Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

:}** 689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. Palugyay Móricz: Amit mondott, azt fenn is fogja tartani Rakovszky, legyenek nyugodtak. (Zaj a középen.) Elnök: Kérem Bródy Ernő képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. (Helyeslés jobbidői.) Gr. Andrássy Gyula: Tessék rendreutasítani mind a kettőt ! (Nagy zaj a bál- és a szélsőbal,oldalon.) i Elnök : Ismételve kérem Bródy Ernő képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni, hogy Vázsonyi Vilmos képviselő ur, kit a szólás joga megillet, fo]jutathassa beszédét. (Halljuk/ Halljuk !) Palugyay Móricz: Erdélyt rendre kell utasítani. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Amint az imént mondottam, sem azt a közbeszólást, amelyet állítólag az imént Erdély Sándor képviselő u^ tett, sem pedig azt, amelyet állítólag Rakovszky képviselő ur tett, nem voltam képes a zaj miatt meghallani. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Kérdezze meg !) Vázsonyi Vilmos: Végtelenül sajnálom, hogy az én kijelentésemnek kapcsán történt ez, mert én tisztára mint jogász kívántam beszélni jogi kérdésről és egyáltalában semmiféle okot nem látok arra, hogy ezt a kérdést ingerülten tárgyaljuk. Éntőlem az, hogy a királyi Curia tekintélyét megingassam, a királyi Curiába letett bizodalmat megrendítsem, teljesen távol áll. A kritika joga azonban engem megillet a királyi Curiával szemben is. Hol gyakoroljam másutt a kritikát ? En nem is a királyi Curia felett kívántam kritikát gyakorolni, hanem az volt a tételem, hogy a gyorsított eljárás következtében szükségkép oda fejlődtek a viszonyok, hogy mikor egy fórum, mely tisztán cassatorius fórum volt eddig, felruháztatott azzal a hatáskörrel, hogy második és végleges fórum legyen, hogy emiatt az anyagi igazság szenved. Pető Sándor: Ez tisztán jogászi kérdés ! Vázsonyi Vilmos : Igen, ez tisztán jogászi kérdés, amelybe semmiféle ide nem tartozó más, gyanusitó elemet belekeverni nem lehet, micsoda ok van az ingerültségre, akár jobbról, akár balról, bocsánatot kérek, ezt megérteni nem tudom. Az igen t. igazságügyminister urat is arra kérem, aki szintén nagyon felindultan válaszolt nekem, méltóztassék nekem megengedni, hogy mint jogász, jogászi meggyőződésemet érvényesíthessem akkor is, ha a kir. Curiáról van szó, mert végtére a bírói hatalomnak is kell hogy korlátai legyenek. (Vgy van ! Ugy van ! balfelöl.) Ha a bírói hatalomnak az a korlátja sincs meg, hogy én annak működéséről véleményt mondhassak, akkor a birói hatalom törvényes formákba bujtatott legrettenetesebb önkény. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) En a királyi Curiának tekintélyét és általában a bíróságok tekintélyét olyan közkincsnek tekintem, és a közszabadság tényei között annyira elsőrangú fontosságúnak a birói függetlenséget, amely birói tekintély nélkül meg nem állhat, hogy aki ismeri ezt a felfogásomat, az igazán csak félremagyarázhatja intenczióimat akkor, mikor ezen jogászi meggyőződésem kifejtésénél ezt ugy fogja fel, mintha én a kir. Curíát akarnám bemocskolni, vagy hogy a kir. Curia tekintélyét kívánnám az országban megrendíteni, A gyorsított eljárás szabályai szerint kihagyták, átugrottak a kir. ítélőtáblákat, amelyek fényesen beváltak a bűnvádi perrendtartás uralma alatt és amelyek a büntetőjoggal foglalkozó egész közönség legnagyobb elismerésére tettek szert, amit — sajnálom, nem tehetek róla — a kir. Curiáról közönséges ügyekben sem állithatok. Ez tény. Bocsánatot líérek, ez az én nézetem és jogom van nekem ezt a nézetemet hangoztatni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Amíg a kir. táblák a büntetőjogai foglalkozó közönségnek, a védőknek legnagyobb hálájával és elismerésével találkoztak, mert szóbeli közvetlen tárgyaláshoz, mert az anyagi igazság kutatásához szoktak hozzá, a kir. Curia, mint cassatorius fórum az ügyek legnagyobb részében, közönséges, rendes ügyekben egyszerűen ragaszkodott a törvény parancsa szerint a megállapított tényálláshoz és számos jogi renoncenak alkalmazásával az esetek nagy sokaságában nem tett egyebet, mint a semmiségi panaszokat el- és visszautasította. Ez olyan köztudomású tény azok előtt, akik gyakorlati büntetőjoggal foglalkoznak, hogy én nem tehetek róla, ez bárkire bántó vagy kellemetlen, de ez így van. A kir. ítélőtáblák viszont hozzászoktak ahhoz, hogy kutassák az anyagi igazságot. Már most a rendkívüli gyorsított eljárás a kir. táblákat — ugy, amint most terveztetik ebben a közigazgatási gyorsított eljárásban — egyszerűen kihagyta, átugrotta és a jogegység érdekében a kir. törvényszékek ötös tanácsa mellé rögtön második fórumként felállította a kir. Curíát és azt elnevezte gyorsított eljárásnak. Az eljárás gyorsítása olyan módon történt meg, hogy inig az országban egy kir. Curia van, addig méltóztatik tudni, hogy több tábla van, a gyorsítás következtében mégis ehhez az egy fórumhoz összesítették az összes ügyeket-és igy nagyon természetes, hogy ezeknek az ügyeknek a kir. Curián való elintézése nem lehetett gyors, sőt csak késedelmes lehetett. Ezt nevezték el azután gyorsított eljárásnak. Második következménye a gyorsított eljárásnak az volt, hogy a kir. Curiának megengedtetett, hogy ő hivatalból a tényállást is vizsgálódás tárgyává tehesse, ellenben a védőnek megtiltották, hogy a kir. törvényszék előtt elfogadott tényálláson kívül más tényállást merészkedjék felemlíteni és ha az a tényállás százszor nem felel meg a valóságnak, a védőnek nem volt szabad a kir. Curián a tényálláshoz hozzányúlni, nem volt szabad figyelmeztetni sem arra, hogy kérem, nem igaz, ami ebben az ítéletben van, mert ez az okirat vagy ez a tanubizonyitás ennek ellenkezőjét mutatja. Erre sincs joga a gyorsított eljárás szabályai szerint a védőnek, uj bizonyítékra nincs joga és ha