Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

.'íftfl f>89, országos ülés 1917 január 23-én, csütörtökön. van! Ugy van ! Taps balfelől.) és ezt a helyzetet eltűrni nem lehet és a gyorsításra itt van szükség ; a közigazgatási gyorsított eljárásra a konczepczióban, a közigazgatási gyorsított eljárásra a tervnek felépítésében, amint már egy esztendővel ezelőtt bátor voltam arra rámutatni, hogy a drágaság és a kiuzsoráztatás elleni küzdelemben nem lehet gerillaharczczal, ötletszerüleg itt-ott harczolva az ellenség ellen, mikor épen a legvakmerőbb vagy a legimpertinensebb gerillaharczczal küzd, nem lehet sikert, elérni, hanem csakis rendszeres tervvel, csakis teljes konczepczióval. Ezen a területen a közigazgatási gyorsított eljárást mindeddig nélkülöztük. (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) E helyett a közigazgatási gyorsított eljárás helyett, amely vonatkoznék a kormányzat fejeire, vezetőire, kapunk egy tervezetet, hogy most csináljunk egy közigazgatási gyorsított eljárást az alsó hatóságok számára és azt kívánják, hogy a közigazgatási hatóságok számára az eljárás gyorsítása érdekében kivételes eljárási szabályok állapíttassanak meg, hogy az eljárás a törvény szerint arra hivatott közigazgatási hatóságok helyett más hatóság hatáskörébe legyen utalva. Amikor a választójogról van szó, akkor a kormánynak kedvencz szava, hogy ez ugrás a sötétbe, (Ugy van I a bal- és a szélsöbaloldalon.) de csodálatos, hogy amikor a választójognál nem akar a sötétbe ugrani, megkívánja azonban tőlünk, hogy amikor tőlünk meghatalmazást kér egy teljesen ismeretlen rendelkezésre, akkor mi ugorjunk a sötétbe. A sötétbeugrás ott, ahol a népjogok szerelméről van szó, bír értelemmel, de a sötétbeugrás, ahol esetleg fojtogatásról van szó, az kevés értelemmel bir és e sötétben ölelkezésre ugrom a sötétbe, de a fojtogatás szempontjából nincs semmi kedvem az ugrásra. (Ugy van! Tapsok a bal- és a szélsöbaloldalon.) A sötétbeugrást politikai bizalom alapján, de a háborús helyzetre való hivatkozással is kéri a kormány. Magam részéről mondhatom, hogy még ha a kormány hívei közé tartoznám is, akkor sem volna bizalmam olyan teljes és tökéletes, hogy én egy kormánynak megadjam a jogot, hogy oly közigazgatási eljárást csináljon, amilyent akar, hatóságoktól ugy szedhesse el a hatáskört, amint akarja és hatósági hatásköröket kicseréljen, fin abban a véleményben vagyok általában, a háborúban idevéve különösen a belső háborút, a hinterland hőseinek háborújában a jelszavaknak, az indulatoknak és szenvedélyeknek túlságosan nagy uralmat adtunk már, még pedig az igazság rovására. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En nem vagyok arra hajlandó, hogy a vádat és gyanút azonosítsam a bűnnel és ha olvasom azt, hogy valakit megvádolnak árdrágítással, bármilyen szállítási visszaéléssel, akkor én, aki a ]og embere vagyok, tudom, hogy az még nem jelent egyebet, mint gyanút és vádat, ez egyáltalán nem igazolja még azt a zulukaffer felfogást, a mely, sajnos, a háború folyamán nagyon sokfelé elterjedt, hogy amikor valakit bizonyos deliktummal megvádolnak, a deliktum minősége eldönti a vádat is, hogy annak a védelemre, a rendes eljárásra, ennek minden garancziájára nincs többé joga ; azért, mert egy bizonyos természetű vádat emelnek ellene, abban a pillanatban ő teljesen vogelfrei, egészen szabad préda, minden gyűlöletnek, minden megvetésnek ki van téve, nem védelmezheti magát többé rendes mód szerint. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sőt hallottuk, hogy még a védelmet is stigmatizálni kívánták. Bocsánatot kérek, a jog és a közszabadság nem engedi meg, hogy a vád a bebizonyított ténynyel azonosittassék. Bármivel vádoltatom meg, vádoljanak hazaárulással, gyilkossággal, a míg nincs bebizonyítva, hogy bűnös vagyok, vagy ártatlan, tőlem a jog semmiféle intézkedését, a jogbiztonság semmiféle garancziáját megtagadni nem lehet, nem szabad. (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És különösen nem lehet ifjú tisztviselők azon szándékának kitenni engem, hogy ők életben maradva megörökítsék szintén önmagukat a márványtáblákon, mint a Hinterland hőseit, nem lehet az embereket kiszolgáltatni pusztán azért, mert gyanú alá esnek. A gyanú még nem bebizonyított vád és a legnagyobb bűnösnek, helyesebben szólva, a legnagyobb bűnnel vádoltnak is meg kell adni a jogot, hogy teljes szabadsággal megvédelmezze magát, és minden garancziája meglegyen a védelemnek. Azért meg kell adni a jogot, mert az embert nem lehet elitélni gyanú alapján, de ha a szabad védelem után bebizonyosul hogy bűnös, akkor sújtsanak rá legszigorúbban a legnagyobb büntetéssel. Az azonban a törvényhozásnak szándéka nem volt, hogy szigorát annyira éreztesse, annyira menjen a morális felháborodás, hogy ártatlanokat is elitéi jenek. Annyira nem mehet a morális felháborodás, hogy ne törődjünk azzal, hogy betartatnak-e a törvényes szabályok, hanem azért, mert háború van a szenvedélyek hatása alatt, frázisok és jelszavak hatása alatt járjunk el, amelyeknek az igazságszolgáltatásban sohasem lehet helyük, mert a tomboló szenvedélynek ép oly távol kell maradnia és a kívülről jövő terrornak Justitia csarnokából, mint a magasról jövő befolyásoknak. Sőt merem mondani, a kívülről jövő befolyás divatszerüsége, a szenvedélyek tombolása sokszor jobban veszélyezteti az igazságszolgáltatást a közigazgatásban és veszélyezteti az uszítás a közigazgatásban és a bíráskodásban sokszor jobban, mint a felülről jövő terror, mert a felülről jövő terror ritkán érvényesülhet az igazságszolgáltatásban és okos kormány sohasem fogja érvényesíteni.., Rakovszky István: Okos kormány! (Derültség és mozgás.) Vázsonyi Vilmos: Én tehát nem helyezkedhetem annak a gondolatnak a szférájába, hogy azért, mert háború van, csináljunk ilyen különleges eljárást, pláne a háború harmadik esztendejében, amikor eddig éneikül is meglehettünk,