyok hajlandó szorgalmazni és sürgetni azokat — Ausztriában is kihágásnak minősitik az ily cselekménye-