Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
689.. országos ülés 1917 jai ben a kormánynak adott felhatalmazás alapján a kormány részéről elrendeltettek, nem elég gyors, nem elég preeziz, mert, úgymond, a közigazgatási hatóságok, melyek ezeket a teendőket eddig ellátták, különben is túl vannak terhelve a maguk munkájával es igy nem képesek ezeket a teendőket ellátni, vagy legalább is nem azzal a gyorsasággal, amely a dolog természeténél fogva kívánatos. Ha ez igy áll, pedig igy áUTnagyrészben, azt gondolná az ember, hogy a legegyszerűbb ezeket a hatóságokat abba a helyzetbe hozni, hogy ezen feladataikat a kívánalmaknak megfelelően teljesíthessék ugy kvalitative, mint az eljárás gyorsasága szempontjából. Nagyon csodálom, hogy a kormány nem erre az útra lépett, mert nekem, kinek talán egy kis gyakorlatom van a közigazgatás és a közigazgatási eljárás körül, az a meggyőződésem, hogy ez igenis lehetséges és erre nagyon sok módnak összefoglalása nagyon is kézzel foghatólag kínálkozik. Ha már nem tette meg a kormány annak idején a háború kitörésekor azt, ami az én tudomásom szerint a német birodalomban megtörtént, hogy t. i. a közigazgatási szervezeteket nemcsak hogy nem gyengítették azzal, hogy a kebelükben helyt foglaló hadköteleseket behívják, hanem rögtön ab ovo megszaporították a közigazgatás személyzetét abból a helyes elvből kiindulva, hogy a háború sikeres befejezésének igen lényeges feltétele, hogy bent az országban is azok az ügyek, melyek szoros összefüggésben vannak a hadviseléssel, akadálytalanul, sőt fokozott mértékben jól folyhassanak, (Helyeslés halfelől.) ha, mondom, a kormány a háború kezdetén nem lépett erre a térre, még mindig van sok mód arra, hogy azok a közigazgatási hatóságok, amelyek nem bírják teendőiket, abba a helyzetbe hozassanak, hogy ezeket a teendőket elbírhassák. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Valamennyi módot felsorolni talán sok is volna. Lehetséges, hogy nem is birok tudomással mindezekről a módokról és hogy mások talán még többet is fognak találni, de néhányra én is rámutatok. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon egyszeTü volna pl. a törvényhatóságokat felhatalmazni arra, hogy, természetesen az illetők beleegyezésével, reaktiválják ideiglenesen a nyugdíjazott tisztviselőket. Tudom, hogy több törvényhatóság ebben az érdekben a képviselőházhoz feliratot intézett. (Felkiáltások halfelől: Katonatiszteket is reaktiváltak!) A katonaságnál ugyanez a prakszis van. alkalmaznak nyugdíjazott tiszteket, tábornokokat -— Hindenburg maga is nyugdíjban volt — és igénybe veszik szolgálatukat. Nem lehetne-e a társadalomnak igen sok, teljes kvalifikáczióval bíró és erre alkalmas elementumát, mondjuk pl. a nyugdíjazott bírákat, kik már igazán magas kvalifikáczióval bírnak, vagy ügyvédeket, kiknek teendője és keresete a háború folytán megcsappant, alkalmazni ? (Igaz ! Ugy van 1 a baloldalon.) Mindezek vállalkoznánuár 25-én, csütörtökön. 379 nak arra, hogy erre az időre foglalkozást találjanak és ellátásban részesüljenek. (Igaz! Ugy van I halfelől.) Nem lehetne-e a törvényhatóságokat felruházni azokkal a materiális eszközökkel, hogy ezeket kellőképen honorálhassák? (Helyeslés halfelől.) Nem lehetne-e megtenni azt, hogy az ilyen, a szolgálat körébe ideiglenesen bevont nyugdíjazott bírót vagy ügyvédet a főispán kínevezi tiszteletbeli jegyzőnek központi, — tiszteletbeli szolgabírónak, főszolgabírónak külszolgálatra és igy rábízza ezeket a teendőket egy magas jogi képzettséggel biró emberre, (Helyeslés a baloldalon.) hogy segítsenek azon a mizérián, amelyik a közigazgatási hatóságok kebelében a személyzet hiánya folytán fennáll. HÓdy Gyula: A pénzügyminister ur megmondhatja, hány adóbiztos folyamodott. Teleszky János pénzügyminister: Hétszázon felül! Hammersberg László : Sok teljesen megfelelő értelmi és morális kvalifikáczióval bíró egyén mint rokkant került haza és helyeztetett nyugdíjba ; a harcztérről jött haza, foglalkozás nélkül van, pedig különben van jogi képzettsége, ennek foglalkozást lehetne adni. De tovább megyek. Ha egy közigazgatási hatóságnál — mondjuk — egy irnok teendőinek ellátására egy gépirónőt szerződtetnek, azzal már felszabadul az irnok, az irnok felszabadítja a kiadót vagy az iktatót, az iktató, a kiadó vagy az irattárnok felszabadítja és helyettesítheti az irodaigazgatót. Az az irodaigazgató régi, prakszissal biró ember, akire már ragadt annyi a közigazgatásból, hogy valami külön kvalifikácziót nem igénylő vag}^ felelősséggel nem járó ügykörben annak az óriási nagy közigazgatási referádának egy könnyebb, sablonos részét rá lehessen bízni. Ez azután felmenti a fogalmazó-személyzetnek illető tagját, — a példát egy vármegye központi adminisztrácziójából veszem — felmenti az aljegyzőt, aki azután jobban elláthatja a maga különbeni teendőit. Felmerülhetne az a kérdés, — majd rátérek más hatóságokra, majd analizálni fogom, lehetnek-e egyáltalában más hatóságok és ha igen, melyek lehetnek — hogy hiszen ezekből az elemekből a kormány is rekrutálhat más hatóságokat, akikre rábízhatja ezeket a dolgokat. Itt lényeges különbséget kell tenni. Nézetem szerint a társadalomnak most rendelkezésére álló azon elemeinél, amelyeknek sorából rekrutálhat ók ezek a kisegítő •és pótló munkaerők, nagyon lényeges, vájjon ezeknek valami a holdból importált uj organizácziót vagy szervezetet adnak-e,avagy pedig beleillesztik-e őket a meglévő közigazgatási szervezetbe, mert hisz itt nem annyira az egyes egyéneken, mint inkább azon az irányadó vezérleten van a súly, amely irányítani van hivatva azután az ilyen vagy amolyan módon a teendőkbe bevonandó uj elemeket. (Ugy van! Ugy van! halfelől.) De hiszen a magyar jogrendnek alapvető tétele 48*
