Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. 389 beterjeszt okiratokat, amelyekkel bebizonyíthatja, hogy mindannak az ellenkezője igaz, ami a kir. törvényszék Ítéletében van, ezeket az okiratokat nem fogadja el tőle a kir. Curia, mert a kir. Curia kasszatórius fórum, önmagának befelé az anyagi igazságot befelé is keresheti, de mi, védők, nem kereshetünk igazságot. A védő — és mártíroknak tekintem azokat, nem megtámadásra méltóknak, akik a védelemnek ezzel a fajával foglalkoztak — a kir. Curia előtt teljesen megkötözve jelent meg, a fele érdekében nem tehetett semmit, a fele érdekében nem mondhatott semmit és bármilyen irányban akarta kutatni, kideríteni az anyagi igazságot, rögtön megakadályoztatott a szólásban. Mikor én a gyorsított eljárásnak ezt az eredményét látom, mikor viszont látom a gyorsított eljárásnak azt a másik eredményét, hogy a kir. ügyészségeket felruházták azzal a joggal, hogy valakit, akit a kir. törvényszék felment, továbbra is vizsgálati fogságban tarthassanak, a gyorsított eljárásnak ezek az előzményei rám nézve nem oly elragadtatok, hogy én a közigazgatási eljárásban is kívánnám ennek a gyorsított eljárásnak másolatát. Felhi vom a t. ház figyelmét arra, hogy a gyorsított eljárás körébe nemcsak az u. n. szállítási deliktumok tartoznak, hanem más deliktumok is, amelyek a hadviselés érdekeivel általában semmiféle kapcsolatban nincsenek. így pl. a gyorsított eljárási szabályok szerint minden vesztegetés, még ha a háború előtt követték is el. a gyorsított eljárásra tartozik. Ha valaki egy rendőrnek 10 koronát adott bármily ügyben . . . Pető Sándor: Egy koronát! Vázsonyi Vilmos: ...vagy egy koronát, akkor össze kell ülnie öt embernek és a gyorsított eljárás szabályai szerint ítélkeznie és másodfokon ez a királyi Curiához kerül. Hogy ez a hadviselés érdekei szempontjából miért szükséges, nem tudom, de kijelenteni, hogy törvényen sem alapszik, mert ez a törvény, amelynek alapján a gyorsított eljárási rendelet kibocsáttatott, az 1912 : LXIII. t.-ez. 12. §-ának 4. pontjában ezt mondja : »Elrendelheti, hogy a hadviselés érdekeit érintő bűncselekményekre, kivéve, amelyek katonai bíráskodás alá esnek, a gyorsított bűnvádi eljárásnak a 31. §. értelmében kibocsátott szabályai nyerjenek alkalmazást.« Tehát a törvényes felhatalmazás kizárólag arra vonatkozik, hogy a hadviselés érdekeit érintő bűncselekményekre rendeltessék el a gyorsított eljárás, nem pedig arra, hogy olyan cselekményekre is gjrorsitott eljárás rendeltessék el, amelyek a hadviselés érdekeivel semmiféle kapcsolatban nincsenek. De én ezzel a kérdéssel nem kívánok tovább foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) inert hiszen ez tulaj dotiképen egészen lazán függ össze azzal a tárgygyal, amelylyel foglalkozni kívánok. Én az igazságszolgáltatási gyorsított eljárásnak ezekre a fogyatékosságaira és eredményeire csak azért akartam rámutatni, hogy elriasztó példát állítsak oda, hogy most egy közigazgatási gyorsított eljárás hasonlíthatatlanul sokkal több esetben egy ismeretlen eljárásnak, ismeretlen fórumoknak szolgáltassák ki, különösen ahol egyszerű polgárokról van szó, akik dúsan javadalmazott védőket nem alkalmazhatnak, hogy jogaikat ezen ismeretlen hatóságok előtt megvédelmezhessék. En ezen bagatellnek látszó dolgokat még sokkal többre tartom, mint az eklatáns eseteknek a gyorsított eljárás számára való kiszolgáltatását, s épen ez volt ezélja felszólalásomnak, hogy ezekre az anomáliákra rámutassak, ezek mérgétől óvjam a t. házat, hogy ez sokkal nagyobb és hatványozottabb mértékben fog hatni, ha erre a czélra : az egész gyorsított közigazgatás terén fog a közigazgatási gyorsított eljárás alkalmazást nyerni. A háború elején még teljesen érthetőnek találtam azt a nagy szigort, azt a rendkívüli eljárást, mely a háborús visszaélésekkel szemben alkalmaztatott. Érthetőnek találtam, mert a háború elején az volt a veszedelem, hogy mindenféle befolyások érvényesítése által a bűnösök megmenekülnek. De a viszonyok másként alakultak. A viszonyok ugy alakultak, hogy ma a hévnek, a szenvedélynek túltengésétől kell tartani. Nem attól kell tartani, hogy a bűnösök megmenekülnek, hanem attól kell tartani, hogy a vita hevében és a szenvedély hatása alatt ártatlan emberek lakolnak bűnösök gyanánt. Ezek után, amikor a háború harmadik esztendejében a terepet teljesen áttekinthetjük, amikor, sajnos, a háború bizonyos tekintetben már megszokott állapottá lett előttünk, a háborúnak ezen harmadik esztendejében nem tartok az eljárás szempontjából, a hatáskörök szempontjából már semmiféle animozitást jogosultnak. Ma már rendkívüli fórumokra s gyorsításokra szükség nincs. Gyorsításra igenis szükség van a közigazgatás legfelső intézésében, magában a konczepczióban. A közigazgatás gyorsításának ezt a módját a legnagyobb hálával és köszönettel fogadja a háznak, azt hiszem, ez az oldala is. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Abból a gyorsításból azonban, amely érinti a közszabadságot, amely megrendíti a jogbiztonságot, amely eltöröl eddigi forumokat, amely a sötétbe való ugrást jelent s amelyről nem mondják meg, hogy tulaj donkép mit akar és a bizalom alapján kívánják azt, hogy mi az eseteknek sokaságát egy ismeretlen eljárásnak és ismeretlen fórumnak kiszolgálatssuk : ebből a gyorsított eljárásból nem kérünk, ezt visszautasítjuk. Olyan tervezethez, amelyben a kormány megmondja, hogy mit akar, megnyerheti ezen oldalnak helyeslését is, ha az a terv megfelelő. De ilyen carte blanche-ra, pusztán az ellentét kedvéért, a háznak ezen oldala nem kapható. Azért magam részéről a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: Az igazságügymmister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. kép-