Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

689.. országos ülés 1917 jai ben a kormánynak adott felhatalmazás alapján a kormány részéről elrendeltettek, nem elég gyors, nem elég preeziz, mert, úgymond, a közigazgatási hatóságok, melyek ezeket a teendőket eddig el­látták, különben is túl vannak terhelve a maguk munkájával es igy nem képesek ezeket a teendő­ket ellátni, vagy legalább is nem azzal a gyorsa­sággal, amely a dolog természeténél fogva kívá­natos. Ha ez igy áll, pedig igy áUTnagyrészben, azt gondolná az ember, hogy a legegyszerűbb eze­ket a hatóságokat abba a helyzetbe hozni, hogy ezen feladataikat a kívánalmaknak megfelelően teljesíthessék ugy kvalitative, mint az eljárás gyorsasága szempontjából. Nagyon csodálom, hogy a kormány nem erre az útra lépett, mert nekem, kinek talán egy kis gyakorlatom van a közigazgatás és a közigazgatási eljárás körül, az a meggyőző­désem, hogy ez igenis lehetséges és erre nagyon sok módnak összefoglalása nagyon is kézzel fogható­lag kínálkozik. Ha már nem tette meg a kormány annak ide­jén a háború kitörésekor azt, ami az én tudomásom szerint a német birodalomban megtörtént, hogy t. i. a közigazgatási szervezeteket nemcsak hogy nem gyengítették azzal, hogy a kebelükben helyt foglaló hadköteleseket behívják, hanem rögtön ab ovo megszaporították a közigazgatás személy­zetét abból a helyes elvből kiindulva, hogy a háború sikeres befejezésének igen lényeges feltétele, hogy bent az országban is azok az ügyek, melyek szoros összefüggésben vannak a hadviseléssel, akadály­talanul, sőt fokozott mértékben jól folyhassanak, (Helyeslés halfelől.) ha, mondom, a kormány a háború kezdetén nem lépett erre a térre, még min­dig van sok mód arra, hogy azok a közigazgatási hatóságok, amelyek nem bírják teendőiket, abba a helyzetbe hozassanak, hogy ezeket a teendőket elbírhassák. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Valamennyi módot felsorolni talán sok is volna. Lehetséges, hogy nem is birok tudomással mindezekről a módokról és hogy mások talán még többet is fognak találni, de néhányra én is rámutatok. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon egy­szeTü volna pl. a törvényhatóságokat felhatal­mazni arra, hogy, természetesen az illetők bele­egyezésével, reaktiválják ideiglenesen a nyug­díjazott tisztviselőket. Tudom, hogy több tör­vényhatóság ebben az érdekben a képviselőház­hoz feliratot intézett. (Felkiáltások halfelől: Ka­tonatiszteket is reaktiváltak!) A katonaságnál ugyanez a prakszis van. alkalmaznak nyugdíjazott tiszteket, tábornokokat -— Hindenburg maga is nyugdíjban volt — és igénybe veszik szolgálatu­kat. Nem lehetne-e a társadalomnak igen sok, teljes kvalifikáczióval bíró és erre alkalmas ele­mentumát, mondjuk pl. a nyugdíjazott bírákat, kik már igazán magas kvalifikáczióval bírnak, vagy ügyvédeket, kiknek teendője és keresete a háború folytán megcsappant, alkalmazni ? (Igaz ! Ugy van 1 a baloldalon.) Mindezek vállalkozná­nuár 25-én, csütörtökön. 379 nak arra, hogy erre az időre foglalkozást találja­nak és ellátásban részesüljenek. (Igaz! Ugy van I halfelől.) Nem lehetne-e a törvényhatóságokat felruházni azokkal a materiális eszközökkel, hogy ezeket kellőképen honorálhassák? (Helyeslés hal­felől.) Nem lehetne-e megtenni azt, hogy az ilyen, a szolgálat körébe ideiglenesen bevont nyugdíja­zott bírót vagy ügyvédet a főispán kínevezi tiszte­letbeli jegyzőnek központi, — tiszteletbeli szolga­bírónak, főszolgabírónak külszolgálatra és igy rá­bízza ezeket a teendőket egy magas jogi képzett­séggel biró emberre, (Helyeslés a baloldalon.) hogy segítsenek azon a mizérián, amelyik a közigazga­tási hatóságok kebelében a személyzet hiánya folytán fennáll. HÓdy Gyula: A pénzügyminister ur meg­mondhatja, hány adóbiztos folyamodott. Teleszky János pénzügyminister: Hétszázon felül! Hammersberg László : Sok teljesen megfelelő értelmi és morális kvalifikáczióval bíró egyén mint rokkant került haza és helyeztetett nyug­díjba ; a harcztérről jött haza, foglalkozás nélkül van, pedig különben van jogi képzettsége, ennek foglalkozást lehetne adni. De tovább megyek. Ha egy közigazgatási ha­tóságnál — mondjuk — egy irnok teendőinek el­látására egy gépirónőt szerződtetnek, azzal már felszabadul az irnok, az irnok felszabadítja a ki­adót vagy az iktatót, az iktató, a kiadó vagy az irattárnok felszabadítja és helyettesítheti az iroda­igazgatót. Az az irodaigazgató régi, prakszissal biró ember, akire már ragadt annyi a közigazga­tásból, hogy valami külön kvalifikácziót nem igénylő vag}^ felelősséggel nem járó ügykörben an­nak az óriási nagy közigazgatási referádának egy könnyebb, sablonos részét rá lehessen bízni. Ez azután felmenti a fogalmazó-személyzetnek illető tagját, — a példát egy vármegye központi admi­nisztrácziójából veszem — felmenti az aljegyzőt, aki azután jobban elláthatja a maga különbeni teendőit. Felmerülhetne az a kérdés, — majd rátérek más hatóságokra, majd analizálni fogom, lehet­nek-e egyáltalában más hatóságok és ha igen, melyek lehetnek — hogy hiszen ezekből az elemek­ből a kormány is rekrutálhat más hatóságokat, akikre rábízhatja ezeket a dolgokat. Itt lényeges különbséget kell tenni. Nézetem szerint a társada­lomnak most rendelkezésére álló azon elemeinél, amelyeknek sorából rekrutálhat ók ezek a kisegítő •és pótló munkaerők, nagyon lényeges, vájjon ezeknek valami a holdból importált uj organizácziót vagy szervezetet adnak-e,avagy pedig beleillesztik-e őket a meglévő közigazgatási szervezetbe, mert hisz itt nem annyira az egyes egyéneken, mint inkább azon az irányadó vezérleten van a súly, amely irányítani van hivatva azután az ilyen vagy amolyan módon a teendőkbe bevonandó uj elemeket. (Ugy van! Ugy van! halfelől.) De hiszen a magyar jogrendnek alapvető tétele 48*

Next

/
Thumbnails
Contents