Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
(>89. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. 403 fogalma. Ezen szakasz azt mondja, hogy a hatóság katonai, közigazgatási és birói hatóság. A közigazgatási hatóság alatt értetik pedig minden állami, törvényhatósági és községi hatóság. Már most nem tudom, hogy ezen javaslat szerint ezen értelemben r állapit^atik-e meg a hatóság vagy ezen túl? En nem tudom, milyen alkatú hatóság fog létrehozatni. Ha háborúban is vagyunk, nagyon fontos az mindenféle szempontból, milyen hatóság lép annak helyébe, amely idáig gyakorolta a bíráskodást. Nem elegendő tudnom, hogy egy fórum helyett jön egy másik, hanem szükséges azt is tudnom, milyen garancziákkal van megvédve annak a polgárnak a joga, aki ezen fórum elé kerül. (Élénk' helyeslés balfelöl.) Ma a XX. században a háborúban is a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapján folyik az- ítélkezés, katonaságnál legfőképen. Akkor, mikor nem mondatik meg, milyen fórum elé kerülnek ezek a közigazgatási ügyek, nem vagyok tisztában azzal, hogy olyan fórum lesz-e az, melyben ezen szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság érvényesülhet s nem tudom, hogy a védelemnek milyen szerepe lesz ott. Nagyon érdekes volt a ministerelnök urnak tepnapi felszólalása az összeférhetlenség kérdésében, ahol úgyszólván pályázatot hirdetett a vádlóra. Egy vádló kerestetik, azt mondta a ministerelnök ur. Igaza van. Az, összefér hetiénségi törvénynél kontradiktórius szempontból nagy hiány mutatkozik, mikor a védővel szemben nem áll a vádló, mikor nincs az ügyfélegyenlőség, a biró nem a védő és a vádló között igyekszik az igazságot kikutatni. Szükség van olyan hatóságra, mely magában foglalja mindazokat a garancziákat, amelyek egy polgárt nem tesznek Vogelfrei-á, bitang-jószággá, (Igás ! TJgy van! a baloldalon.) akit nem tudom miféle hatóság önkényesen megfoghat, nyakoncsiphet. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ne kívánja a kormány tőlem azt, hogy akkor, mikor maga nem mondja meg, mit akar, én már előre elfogadjam azt, amit ő maga nem tud, vagy nem mond meg nekem. (Helyeslés bal felöl.) - • Nem fogadom el a háborúra való hivatkozást sem. Hiszen emiitettem az előbb, — és itt tovább akarom kifejteni azt a gondolatot — hogy a háborúban a katonai hatóságok és a katonai bíróságok nemcsak a Hinterlandban, hanem közvetlenül a front mögött ítélkeznek a katonai bűnvádi perrendtartás szabályai szerint és ha halálos ítéletet hoznak is, ez is azoknak a követelményeknek teljes garancziája mellett történik, amiket előír a törvény. De. tovább megyek, nagyobbfoku fegyelmi •ügyek is tulajdonképen ezen katonai bíróság elé kerülnek és nagyon jól tudják igen t. "képviselőtársaim, akik' künn voltak a harczfcéren, hogy ezek a katonai hadosztálybiróságok közvetlenül a front mögött ülnek, ítélkeznek,, behívják a tiszteket, behívnak védőket a jogtudó emberek közül és a védőket a törvényben megengedett eljárás szerint a tisztek közül kiválasztják. Szóval, ha azt méltóztatnak nekem mondani, hogy a háborúban a gyorsaság nem engedi meg a preczizitást és a világosságot, hogy habomban nem lehetünk olyan kicsinyes tekintettel azokra a fontos közjogi garancziákra, ezzel szemben rámutatok arra, hogy épen a,háborúban a legilletékesebb tényező, a katonaság mutatja meg nekünk példávah hogy a katonaság igenis a nyilvánosság, a szóbeliség és közvetlenség alapján gyakorolja közvetlenül a front mögött is az igazságszolgáltatást. (Helyeslés balfelöl.) A polgári magyar kormányzat vegyen példát a katonai kormányzattól és ha a katonai kormányzat a lehető leggyorsabb eljárás mellett is a modern bűnvádi elveknek megfelelően végzi a maga igazságszolgáltatását, legyen szives a polgári kormányzat is ezeket a szabályokat magára nézve kötelezőknek tekinteni. Ekként előadva észrevételeimet a törvényjavaslat 1. §-ára vonatkozólag, most már méltóztassék megengedni, hogy foglalkozzam azzal a szakaszszal, amely engem nagy melegséggel tölt el, foglalkozzam a munkáshiztositás kérdésével. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Engedjék meg, hogy én magam specziálisan külön örömömnek adjak kifejezést afelett, hogy ez a javaslat idekerült. Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, ha felemlítem, hogy az indemnitási vita alkalmával bátor voltam azt a kérést intézni a kereskedelmi minister úrhoz, hogy ő ezzel a törvényjavaslattal — a formáját nem mondottam meg, de a dolognak a lényege a fontos, amely a munkásbiztositás kérdésére vonatkozik — még ezen ülésszak alatt jöjjön ide. íme a minister ur ennek a kérésnek eleget tett: a törvényjavaslat itt van előttünk és a munkásbiztosításnak és az ahhoz fűződő nagy nemzeti érdekeknek kérdése ismét egy lépéssel haladt előre. Engedje meg tehát a t. képviselőház, hogy én külön örüljek ennek az alkalomnak és külön ünnepeljem azt a momentumot, amikor olyan kérdéseket, mint az anya- és csecsemővédelem kérdése, már úgyszólván félhivatalosan is az igen t. előadó ur is felvett az ő előadásába és egyáltalában magam részéről is teljesen szolidárisnak valljam magamat azokkal, amiket az igen t. előadó ur az ő igen szép és érdekes beszédében a munkásbiztositás kérdéséről kifejtett. Ennek kapcsán én is mindjárt rátérek arra a kérdésre, amely főleg Szterényi József t. képviselőtársam beszédében kidomborodott, hogy tulajdonképen a háború alatt a munkásbiztositás jelentősége és fontossága óriási mértékben megnövekedett. Olyan feladatok várnak a. munkásbiztositásra a háború alatt, de főleg a háború után, amelyek egész világosan mutatják, mily rendkívül fontos ezen intézmény életképességének biztosítása a nemzeti közérdek szempontjából. Mert ba nézem, hogy milyen felől*
