Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

m 6S9. országos ülés lÖlt j, kerületének képviselője azt hiszem, fog is alkalmat keresni arra, hogy tudomására hozza a t. háznak, hogy a rekvirálás és a készletek kinyomozása körül szokásos eljárás során, micsoda bizonyítékok alapján szokták Bihar vármegyében elkobozni a földmivesember utolsó szemes-terményét és négynapi elzárásra, 600 K pénzbüntetésre stb. szóló kihágási Ítéleteket hozni. (Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Ismétlem tehát, hogy én teljesen feleslegesnek tartom azt, hogy a kormánynak rendkívüli felhatalmazás adassék a közigazgatási munkaerők olyan, más hatóságok által való pótlására, hogy az ezen ügykörben reáháruló teendők kellő alapossággal és gyorsasággal legyenek elláthatók. Voltam bátor rámutatni, hogy mi módon lehetne ezeket az állapotokat orvosolni; rámutattam, hogy milyen veszedelmes épen ennél a kérdésnél, ahol a dolog természete szerint a békeidőhöz képest sokkal nagyobb büntetések szabhatók ki, vádlót és birót ugyanegy személyben kreálni; rámutattam, hogy mennyire szükséges, hogy ezen ügykörben a független, önálló bíróságok járjanak el s hogy ez mennyire nem nóvum a magyar jogszolgáltatás és a magyar jogrend terén ; rámutattam arra is, hogy józan észszel nem is képzelhető más, már meglévő hatóság, amelyre ezen teendőket ráruházni és áthárítani lehetne ; rámutattam, hogy milyen veszedelmeket, milyen monstruózus dolgokat idézhet elő az, ha uj hatóságot kreálnak és rámutattam végül arra is, hogy uj hatóságot kreálni egy ilyen felhatalmazás alapján nincs is joga a kormánynak s ezt csakis kizárólag törvény alapján teheti. Mindezzel, azt hiszem, eléggé megindokoltam azt, hogy sem én, sem az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, nem fogadhatjuk el ezt a törvényjavaslatot még általánosságban, a részletes vita alapjául sem. (Helyeslés. Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ha talán sikerült volna egy vagy más részben felvetnem olyan gondolatot, amely az eszmék tisztulásához vezet s ha talán sikerülne elérnem azt, hogy az én, azt hiszem, a közszabadságok garancziáinak is megfelelő álláspontom és a javaslat között valami közeledés történjék, ugy arra az esetre leszek bátor a részletes tárgyalás során az első szakasznál módosítást nyújtani be, addig azonban tiltakoznom kell az ellen, hogy ilyen javaslatokkal dekomponálni akarják Magyarország közigazgatási szervezetét és rendjét épen akkor, amikor külellenség által is meg vagyunk támadva. (Igaz! Ugy van I balfelől.) Ma fokozott szükség van arra, hogy a belső közigazgatási rend intakt maradjon s a társadalom a maga összes vonatkozásaiban még ellenállóbbá szerveztessék és ne dekomponáltassék. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és tafs a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokol számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? inuár 2&-én, csütörtökön. Szepesházy imre jegyző: Vázsonyí Vilmos! (Halljuk! Halljuk !) VáZSOnyi Vilmos: T. ház! Az előttem elhangzott szakszerű és mindenre kiterjedő beszéd után tulajdonképen kevés a mondanivalóm. (Halijuk ! Halljuk !) Az 1. §-ban foglalt alapelv következtében a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el, mert az 1. §-ban lefektetett elvben a jogbiztonságnak és a közszabadságnak veszélyeztetését látom. Ez a szakasz, röviden szólva, az u. n. közigazgatási gyorsított eljárást kívánja életbeléptetni, vagyis utánozni akarja azt a példát, amelyet az igazságszolgáltatás terén a gyorsított eljárás már statuált. T. ház ! Elsősorban azt a megjegyzést kell tennem, hogy gyorsaságra, igenis, sok intézkedésben volt szükség ebben az országban s csodálatosnak találom, hogy a háború harmadik esztendejében nyujtatik be ez a törvényjavaslat. Én már régen vártam. Mindenesetre különös, hogy közel három éven át ennek az intézkedésnek szükségességét nem érezte a kormány s most, a háború harmadik esztendejében beszél a gyorsított eljárásról. Itt igazán kínálkozik a paradokszon, hogy ezt a gyorsított eljárást miért nem alkalmazta a t. kormány a maga elméjére és gondolkozására 1 És ha meglehettünk a háború közel három, esztendején át ezen 1. §. nélkül, miért fejlődtek a harmadik esztendőben oda a viszonyok, hogy épen most lett szükség erre a szakaszra és enélkül Magyarország már többé meg nem élhet. Én azon a véleményen vagyok, t. ház, hogy igenis szükség volt az intézkedésekben gyorsaságra, de az intézkedések gyorsasága tekintetében a hiány nem abban volt, hogy az ország kijelölt hatóságai, különösen pedig alsóbb hatóságai nem gyorsan teljesítették a hivatásukat, különösen a közélelmezés kérdésében, nem is a fórumok beosztásában volt a hiány, hanem a gyors intézkedésnek hiányát abban éreztük, hogy az igen tisztelt kormány bizonyos intézkedésekre mindig esak akkor szánta el magát, mikor ezek az intézkedések már elkéstek, (Ugy van ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) midőn a viszonyok kényszere sodorta oda a kormányt, hogy ezeket az intézkedéseket megtegye. (Ugy van ! balfelől.) Erre a közigazgatási gyorsított eljárásra pl. inkább lett volna szükség abban az irányban, hogy midőn az ellenzék, ha jól emlékszem, közel egy esztendeje egy határozati javaslatot terjesztett be, amelyet egész terjedelmében nem fogadott el a t. kormány, ezen határozati javaslat pontjait már akkor lett volna kegyes végrehajtani, nem pedig később, a leszólt, lebecsült ellenzéki határozati javaslat gondolatait átvéve. Mert pl. az Országos Közélelmezési Hivatalnak felállítása — közigazgatási gyorsított eljárásról lévén szó, meg kell említenem — benne volt az ellenzéki határozati javaslatban ; az ellenzék szónokai bebizonyították azt, hogy szükség van arra, hogy a közélelmezés