Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

102 í&9. országos ülés 1977 segélyezési intézményünket rendezhetni a jövőben nem fogjuk, a rokkantság elleni biztosítás. (Halljid:!) A legnagyobb biztosítási ágazat, amely Németországban létezik, amely alá 1.6 millió német alattvaló esik ma már és ha a háború utáni súlyos helyzetét a betegsegélyezésnek meg akarjuk oldani, rokkantsági biztosítás nélkül helyesen és véglegesen megoldhatni nem fogjuk. Másik feladatunk és kötelességünk, t. ház, az, amelylyel tartozunk a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak nagy társadalmi osztályának, amely ma már egy nagy, intelligens, gazdasági és szocziális hivatásának magaslatán álló társadalmi osztály. Be kell hoznunk nekünk is a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak nyugdíjbiztosítását kötelező alapon. (Helyeslés.) Egyetlenegy fillér állami áldozat nélkül járna. Meg lehet oldani, csak elhatározás kell. Kötelezzük a munkaadókat arra, hogy ezzel az osztálylyal szemben teljesitsék legalább is a rájuk tartozó kötelességüket. (Ugy vau!) Két idézettel végezem, t. ház, beszédemet, amely idézetek jellemzik a muukásbiztositás jelentőségét, nemzeti, állami és gazdasági szempontból. Az egyik idézet egy franczia tudósnak a német biztosításról mondott nyilatkozata, aki azt mondja, hogy »az a pénz, amelyet Németországon a munkásbíztositási törvények végrehajtására kiadnak, ezer alakban tér vissza, családi boldogsággá lesz, egészséggé válik, emberi méltóság alakját ölti s egy erős, életképes Németországot teremt, amely örökkön örökké fog élni.<Es hogy ez a franczia mondás a francziák testén próbáltatik ki ma és hogy ebben a munkásbiztosításnak mily része van, arra nézve legyen szabad hivatkoznom egy német egyetemi tanárnak »I)eutschlands Stellung in der Welt« czimü munkájából vett következő mondatára: »Ennek, t. i. a munkásbiztositásnak, köszönhető, hogy városaink ipari munkásságából ugyanoly képességű katonákat küldhettünk ellenségeink ellen, mint a falusi lakosságból. Ezek nemcsak testileg bizonyultak képeseknek az időjárás minden viszontagságának elviselésére, minden megerőltetés megbirására és a nélkülözés minden nyomorának bámulatos eltűrésére, hanem mindenekelőtt bámulatos módon állották meg a helyüket a nemzeti idegerő azon tömegpróbájában, amelyet a háború előidézett.« T. ház! A német birodalmi munkásbiztosito hivatal nagynevű elnöke egy előadásában nemrég Moltke tábornagynak a 66-iki háborúról mondott mondását variálja, aki azt mondotta, hogy az akkori háborút a néptanítók nyerték meg. 0 most azt mondja: a mostam háborút a néptanítók mellett a német munkásbiztositás nyeri meg. T. ház! Németországban 25 millió ember van baleset ellen, 18 millió betegség ellen, 16 millió rokkantság ellen biztosítva. Magyarországnak összesen 20 millió lakosságából, amely január 25-én, csütörtökön. ma már sajnos, 19 millióra csökkent az utolsó két évben, 1,300.000 van a betegsegélyezésben, 960.000 a balesetbiztosításban. Ha azt akarjuk, hogy egészséges munkásnemzedékkel birjunk az iparban és mezőgazdaságban egyaránt, ha le akarjuk róni legelemibb kötelességünket a munkások osztályának milliói iránt, akiknek szocziális helyzetéről nekünk és elsősorban a törvényhozásnak kell gondoskodnia, akkor a munkásbiztositäst fel kelL karolnunk. Ajánlom ezt a t. ház figyelmébe. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szojka Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. ház! A parlamenti illem követelményénél fogva, de azonkívül is lelkületemnél fogva, mellyel azon témák iránt viseltetem, melyeket az igen t. előttem szóló képviselőtársam szóbahozott, az ő beszédével is óhajtok foglalkozni és azt a magam részéről kiegészíteni. Mielőtt ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy előbb azt a kellemetlen kötelességemet végezzem el, melyet a törvényjavaslat 1. §-a szab elém. A javaslat 1. §-a meggátol engem abban, hogy ezt a javaslatot elfogadhassam. (Helyeslés balfelöl.) A törvényjavaslat 1. §-a egyáltalában elfogadhatatlan. Amikor itt szó van gyorsitott eljárásról a közigazgatási eljárásban, akkor én tudom, hogy különösen a háborúban a gyorsítás sok esetben helyes és szükséges. De a gyorsítás és a gyorsaság nem zárja ki a világosságot és nem zárja ki a preczizitást. Mert gyorsan akarunk eljárni, azért tudhatjuk azt, hogy mit akarunk csinálni. Ha az 1. §. nem jelöli meg azt a hatóságot, melynek omnipotencziájára kérik a felhatalmazást, akkor nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogadhassam. (Helyeslés balfelöl.) Békében oly messzire megyünk a bírói hatáskör megállapitásánál, hogy amint azt jól méltóztatnak tudni, az 1869-iki törvény szerint, ha a törvényszék székhelyét Beregszászról Ungvárra kell áttenni, ami territoriális kérdés, ahhoz is külön törvény szükséges, pedig ez nem a dolog lényege, csak külső jelenség. Mikor ezen szakaszban nem mondatik meg az, hogy milyen fórumot akar a kormány felállítani az eddigi közigazgatási eljárás helyett, akkor nem tudom, hogy mit jelent ez. O maga sem tudja még, hogy milyen fórumot akar ? Vagy pedig tudja, de velünk nem akarja közölni? Titkolódzik előttünk? Hát az, hogy ki fog ítélkezni a deliktumok egy légiója felett, az egy titkos eljárás tárgya lehet a törvényhozás előtt? Ennek az értelmét felfogni nem tudom. Hammersberg László t. képviselőtársam délelőtt igen érdekes beszédében a hatóság fogalmának körét vonta meg. Erre találok példát a büntetőtörvénykönyvben is. A hatóság elleni erőszak bűncselekményénél, a 164. §-ban meg van állapítva a hatóság