Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
360 688. országos ülés 1917 .. január 24-én, szerdán. egyetértésben készek vagyunk megtenni mindent, ami Európa .népeinek a tartós béke áldásait biztosithatja. (Élénk éljenzés és taps- a jobboldalon.) Kérem, hogy_ válaszomat tudomásul venni méltóztassék.. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur a szólás jogával élni? Lovászy Márton: Kem! Elnök: Akkor, mivel vitának helye nincs, felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök urnak Lovászy Márton képviselő ur interpellácziőjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Zlinszky István képviselő ur interpellácziója a ministerelnök úrhoz, országgyűlési képviselőknek hadseregszállitási ügyekben való közbenjárása tárgyában. Zlinszky István: T". ház! Interpelláczióm bejegyzésénél ugyanazon intencziók vezettek, amelyek gróf Zichy Aladár igen t. képviselőtársamat tegnap egy sürgős interpelláczió bejegyzésére és elmondására késztették. Gróf Zichy Aladár t. képviselőtársam bőven elmondotta azon okokat, amelyek miatt szükségesnek tartottuk, hogy a szóban forgó kérdéseket a ház elé terjeszsziik. T. képviselőtársam beszédére a ministerelnök ur azt felelte, hogy ma az interpellácziók után abban a helyzetben lesz, hogy megnyugtató választ adjon. Ennélfogva nem tartom czélszerünek, hogy interpelláczióm indokolását hosszú beszéd keretében tegyem meg, mert hiszen a sulypont a ministerelnök ur felszólalásán nyugszik. Arra szorítkozom tehát, hogy gróf Zichy Aladár t. képviselőtársam beszédét egy-két megjegyzéssel megtoldjam. A kormánypárti sajtóban olvastuk, hogy a ministerelnök ur a munkapárti körben azt a kijelentést tette volna, hogy az ellenzék egyéb argumentumok hiányában most ezt a harczot tartja időszerűnek. Nem tudom, mennyiben fedi ez a valóságot, de felteszem a kérdést egyenesen a ministerelnök úrhoz, elhiszi-e ő maga, hogy nekünk, az ellenzéknek nincs elég anyagunk és argumentumunk arra, hogy a kormányt támadjuk? Azt hiszem, ezt ő maga sem hiszi el. Igenis, nekünk elegendő anyagunk van, beigazoltuk, hogy magas nivóju vitában vagyunk képesek ennek a kormánynak tehetetlenségét kimutatni, (Ugy van! ügy van ! a baloldalon.) Be kell látnia a ministerelnök urnak, hogy ezeket a kérdéseket nem az ellenzék hozta iel, ezek előbb a sajtóban láttak napvilágot s ha egyszer a kérdés a sajtóban tárgyaltatott, akkor a parlament sem mehet el mellette szó nélkül, mert itt az egész parlament tekintélyéről és a parlamenti élet tisztaságáról van szó. (Helyeslés a ház minden oldalán.) T. ház! Abban egyetértek, amit a ministerelnök ur tavaly februárban Szmrecsányi György interpellácziójára adott válaszában mondott, hogy az inkompatibilitási törvény nem tökéletes és nem helyes. Hiszen naponként látjuk, hogy a bankdirektorok milyen könnyen tánczolnak keresztül az egyes paragrafusokon. S ha már egyszer rászánja valaki magát, hogy a rossz törvény daczára inkompatibilitási bejelentést tesz valamelyik képviselő ellen, az ügy hónapokig, sőt évekig hever a bizottságban. (Ugy van! ügy van ! a baloldalon.) Tessék a ministerelnök urnak jobb törvényjavaslatot beterjesztem, mi ellenzék örömmel elfogadjuk, de addig is, amig a mostani törvény van életben, nekünk, a magyar országgyűlés tagjainak legelső kötelességünk azt megtartani. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) De a háború alatt, amint a ministerelnök ur is mondotta, egy más inkompatibilitási törvény is érvényre emelkedett, amely kétszeresen kötelez minden képviselőt és ez a morális inkompatibilitás törvénye. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez kodifikálva nincsen, de kell hogy e ház minden tagja vallja annak kötelező erejét, (ügy van ! Ugy van ! a ház minden oldalán.) Mivel pedig ez nem irott törvény, kell hogy a ház azzal adja meg neki a szankcziót, hogy ha valamelyik tagja vétett ellene, akkor azt kegyelem nélkül közösitse ki a pártkeretekből és adja át az egész nemzet megvetésének. (Általános helyeslés.) Mert akkor, amikor arról van szó, hogy az egész nemzet élet-halálküzdelmet folytat, akkor, amikor esetek merülnek fel, hogy lelketlen hadseregszállítók a magyar honvédeket a kárpáti nagy küzdelmek alatt női szövetből készült köpenybe öltöztetik, amikor arról van szó, hogy küzdő honvédeinket papirtalpu bakancscsal látják el. akkor legelemibb kötelessége az országgyűlés minden tagjának, hogy ilyen és hasonló szállításoktól a legtávolabb tartsa magát, mert a gyanú sara akkor is, ha alaptalan, könnyen tapad és szégyent hoz nemcsak az illetőre, hanem az egész országra. (Igaz! ügy van! a bal-és a szélsőbáloldalon.) Gr. Pongrácz János: Ki volt a védő? (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Zboray Miklós : Majd megfelelek ! (Folytontartó nagy zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások : Ki volt a lószállitó ? Arról beszéljen !) Beck Lajos : Talán védőt keres ? Zboray Miklós: Zászlós urak! (Folytonos nagy zaj.) Viktória ! (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak! Méltóztassanak csendben és nyugodtan meghallgatni az interpelláló képviselő ur beszédét. (Folytonos zaj.) Justh János: Védőre van szüksége? (Zaj. Elnök csenget.) Zlinszky István : T. képviselőház ! Ezekben a nagy időkben nem engedhető meg az, hogy országgyűlési képviselők a ló- és marhavásárok sarával piszkolják be magukat. (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások balfelől: Még akkor sem, ha van német meghatalmazás !)
