Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

690. országos ülés 1917 január 26-án, pénteken. -123 fogni, mint ahogy azt régebben felfogták azok, akik a legridegebb individualisztikus állásponton voltak, ahogy az angol teória emiitette, ez a felfogás elavult és aki ezen az állásponton van, az is elavult felfogásával és rendszerével. Ma már Anglia sincs ezen az állásponton, Anglia is bérhivatalokat állított fel, amint tudjuk, az aggkorbiztositást, a munkanélküliség esetére való biztosítást meghozta és számos más törvényt hozott a munkásügyre vonatkozólag, tehát a non interventio teóriája csődöt mondott és ha hiányzott valami ehhez, a háborü meghozta. Már most a magyar társadalom már régebben érezte a munkásbiztositás szükségét és, amint ismeretes, Baross ministersége idejében történt az első intézkedés. Nem mintha egyáltalában nem lett volna, de inkább társadalmi utón állíttattak fel ezek a betegsegélyző egyletek, melyek nagyon ritkán feleltek meg a kor igényeinek, hacsak nem voltak olyan j ól szervezve, mint a munkáspénztár, mely igen kiváló intézmény. Az első kísérlet nem volt kielégítő, de bekövetkezett azután sürgetés folytán a munkásbiztositásnak rendezése. Németországban a mostani császárnak a nagyatyja adta ki azt a nevezetes izenetet, hogy az állam köteles a munkások, a gyengék érdekeit felkarolni. Ebből indult ki a német munkásbiztositás. A munkásbiztositásnak szervezése 1907ben igen nehéz problémák megoldását tartalmazta. Ezek közé tartozik az is, hogy külön-külön szerveztessenek-e ezek az ágak, vagy pedig egységesen. Az ilyen kérdések megoldásánál én mindig szem előtt tartom az illető ország viszonyait. Magyarországon a biztosítottak száma nem nagy. Tiz év után legfeljebb 2 millió, Németországban több mint 30 millió. Magyarországon sok érv szól tehát amellett, hogy a kérdést egységesen szervezzék. De akárhogy történt is a megoldás, az kétségtelen, hogy minden intézmény, pláne első meghonosítása után, reformra szorul. Mi nagyon hiányoltuk a kormánynak ebben az ügyben való működését. ' Nem tudom alaposan-e, de a külsőségek után ítélve jogos volt az a megjegyzés, amelyet tegnap hallottunk Szterenyi képviselőtársunk részéről, mintha a kormány kicsit fázott volna ettől az ügytől, nem tudom politikai szempontból, vagy más okból. Maga az intézmény többé-kevésbbé hódit az egész világon, azt nem lehet mondani, hogy az intézmény magában véve rossz; az jó, üdvös, és nélkülözhetetlen a XX. században. Nem az lett volna tehát a válasz, hogy csődöt mond a pénztár, hanem az, hogy vannak hibák, melyeket Id kell küszöbölni. (Helyeslés balfelől.) Ez eddig nem történt meg. Most lépések történtek abban az irányban, hogy ez az intézmény üdvösen működjék és jobban feleljen meg feladatának. Ebben a tekintetben tulaj donképen az indító ok — ugy veszem Id — a drágaság. A mai árak mellett, amelyek részint a pénz értékének csökkenésével összefüggnek, részint sok más körülménynyel is, a pénzbeli szolgáltatások és edenszolgáltatások arányát máskép kell megállapítani. Én ezt magában véve helyesnek tartom s csak egy kérésem volna. Miután a törvényjavaslat csak a betegség esetére való biztosításról szól, terjesztessék ki az a balesetbiztosításra is. Ertem azt, hogy a balesetbiztosításnak kiszámítási alapja szintén Mszélesittessék. Itt a kiszámítási alap 2400 K. Annak a 10év előtti 2400 koronának a fizetési képessége ma sokkal kisebb. Ennek a 2400 koronának teljes munkaképtelenség esetére 60%-át kapja meg az illető; teljesen indokolt és méltányos volna tehát, hogy ez a kiszámítási alap kibővittessék. A ministerur bölcs belátásával gondoskodhatik arról, hogy ez a határ mily mértékig emeltessék. Ami a felmerült költségeket illeti, ezekre vonatkozólag is több konjekturális megjegyzést hallottunk. Én örömmel konstatálom, azt, hogy bár az igazgatási költségek mindenesetre igen jelentékenyek, a pénztár állapota mégis javult, Azonban azt hiszem, nem szabad egy túlzott optimizmusnak átengednünk magunkat. Kétséget nem szenved, hogy a háború után* a költségek jelentékenyen emelkedni fognak, (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) még pedig több okból. Ezek között az az ok is szerepel, mely épen a szolgáltatások és ellenszolgáltatások felemeléséhez vezet, mert a fizetések is magasabbak lesznek, mert azokkal a fizetésekkel nem lehet dolgozni, amelyekkel eddig dolgoztak. Ezen a czimen is emelkedni fognak a költségek. De emelkedni fognak azon a czimen is, hogy nagyobb lesz a betegedési arány, mint a háború előtt. És pedig nemcsak azért, ami tegnap említtetett, hogy sok ember betegséggel terhelve, legyengülve tér haza a harcztérről, hanem azért is, mert a drágaság is gyengíti az emberek fizikumát. Fájdalom, nem fog többé visszatérni az az olcsó állapot, mely a háború előtt volt. A munkások nem tudják majd szükségleteiket ugy kielégíteni, mint azelőtt, ami végeredményben kifejezésre jut a nagyobb morbiditásban. Ha átlag számítom, hogy a munkásember évenként 14—16 betegedési nappal volt terhelve, akkor a háború után ez a szám emelkedni fog. Ezzel a körülniénynyel számolni kell, ha a fináncziális mérleget helyes alapra akarjuk fektetni. Ezen terhek könnyítése czéljából bátor vagyok egy körülményre utalni. Én ugyan nagyon tartózkodom attól, és nem vagyok barátja annak, hogy az államot túlságosan terheljük, mert ez végre is mindig annyit jelent, hogy az állampolgárokat terheljük, mert ezt az állampolgároknak kell szolgáltatniuk, de bizonyos jogos követelésekkel lehet az államhoz közeledni. Ezek közé az is tartozik, hogy az állam támogassa azokat az intézményeket, melyek az állam érdeke szempontjából felállitandók, amennyiben a munkáspénztárt igénybe veszik olyanok, kik mint hadirokkantak jöttek vissza, azoknak segélyezését részben az állam adja meg. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok arra is utalni, hogy a munkásbiztositási ágak között egy bizonyos összefüggés, egy bizonyos kölcsönösség