Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-672

30 672. országos ülés 1916 deczember 6-án, szerdán. Elnök : A kereskedelemügyi minister ur ki­van ujabban nyilatkozni. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Csak nagyon röviden kivánok nyilat kőzni. Min­denekelőtt kérem, méltóztassék nekem annyi bizal­mat előlegezni, hogy én, amikor itt kijelentem, hogy elrendeltem a szabályszerű vizsgálatot, itt semmiféle leplezést, vagy bünbakállitást nem ter­vezek és ne méltóztassék nekem ilyeneket impu­tálni. (Helyeslés jobbról.) Ez az egyik. Á másik a refakcziákat illeti. Hogy félreértés ne történjék, kijelentem, hogy midőn azt mondtam, hogy re­fakcziák engedélyezésében szűkkeblű vagyok, ez nem azt jelenti, hogy meglevő refakcziákat bizo­nyos esetekben, ahol jogosultnak tartottam, nem újítottam meg. Azt hiszem, a szakemberek úgyis igy értették szavaimat, de hogy semmi félreértés ne legyen, ezt külön ki kellett emelnem. (Helyes­lés.) A refakcziákat egyébiránt tisztelt képviselő­társam ugy állit ja oda, mintha ezek általában egészen illegitim meggazdagodási forrást képez­nének egyesek számára. (Felkiáltások balfelől: Sok esetben!) Lehet hibáztatni a nem indokolt refakcziákat, de bizonyos esetekben refakcziákra épen a közgazdaság érdekében szükség van és épen annál inkább van szükség, minél magasabbak az általános tarifák. Ep azért a refakcziák ily értelemben való megbélyegzését nem tartom he­lyesnek. (Élénk helyeslés jobbról.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur újból szólásjogával élni ? (Nem!) Ha nem, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a választ, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedj ertek felállani. (Meg­történik.) A többség a választ tudomásul veszi. Következik Ráth Endre képviselő ur inter­pellácziója a kereskedelemügyi minister úrhoz a vasúti forgalom biztonsága tárgyában. Ráth Endre : Kérem a t. ház engedélyét, hogj^ interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon mondhassam el. Elnök : Gondolom, a t. ház megadja az enge­délyt. (Helyeslés.) Következik Huszár Károly képviselő ur inter­pellácziója az élelmiszerellátás és élelmiszerelosztás tárgyában. Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! Az első alkalmat fel kell használnom arra, hogy felszólaljak az élelmiszer-elosztás és az élelmi­szerrel való ellátás tárgyában. (Zaj jobbról.) Nem értem a türelmetlenséget. Nagyon rövid kivánok lenni s amit el akarok mondani, közérdekből fel­tétlenül sürgős. (Halljuk!) Azon nagy áldozatok mellett, melyeket a fronton levők, a hadiözvegyek és hadiárvák hoznak,azok az áldozatok a legnagyob­bak, melyeket a szegény csaádoknak kell hozniok, melyek a mai nagy drágaság mellett kénytelenek fentartásukról gondoskodni. (Zaj jobbról.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni és az interpellácziót nyugodtan meghallgatni. Huszár Károly (sárvári): A háború által megzavart termelés folytán bizonyos élelmiczik­kekben hiány állott be s az élelmiszerek borzasz­tóan megdrágultak. Kétszeresen fontos tehát, hogy a meglevő készletek igazságosan osztassanak el a különböző társadalmi rétegek között. Nem­csak a fegyverek fogják eldönteni a háborút: a legkönnyebben áttörhető front a gyomor és épen az élelmezés terén felmerült rendszertelenség hozta magával, hogy bár az országban élelmiszerek meg­felelő mennyiségben vannak, azok helytelen, rend­szertelen elosztása miatt egyes vidékeken zavarok és bajok állanak elő. Élelmiszerellátásunk és el­osztásunk legnagyobb hibája — s ezt ismételten emiitjük fel az ellenzék részéről, — hogy Magyar­országon a háború alatt a gazdag pénzért mindent bőven megkaphat szegény ember pedig még a legszükségesebbhez sem juthat hozzá. (Ugy van ! baljelől.) Ez tagadhatatlan tény, ez szomorú jelen­ség, amely a széles néprétegeket izgatja jogosan, amely sok embernek életét rövidíti meg, amely károsan hat a közegészségügyre s amely az egész háború további menetére is nagyon szomorú be­folyással lehet. (Ugy van ! baljelől.) Elelmiszerhiánynyal küzködünk akkor, midőn egészen biztosan tudjuk, hogy a bankok nagy élel­miszermennyiséget halmoztak fel; (Ugy van! bal­felól.) midőn a kartellek mesterségesen tartják vissza az árukat s midőn a kofától kezdve a szatócsig mindenki áruuzsorával olyan jövedelmet biztosit magának, amelyről régebben még álmodni sem mert. (Ugy van! baljelöl.) Valósággal kényszer­rekvirálások utján megkeseritik a sok kis egzisz­tencziát, midőn az az élelmezési diktátor, aki sem az élelemről nem tud gondoskodni, sem az uzsorások nak nem tud diktálni, nem képes azon pénzügyi nagyhatalmasságokkal megküzdeni, amelyek tu­lajdonképen egész élelmezési rendszerünket hamis vágányra vitték és a mai drágaságnak tulaj don­képen igazi okozói. (Ugy van! baljelől.) Az ország nagy részében, különösen a városok­ban nagy élelmiszerinség mutatkozik, holott az országban a készletek megvannak. Akkor, midőn Erdélyben a kazlak még kinn vannak a mezőn; midőn a már két hónap előtt történt visszafoglalás után a cséplés sok helyen még ma sem történt meg ; midőn Erdélyben bizonyos munkásosztagok kikül­désével ezer vaggonszámra lehetett volna olyan burgonyát megmenteni a földből, amely ma már fagyott, hó alat van. Erdélyben pl. fontos élelmi­czikk volt a káposzta s ez el fog pusztulni, mert a kormány s a kormánybiztosság nem gondoskodott kellő időben arról, hogy a só, amely ezen káposzta eltevéséhez szükséges, a lakosság rendelkezésére álljon. Es akárhova nézünk, mindenütt hasonló jelenségeket látunk. A kisemberekkel szemben zordon, szigorú arcz és erős ököl, a bankokkal, a kartellekkel, a nagyhatalmasságokkal szemben pedig ügyefogyottság, bátortalanság és g3'ávaság. (Ugy van! balfelöl.) De van ennél egy még sokkal szomorúbb

Next

/
Thumbnails
Contents