Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. 385 a különböző ministeriumok ügyköréből kivétessék és központi hivatal állittassék fel, amelynél a beszerzés is központilag szerveztessék. Akkor kijelentették a kormány részéről, hogy ez helytelen, ez keresztülvihetet] en". . . . Rakovszky István : ügy van! Vázsonyi Vilmos : ... és a közigazgatási gyorsított eljárás szabályait önmagukra nem alkalmazva egy esztendővel később megvalósították azt, amit az ellenzék kívánt, amit. míg az ellenzék határozati javaslatában volt benn, helytelennek és keresztülvihetetlennek deklaráltak, (Ugy van! halfelől.) Tehát a közigazgatási gyorsított, eljárást magukra nem alkalmazták, (Ugy van! halfelől.) Ugyancsak nem alkalmazták a közigazgatási gyorsított eljárást abban sem, hogy midőn ugyancsak körülbelül egy esztendővel ezelőtt itt a ház vitájában és már előzőleg is bátor voltam kijelenteni, hogy szükség van az élőállatok makszimálására, a földművelésügyi minister ur kijelentette, hogy ez teljességgel lehetetlen, hogy ez olyan tökéletesen szakszerűtlen kérelem, mert a porosz disznó tűri el csupán azt, hogy élő állapotban makszimáltassék, a magyar disznó ez ellen tiltakoznék. (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát ezen gyorsított eljárás mellett egy esztendővel ezelőtt itt hallottuk a földmivelésügyi minister ur szájából, hogy ez szakszerűtlen és lehetetlen kérelem, azután biozegve és lassan utána sántikáltak annak a javaslatnak, amelyet keresztülvihetetlennek és szakszerűtlennek bélyegeztek meg és megvalósították az élőállatok makszimálását. Ugyancsak ilyen közigazgatási gyorsított eljárást találunk a makszimálásnak egyéb terén. (Halljuk ! Halljuk I baljelöl.) Én már akkor a vaj nak, mint általában az összes elsőrendű szükségleti ezikkeknek egy komplekszumban való makszimálását követeltem, midőn még nem volt oly drága és most olvasom, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal a vaj makszimálását is elhatározta, magára alkalmazva a közigazgatási gyorsított eljárás ama szabályait, hogy mindig egy esztendővel később csinálják meg azt, amit meg kell csinálni. Sümegi Vilmos: Kétszer olyan drága lett azóta ! Vázsonyi Vilmos : És, t. ház, ugyancsak ezen közigazgatási gyorsított eljárás alkalmazását láthatom, ugy látszik, abban is, hogy a kormány a saját rendeleteiben lefektetett elveket és rendszabályokat sem valósítja meg. Pl. van az összkormánynak egy rendelete, amelynek értelmében a kisárusoknak hatóságilag láttamozott árjegyzékeket kell kifüggeszteniük. Ez azoknak a legkisebb embereknek egészen kedves és jó gondolat, mert hiszen ezáltal megszabadulnak a hatósági zaklatásoktól és nem a rendőrbiróság lesz annak birája, hogy az ár mikor arányos vagy mikor aránytalan. Az igen tisztelt kormány ezt a rendeletét nem vitte keresztül. Maguk az érdekelt kereskedők kérték a kereskedelemügyi minister urat : »Kérem, tessék ellenünk ezt az erőszakot alkalmazni; tes- * KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxm. KÖTET. sék hatóságilag láttamozott árszabásokat megcsinálni, mert nem birjuk Id azt, hogy a rendőrfogalmazó nagy szakszerűségétől függjön az, hogy micsoda az arányos ár és micsoda az aránytalan ár.« És az igen tisztelt kormány a közigazgatási gyorsítást önmagára alkalmazva, ezt a saját maga rendeletét mindeddig sehol sem hajtotta végre. És épen igy nem hajtotta végre a saját rendeleteiben lefektetett eladási kényszer gondolatát sem, csupán a kiskereskedelemre nézve, (Ugy ban! halfelől.) de sem a termelők, sem pedig a nagykereskedőkre nem. alkalmazta, ami által ott is, ahol a makszimális árakat megcsinálták, teljesen hatálytalanná tétetett a makszi málás, kivéve azokat az eseteket, amelyekben rekvirálás következett be. Én tehát azt látom, hogy a gyorsítást a közigazgatás azon terein, ahol tulaj donképen gyorsításra van szükség, a t. kormány nem alkalmazta. Amint most például az ipari czikkek makszimálása tekintetében is ugyanazzal az állásponttal találkozom, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelylyel találkoztunk annak idején, mikor az élő állatok makszimálását követeltük. Ismét a non possumus álláspontjára helyezkedett a kormány, kijelenti azt, hogy az ipari czikkeket makszimálni nem lehet és lehetetlenné teszi a megélhetést az ipari czikkek megdrágulása miatt a városi lakosságnak és a vidéki lakosságnak egyaránt, mert az a nemes verseny, amely kifejlődött a vidéki árdrágítók és a városi árdrágítók közt, tulaj donképen a vidéknek és a városnak nagy többségben lévő fogyasztóközönségét egyaránt érdekli. És ebben a tekintetben város és vidék közt teljes és tökéletes a szolidaritás ; teljes és tökéletes azért, meit, sajnos, a statisztika adatai szerint a mezőgazdasággal foglalkozók között a földnélküli vagy törpegazda proletariátus az, amely óriási többségben van, amely tehát saját termesztményeivel nem elégítheti ki magát, másfelől pedig a városi lakosságnak is csak elenyésző rétege az, amely a háborús konjunktúrákat élvezheti, ugjr hogy az iparczikkek megdrágulása nem városi érdek, szemben a vidéki érdekével. (Ugy van! halfelől.) Az iparczikkek mérhetetlen megdrágulása 200—300%-kal. . . Sümegi Vilmos: 3000%-kal! Vázsonyi Vilmos : ... és még nagyobb százalékkal is, ez egyszerűen az egész ország óriási többséget képező fogyasztóközönségének súlyos megsarczolását és legsúlyosabb adóját jelenti ebben a háborúban. És amint ezt a problémát meg lehetett közelíteni a külföldön, ép ugy meg lehetett és meg kell közelíteni nálunk is ennek a problémának megoldását, mert talán mégis lehetetlen azt eltűrni, hogy mikor egyes tisztviselők, férfiak, nők, 100 vagy 80 korona fizetésért dolgoznak, ( Ugy van ! halfelől.) hogy akkor azokat odaszorítsuk, hog3^ a törvénj*nek vagy a becsületnek eltiprásávaí szerezhessék meg maguknak azt az élvezetet, hogy egy pár czipőjük legyen. Mert ez a helyzet, t. ház (ügy 49