Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
372 68$. országos ülés 1917 január 2i-én, szerdán. nál hiába keressük, mert hiszen minden nap özönével árasztanak el bennünket kérvényekkel burgonyáért. Én mindenesetre figyelemmel kisérem a kérdést és ha olyan jelenségek mutatkoznak, hogy a burgonya más kézbe kerül, mint a legitim kezekbe, intézkedni fogok, hogy az azoknál lefoglaltassék. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy megfeleltem mindazon kérdésekre, amelyeket az interpelláló t. képviselő ráhozzam intézett, és kérem a t, házat, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök." Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csemez István : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon köszönöm az igen t. minister ur szives válaszát, azonban mégis óhajtanék arra néhány megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Amit mindenekelőtt a városokra vonatkozólag méltóztatott mondani, hogy a t. minister urnak nincs tudomása arról, hogy a városokban nagyobb mennyiségű burgonya volna összehalmozva : nekem erről igenis van tudomásom és határozottan mondhatom, hogy Győr vármegye burgonyatermésének jó része Győr városában kell hogy legyen. Méltóztassék azt ott rekviráltatni. Nagyon hiszem, hogy ott jelentékeny mennyiségek fognak mint feleslegek előkerülni. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister Köszönöm ! Csemez István : Azt is méltóztatott emliteni, hogy a burgonyarekvirálás azért történik, mert szükséges. Ez helyes volna, ha a nép megfelelő mennyiségű más élelmiszert kapna helyette, mert ellenkező esetben csak másutt enyhitik a szükséget. Egész határozottan mondhatom, hogy az én vármegyémben szükséget, éhséget támaszt a kormány azzal, hogy onnan elviszi a burgonyát. Erre való tekintettel és a t. minister ur által előbb mondottak alapján is kérem a t. minister urat, szíveskedjék beletekinteni az én szorgalmas alispánom vármegyéjébe és azután azt, amit ő esetleg túl buzgalmával elrontott, méltóztassék helyrehozni, hogy a nép megnyugodhassak és reménye lehessen arra. hogy gazdálkodását folytathassa. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a földmivelésügyi minister urnak Csemez István képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) ^ A ház a választ tudomásul veszi. Következik Pető Sándor képviselő ur interpellácziója a honvédelmi minister úrhoz a budapesti katonai parancsnoknak a legénységi állományú katonák kimaradását tiltó rendelete tárgvában. Pető Sándor: T. ház'! (Halljuk/ Halljuk/) A késői időre való tekintettel interpelláczíómat ä legrövidebben kivánom előterjeszteni. (Helyeslés.) A koronázási ünnepélyek előtt a főkapitányi hivatal átirt a katonai parancsnoksághoz, hogy a koronázás előkészítésével lévén a rendőrség elfoglalva, közbiztonsági szempontból czélszerünek tartaná, ha a kimaradási kedvezményeket a katonai parancsnok a legénységi állományokra nézve korlátozná. Ez megtörtént. A rendőrség igen kényelmesen, jól érezte magát a katonaságnak ezen szolgálatkész teljesítménye után. Midőn már vége volt a koronázási ünnepségeknek, januárban ismét átirt a rendőrség a katonai parancsnoksághoz, hogy közbiztonsági szempontból czélszerünek tartaná a legénységi állományú katonák kimaradási engedélyének korlátozását. A katonai praancsnokság azután túlbuzgalmában nemcsak korlátozta azt, hanem minden legénységi állományú katonától őrmestertől lefelé, akár önkéntes az illető, akár nem, az esti kilencz órán túl való kimaradás kedvezményét elvonta, illetőleg a meglévő engedélyek ellenére a kimaradást eltiltotta. Megengedem, hogy a hadbavonult katonák nagy tömegében találkoznak olyanok is, akik a közbiztonságra nézve veszélyesek, de azért csodálom épen a katonai parancsnokság részéről, hogy ilyen felhívást egyáltalán eltűrt, sőt nemcsak hogy eltűrt, hanem honorált is, mert én, aki nem vagyok katona, a legerélyesebben tiltakoznám azon felfogás ellen, hogy a katonák tömege a vagyoni közbiztonságot veszélyezteti azáltal, ha esti kilencz óra utáni kimaradási engedélyt kap. Minthogy ma jóformán az egész polgári lakosság, vagy legalább jelentékeny nagy része hadbavonult és egyenruhában jár, természetes, hogy akadnak közöttük megbízhatatlan emberek is, de ha ily kényelmessé teszszük a rendőrség dolgát, hogy sok tízezer és tízezer ember mozgási szabadságát korlátozzuk, csak azért, mert a rendőrség közbiztonsági feladatait ily módon kényelmesebben végezheti el, akkor hiszen van egy még radikálisabb eszköz, amelylyel az egyenruhába nem öltözött polgári elemmel ugyanúgy el lehetne bánni ; azokat is egyszerűen 9 órán túl otthon lehetne bezárni és akkor még egj^szerübb, még kényelmesebb volna a közbiztonságot fentartani. Midőn a katonai parancsnokság, hogy ezt a kifejezést használjam, felült a rendőri megkeresésnek, akkor megfeledkezett a főkapitányság és az illetékes katonai parancsnok is arról, hogy most, háborús időkben, nem lehet azokat a normákat szem előtt tartani, amelyek békeidőkben talán jók voltak a kaszárnyába vonult fiatalemberek rendbentartására és a katonai fegyelem fentartására. Ma 17 éves kortól 50 éves korig majdnem minden ember egyenruhában jár. Hogy kirívó példát hozzak fel, képviselők is vannak, akik legénységi állományú katonák, vagyis tiszti rangjuk nincs. Hát ezek is el vannak tiltva attól, hogy 9 órán túl lakásuktól távol tartózkodjanak? Iparosok, kereskedők, lateinerek, családapák, nagyapák, mind? Alak egész nap el vannak foglalva a kaszárnya-