Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. O ( o ban, vagy a katonai feladatok teljesítésével; akiknek lelki szükséglete esetleg megkívánja a nemesebb esti szórakozást, akik családjukkal akarják az esti órát eltölteni, akik, lehet, hogy épen katonai szolgálatuk folytán az esti órákat azzal kénytelenek tölteni, hogy családjuknak kenyeret keressenek, vagy ami még kirívóbb példa: annak a fronton dicsőségesen harczoló katonának adnak 8 vagy 14 napi szabadságot; az hazajön Pestre, és itt neki, aki már két éven át küzködött, harczolt értünk, esti 9 órán túl nem engedik meg az utczáramenést ? Bocsánatot kérek, ez kissé sok a jóból. Azt hiszem, itt túllőttek a czélon. Aztán meg szives figyelmébe ajánlom a t. honvédelmi minister urnak, hogy miképen hajtják végre ezt a rendeletet. Budapest legélénkebb utczáin valóságos népmulatságot rendeznek ezek az őrjáratok ; egész látványosságszámba megy, midőn egy meglehetős nagy számú őrjárat ügyes, taktikus altiszt vezetése mellett körülfog pl. egy kávéházat, vagy színházat, vagy egy élénk közteret. Ott élő ember se ki, se be nem mehet. Megvizsgálnak mindenkit, aki ezen körzetbe jön, és aki katona, az ottmarad. Bécsből valaki — és ez indított főleg arra, hogy interpellácziómat előtérj eszszem — hazajött kétnapi szabadságra ; este 9 óra után érkezett a pályaudvarra, és a legközelebb eső kávéházba bement, hogy ott vacsorázzék és azután hazamenjen. Egy őrjárat épen azt a kávéházat szemelte ki taktikai és hadi műveleteinek színhelyéül és kihozták az illetőt és reggelig tartott, amíg megmagyarázta, hogy Bécsből jött kétnapi szabadságra és nem tudta, hogy itt ilyen szabályok uralkodnak és ilyen rend van. Mert megjegyezendő, hogy Bécsben ezek a szabályok nincsenek, vagyis nincs olyan tilalom, hogy a legénységi állományhoz tartozó katonák este kilencz órán túl semmi körülmények közt kimaradásra engedélyt nem kaphatnak. Ezzel körülbelül elmondtam, amire ebben a dologban figyelmeztetni akartam és abban a reményben, hogy felszólalásomnak, amely nem áll egymagában, mert hiszen több oldalról hangzottak panaszok, meghallgatásra talál, van szerencsém interpellácziómat a következőkben előterjeszteni (Olvassa) : »A kimaradási tilalomnak rendőri közbiztonságra vonatkozó indoka sértő a legénységi állományban katonai szolgálatot teljesítő tömegekre ; a kimaradási kedvezmény betiltása ok nélkül zavarja a népfelkelőknek bevonult tisztes polgárok, családapák mozgási szabadságát és érdemetlen zaklatásokra vezet; igazságtalan továbbá a küzdelmes frontról rövid szabadságra hazatért harczosokkal szemben ; nem fér össze a kaszárnyán kivüli otthonlakásra vonatkozó engedélyivel és a nagyvárosi élet sajátosságával. Miért is kérdem: Hajlandó-e a honvédelmi minister ur odahatni, hogy a katonai parancsnokság rendelete sürgősen megváltoztatva legyen.* (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A honvédelmi minister ur válaszolni kivan. B. Hazai Samu honvédelmi minister: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Pető Sándor t. képviselő ur a katonai parancsnokság azon rendeletét, amely szerint a kimaradásokat korlátozta, bizonyos tekintetben mulatságos színben tüntette fel. De ha mi nézzük ennek az intézkedésnek jogosultságát, akkor azt kell mondanunk, hogy igenis katonai szempontból nagyon is szükséges, különösen egy fővárosban és különösen a mostani háborúban az, hogy a kimaradási kedvezmény lehetőleg korlátoztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Korlátozni kell a kimaradásokat kettős szempontból : Először is fegyelmezés szempontjából, mert méltóztassék csak elképzelni, hogy egy nagyvárosban, ahol, a mint méltóztatott mondani, ezer meg ezer népfelkelő, tehát katonai ruhába öltöztetett ember, de végtelenül csekély kiképzésű katona van, ha ezeket szabadon bocsátjuk, ha ezek szabadon járnak-kelnek, hogy ez a fegyelemre mily káros. Ezt méltóztassék tekintetbe venni ; és méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy a korlátozások azért is szükségesek, mert hiszen egész nap el van foglalva az a népfölkelő vagy katonaember, és ennek következtében az egészségének fentartása, az erő fentartása szempontjából végtelenül szükséges, hogy ő 9 órára legyen otthon és pihenjen. (Helyeslés.) Ezek az általános szempontok. Hozzájárult azonban ahhoz a feltétlenül szükséges rendszabályhoz, hogy csak feltétlenül megbízható embereknek adjuk meg a kimaradási feltételt, hozzájárult tényleg az, hogy az államrendőrség a katonai parancsnoksághoz, mint méltóztatott említeni, panaszt intézett, amelyben azt mondta, hogy a közrendet nem tudja fentartani, mert a katonasággal szemben nincs jogosítva eljárni, csak ugy, hogy ha azt a bizonyos rendeletet kiadja a katonai parancsnokság. Ennek a megkeresésnek tett eleget a katonai parancsnokság, amikor a tilalmat kiadta egészen deczember 31-ikéig. Most az államrendőrség megújította a kérését és azt mondta, hogy tartsák fenn a rendelkezést és erre nézve kimutatta, hogy amig a tilalom fenn nem állt, öt-hat rablási eset történt a fővárosban és amióta a tilalom megvan, kevesebb ilyen eset történik. Ez az oka tulajdonképen a tilalomnak. Abban a t. képviselő urnak igaza van, hogy vannak emberek, katonák, akiknek érdekeit ez a drákói tilalom sérti, ezt a katonai parancsnokság igen jól tudja, de eddig szükséges volt az általános rendelkezés, mert nem rendelkezett oly katonai rendőri közegekkel, akik a szükséges ellenőrzést elvégezhették volna. Most kiadott egy rendeletet, mely szerint megbízható egyéneknek igenis adhatnak kimaradási kedvezményt. Később, amikor a most folyamatban lévő katonai rendőrség szervezése be lesz fejezve, a tilalom is meg fog szűnni.
