Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-672
30 672. országos ülés 1916 deczember 6-án, szerdán. Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan ujabban nyilatkozni. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Csak nagyon röviden kivánok nyilat kőzni. Mindenekelőtt kérem, méltóztassék nekem annyi bizalmat előlegezni, hogy én, amikor itt kijelentem, hogy elrendeltem a szabályszerű vizsgálatot, itt semmiféle leplezést, vagy bünbakállitást nem tervezek és ne méltóztassék nekem ilyeneket imputálni. (Helyeslés jobbról.) Ez az egyik. Á másik a refakcziákat illeti. Hogy félreértés ne történjék, kijelentem, hogy midőn azt mondtam, hogy refakcziák engedélyezésében szűkkeblű vagyok, ez nem azt jelenti, hogy meglevő refakcziákat bizonyos esetekben, ahol jogosultnak tartottam, nem újítottam meg. Azt hiszem, a szakemberek úgyis igy értették szavaimat, de hogy semmi félreértés ne legyen, ezt külön ki kellett emelnem. (Helyeslés.) A refakcziákat egyébiránt tisztelt képviselőtársam ugy állit ja oda, mintha ezek általában egészen illegitim meggazdagodási forrást képeznének egyesek számára. (Felkiáltások balfelől: Sok esetben!) Lehet hibáztatni a nem indokolt refakcziákat, de bizonyos esetekben refakcziákra épen a közgazdaság érdekében szükség van és épen annál inkább van szükség, minél magasabbak az általános tarifák. Ep azért a refakcziák ily értelemben való megbélyegzését nem tartom helyesnek. (Élénk helyeslés jobbról.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur újból szólásjogával élni ? (Nem!) Ha nem, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a választ, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedj ertek felállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Következik Ráth Endre képviselő ur interpellácziója a kereskedelemügyi minister úrhoz a vasúti forgalom biztonsága tárgyában. Ráth Endre : Kérem a t. ház engedélyét, hogj^ interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon mondhassam el. Elnök : Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt. (Helyeslés.) Következik Huszár Károly képviselő ur interpellácziója az élelmiszerellátás és élelmiszerelosztás tárgyában. Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! Az első alkalmat fel kell használnom arra, hogy felszólaljak az élelmiszer-elosztás és az élelmiszerrel való ellátás tárgyában. (Zaj jobbról.) Nem értem a türelmetlenséget. Nagyon rövid kivánok lenni s amit el akarok mondani, közérdekből feltétlenül sürgős. (Halljuk!) Azon nagy áldozatok mellett, melyeket a fronton levők, a hadiözvegyek és hadiárvák hoznak,azok az áldozatok a legnagyobbak, melyeket a szegény csaádoknak kell hozniok, melyek a mai nagy drágaság mellett kénytelenek fentartásukról gondoskodni. (Zaj jobbról.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni és az interpellácziót nyugodtan meghallgatni. Huszár Károly (sárvári): A háború által megzavart termelés folytán bizonyos élelmiczikkekben hiány állott be s az élelmiszerek borzasztóan megdrágultak. Kétszeresen fontos tehát, hogy a meglevő készletek igazságosan osztassanak el a különböző társadalmi rétegek között. Nemcsak a fegyverek fogják eldönteni a háborút: a legkönnyebben áttörhető front a gyomor és épen az élelmezés terén felmerült rendszertelenség hozta magával, hogy bár az országban élelmiszerek megfelelő mennyiségben vannak, azok helytelen, rendszertelen elosztása miatt egyes vidékeken zavarok és bajok állanak elő. Élelmiszerellátásunk és elosztásunk legnagyobb hibája — s ezt ismételten emiitjük fel az ellenzék részéről, — hogy Magyarországon a háború alatt a gazdag pénzért mindent bőven megkaphat szegény ember pedig még a legszükségesebbhez sem juthat hozzá. (Ugy van ! baljelől.) Ez tagadhatatlan tény, ez szomorú jelenség, amely a széles néprétegeket izgatja jogosan, amely sok embernek életét rövidíti meg, amely károsan hat a közegészségügyre s amely az egész háború további menetére is nagyon szomorú befolyással lehet. (Ugy van ! baljelől.) Elelmiszerhiánynyal küzködünk akkor, midőn egészen biztosan tudjuk, hogy a bankok nagy élelmiszermennyiséget halmoztak fel; (Ugy van! balfelól.) midőn a kartellek mesterségesen tartják vissza az árukat s midőn a kofától kezdve a szatócsig mindenki áruuzsorával olyan jövedelmet biztosit magának, amelyről régebben még álmodni sem mert. (Ugy van! baljelöl.) Valósággal kényszerrekvirálások utján megkeseritik a sok kis egzisztencziát, midőn az az élelmezési diktátor, aki sem az élelemről nem tud gondoskodni, sem az uzsorások nak nem tud diktálni, nem képes azon pénzügyi nagyhatalmasságokkal megküzdeni, amelyek tulajdonképen egész élelmezési rendszerünket hamis vágányra vitték és a mai drágaságnak tulaj donképen igazi okozói. (Ugy van! baljelől.) Az ország nagy részében, különösen a városokban nagy élelmiszerinség mutatkozik, holott az országban a készletek megvannak. Akkor, midőn Erdélyben a kazlak még kinn vannak a mezőn; midőn a már két hónap előtt történt visszafoglalás után a cséplés sok helyen még ma sem történt meg ; midőn Erdélyben bizonyos munkásosztagok kiküldésével ezer vaggonszámra lehetett volna olyan burgonyát megmenteni a földből, amely ma már fagyott, hó alat van. Erdélyben pl. fontos élelmiczikk volt a káposzta s ez el fog pusztulni, mert a kormány s a kormánybiztosság nem gondoskodott kellő időben arról, hogy a só, amely ezen káposzta eltevéséhez szükséges, a lakosság rendelkezésére álljon. Es akárhova nézünk, mindenütt hasonló jelenségeket látunk. A kisemberekkel szemben zordon, szigorú arcz és erős ököl, a bankokkal, a kartellekkel, a nagyhatalmasságokkal szemben pedig ügyefogyottság, bátortalanság és g3'ávaság. (Ugy van! balfelöl.) De van ennél egy még sokkal szomorúbb