Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

396 089. országos ülés 1917 -január 25-én, csütörtökön. előhozott konkrét esetet legyen szíves a legszigorúbb vizsgálat tárgyává tenni és amidőn erre kérem, bejelentem azt is, hogy eziránt az eset iránt érdeklődésemet továbbra is fenn fogom tartani. (Helyeslés a bal- és a szélsóbaloldalon.) Még csak azt akarom megemlíteni, hogy nem okvetlenkedésből mondtam el ezt, amit elmondtam, de szükségesnek tartottam, hogy a bajok orvosoltassanak és a gyomok, amelyekkel találkozunk, a mai nagy időkben minél inkább gyomláltassanak ki. Ezzel, t. képviselőház, be is fejeztem felszólalásomat ; amint emiitettem, csak rövid megjegyzésre óhajtottam szorítkozni, a javaslatot pedig nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok? Szojka Kálmán jegyző: Szterényi József. Szterényi József: T. ház ! Ugyanazon indokok alapján, melyeket közjogi szempontból a javaslat 1. §-ának rendelkezéséhez Hammersberg László és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársaim felhoztak és azon súlyos aggodalmak alapján, melyeket az 1. §-sal kapcsolatban kifejtettek, a törvényjavaslatot magam sem fogadom el. Nem fogok azonban az 1. §. rendelkezéséhez hozzászólni, nem fogom azt a tárgykört érinteni, melyet t. barátaim oly részletesen és meggyőzően kifejtettek, hanem kizárólagosan a törvényjavaslat 2. és 3. §-ának rendelkezéseivel és ezekkel kapcsolatosan a munkásbiztositás kérdésével kívánok foglalkozni. Előre is kérem a t. ház szíves elnézését mostam hangom gyarló voltáért. (Halljuk ! H álljuk !) T. ház ! A háborús törvényalkotásnak azt a rendszerét, mely a felhatalmazásoknak oly nagy mértékben való igénybevételéből áll, mint ahogy azt tapasztaljuk, meg tudom érteni, méltányolni is tudom, mert az a szükségszerű helyzet folyománya, amennyiben a háború különféle viszonyokat teremt és ezeket a viszonyokat ismét módosítja, igy tehát konkretizált, szakaszokba szedett, leszögezett intézkedésekkel a legtöbb esetben nem lehet operálni. A kormány tehát kénytelen többékevésbbé felhatalmazásokat venni igénybe. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) De mikor ezt készséggel konczedálom, ugyancsak a mi háborús törvényalkotásunknak egy ezzel szemben fennálló súlyos, hogy ugy fejezzem ki magamat, a törvényhozás iránti tiszteletből kifogás alá eső gyakorlatot kell bírálat tárgyává tennem. Miként ezen javaslatban is látjuk, a törvényjavaslat indokolása nem tájékoztatja a törvényhozást a kormánynak még csak leghalványabb szándékairól sem arra nézve, hogy a kormány eme bizalmon alapuló felhatalmazásokat milyen körben kívánja érvényesíteni, mik azok a viszonj^ok, amelyek ilyen általános felhatalmazás kérésére utalják és mik a szándékai a felhatalmazás érvényesítése tekintetében? így vagyunk ezen javaslat 2. és 3. §-ainak rendelkezéseivel is. Ami a szakaszokban foglaltatik, az helyes, czélszerü és szükséges. (Igaz ! ügy van!) De egyáltalán nem tudtam sem a törvényjavaslat indokolásából, sem a bizottság jelentéséből tájékozást meríteni arra nézve, hogy ezt a felhatalmazást mily irányban, mily mértékben és mire kívánja a kormány igénybe venni; egyedül az előadó urnak igazán szakszerű és a kérdést megvilágító beszéde volt az, mely némi tájékozást nyújtott arra, mi az, amit a javaslat intendál, és minthogy az előadó kifejezője a kormány terveinek az előadói székben, igy a magam felszólalásában is az előadó ur eszmemenetét kívánom e tekintetben követni. Ez az első eset, t. ház, mióta a mostanit, többség uralma a képviselőházban érvényre jutott, hogy a munkásbiztositási kérdést ugy a kormány-előterjesztés, mint a bizottsági jelentés és hozzáteszem, az előadói előterjesztés is objektíve tárgyalja. Mindeddig valahányszor itt a házban munkásbiztositási kérdéssel foglalkoztunk, politikai melléktekintetek és j>ártszempontok játszottak közbe. Megelégedéssel konstatálom, hogy ennél a javaslatnál ez végre hiányzik. (Igaz! Ugy van !) A munkásbiztositási kérdés meg is érdemli azt, hogy kiküszöböljünk abból minden pártszempontot, (Helyeslés.) és azt a nagy szoeziális problémát, melyet a munkásbiztositás világszerte képez, magasabb szempontból ítéljük meg, a maga szoeziális jelentőségéből és szoeziális kihatásából; Az a törvény, amelyen a mostani javaslat rendeleti utón bizonyos módosításokat, kiegészítéseket kivan tenni, alapjában ugy van felépítve, hogy abból mindenrendü politika, különösen a pártpolitika, kizárva legyen. Ezért is épült fel legfőbb szervezetében a birói függetlenségnek attribútumával. A törvény a maga hatásának megítélésében nem részesült sem jó, sem rossz oldalai tekintetében abban az elfogulatlanságban, melyet az ügy maga megérdemelt volna. Innen van, hogy valahányszor nálunk munkásbiztositásról szó volt, egy súlyosan beteg intézményről beszéltek, sőt kormányszékből is, nem a jelenlegi kormányt értem, ugy pertraktáltatott az ügy, mintha a magyar munkásbiztositás csőd előtt állana. Súlyos nehézségeken és válságokon ment tényleg át fiatal kora daczára a magyar munkásbiztositás. Hiszen 1907 második felében lépett csak életbe a törvény, tehát elég fiatal még. Súlyos pénzügyi helyzet állott be, leszek bátor ezt röviden megvilágítani. De ma, midőn a kereskedelemügyi minister ur kiegészítéseket kíván eszközölni a törvényen, ma a helyzetet ugy találjuk, hogy

r a magyar munkásbiztositás pénzügyileg is, mondhatnám, teljesen konszolidáltnak tekinthető. Az az intézmény, amely még röviddel ezelőtt . meglehetős pénzügyi nehézségekkel küzdött, ma betegsegélyezési részében másfélmillió korona befizetett tartaléktőkével rendelkezik, balesetbiztosítási részében pedig a tőkefedezeti részben hatmillió, a felosztó, kirovó részben másfélmillió korona ugyancsak befizetett tartaléktőkével, vagyis majdnem tízmillió korona befizetett tartaléktőkével rendelkezik,