Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-672

672. országos ülés 1916 jelenség is. Aki feljön a fővárosba és végigjárja utczáit, sok helyen láthatja, hogy az üzletek előtt reggeltől-estig százával és ezrével ácsorog az ember. T. ház és t. ministerelnök UT, akkor, midőn munkaerőben úgyis oly nagy hiány van ; midőn azoknak a szegény munkáscsaládoknak férfitagjai nincsenek is itthon, hanem a fronton teljesítenek szolgálatot : az a munkás édesanya, aki maga is kénytelen ipari munkába beállani, hogy szűkösen eltarthassa családját, kényszerithető-e arra, hogy fél liter tejért félóra hosszat, két deczi eczetért másik félóra hosszat, fél liter petróleumért fél napig, tiz kiló szénért is fél napig, egy kiló sóért megint egy külön fél napig ácsorogjon ? Ugy hogy naponkint 7—8 órát kell eltöltenie sokszor csecsemő gyermekével együtt szorongva száz és száz ember között hóban, fagyban, esőben, sőt a legnagyobb viharnak is kitéve ? Hogy ott ácsorogjon napról-napra, akárhányszor két-három napig is hiába, mert csak a negyedik vagy ötödik najion kerül rá a sor? Kétségbe esném az emberi társadalomnak, társadalmi szervezetünknek s minden közigazgatásnak rendszere felett, ha nem volna emberi mód arra, hogy ezt megszüntessük. Hiszen az amúgy is nagyon sújtott szegény család rászorul annak a munkaidőnek minden perczére. Ha ma egy szegény munkás család meg akar élni, minden perczét tízszerte nagyobb munkában kell eltöltenie, mint eddig tette. Az az ácsorgás tehát óriási pocsékolást jelent nemzeti munkaértékben, mert hiszen ez nemcsak Budapesten, hanem a vidék többi városaiban is igy van. Az egészségre is óriási hátránynyal jár ez, mert hiszen nemcsak azok a kis gyermekek, akiket a szülők kénytelenek magukkal vinni, hanem a járványos betegek is megjelennek ott. Ám méltóztassék megpróbálni, orvosi vizsgálatot tartani, hogy miféle publikummal kénytelen együtt lenni az, aki élelmi- vagy elsőrendű szüksége ti czikkért jelentkezik. De ha semmi más ok nem volna is, ha az emberi szempontok nem volnának elegendők, vannak az államnak olyan érdekei, amelyek parancsolva követelik, hogy az a tömeges népgyülésezés, ahol az elkeseredésnek, lázitásnak, izgatásnak legjobb alkalma van, szüntessék meg. Ennek az államnak érdekében áll, hogy ne hagyja ezeket az elkeseredett, lázongó és nyugtalan embereket, akik azért a kis félliter tejükért jelentkeznek ott, órákhosszáig ácsorogni. Kendőri szempontok is szólnak emellett és lehetne még más szempontokat is felhozni. Egyszerű megoldás volna azokat az üzleteket, amelyek ezen elsőrendű élelmi és szükségleti czikkeket kiadják, deczentralizálni. Nem kellene bizonyos kereskedőket favorizálni, hiszen van.elég üzlet ; azokat a készleteket több kéz között kellene szétosztani, ezáltal a keresetnek bizonyos méltányosabb elosztása is megtörténhetnék és elkerülhető volna az a visszás állapot, hogy czukrot csak ezeknél, petróleumot pl. csak azoknál lehet kapni, deczember 6-án, szerdán. 31 hanem megkaphatná a közönség a hozzá közelebb eső szatócsoknál is a szükségleti czikkeket. Magyarországnak a világháború történetében legszomorúbb jelensége a háborús nyomorúságnak ezen permanens népkiállitása. Ha el akarjuk hitetni, hogy erősek* vagyunk, aminthogy úgyis van, akkor kell hogy a világ szeme elől a nyomorúságnak ez a népkiállitása mielőbb tűnjék el. Az újonnan kinevezett élelmezési kormánybiztos tett már nyilatkozatokat, de szeretném cselekedeteit :'s látni. Az ut és mód megvan hozzá, csak tenni kellene. Valamikor magamra vontam a képviselőház elnökségének haragját, mert bátor voltam itt megemliteni, hogy a kávéházakban micsoda visszaélés folyik, hogy az uzsonnakávé elvonja a gyermekek elől a legszükségesebb tejet. Azóta a kormánybiztos a tej dolgában már intézkedett, bár akkor a parlament méltóságával összeegyeztethetőnek nem tartották, hogy ezt itt előhoztam. De most még mindig azt látjuk, és engedjék meg, hogy ismét a parlament magas szine elé hozzam ezt a jelenséget, hogy Budapesten a kávéházakban és a czukrászdákban 25—30—40 és 50 darab czukrászsüteményt, tejből, czukorból és vajból készült süteményt vehet magának bárki, akkor, midőn a gyárvárosban lakók, a munkások és a közéjjosztály gyermekeinek megfelelő tej, liszt és czukor nem áll rendelkezésére. Az a kávéházi publikum mondjon le a, finom kuglerekrőí és süteményekről, mert ezekre nincs szükség és tessék a czukor, tej és lisztmenynyiséget arányosan a társadalom többi rétegei között, elsősorban a betegek és csecsemők között felosztani, akiknek egészséges fejlődése és gyógyulása el nem képzelhető. De ha már ezt felhoztam, engedjék meg, hogy kifejezzem csodálkozásomat afelett, hogy a kormány nem gondoskodik az országban lévő nagy sóinség megszüntetéséről. Tudomásom szerint Magyarország sóbányái üzemben vannak, valamint a velünk összeköttetésben álló másik állam sóbányái is sértetlenül megvannak. Hogyan lehetséges tehát az, hogy egész vidékek és.falvak vannak, ahol egy fél kiló só sincsen ? Magam láttam Erdélyben, hogy 40 kilométer távolságból jöttek emberek egy kiló sóért, mikor a mezőn krumplit kellett volna szedniök és nem kaptak. Méltatlan egy rendszeresen kormányzott modern államhoz, hogy az elsőrendű szükségletet képező czikkekben hiány legyen. Meg vagyok róla győződve, hogy van só, csak hozzá kell juttatni az embereket, Meg vagyok róla győződve, hogy ha jóakarattal, erélyesen megfogják a dolgot, lehet segiteni. Ugyanez áll a petróleumra nézve. Oly bőségben, mint régebben, a háború előtt, nincs rendelkezésre, de mindenesetre van annyi petróleum és kell lenni annyinak, hogy az egyes iskolákat ne legyenek kénytelenek borús napokon egy órával előbb beszüntetni, mert nincs petróleum és hogy közhivatalokban, jegyzői irodákban katonai irodákban tudjanak megfelelően dolgozni, ha kissé sötét