Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

688, országos ülés 1917 január 2i-én, szerdán. 361 Ilyesmitől mindenkinek távol kell magát tartania. (Igaz/ Ugy van! balfelől.) Az igen t. ministerelnök ur tavaly februárban egy gyönyörű, retorikailag kerek, egész beszédben ismertette a házzal a maga álláspontját. (Felkiáltások jobbfelől: Hogy dicséri !) Nagyon hatásos, nagyon decidirt, nagyon erős volt ez a beszéd. A leghatározottabban elitélte benne a ministerelnök ur azokat, akik hadseregszállitási dolgokban részt vesznek, sőt megígérte, hogyha ezentúl elő fognak ilyen esetek fordulni, minden pardon nélkül ki fogja osztani az illetőkre a büntetést. Azonban mi történt, t. képviselőház, tavaly február óta? Egy egész csomó eset merült fel . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Hol? (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol? Hol? Mondja meg, hogy hol ? Halljuk az eseteket!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Zlinszky István : Bocsánatot kérek, én is arra kérem az elnök urat, tegye lehetővé, hogy befejezhessem a mondatomat. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Egész csomó eset merült fel a sajtóban. (Zaj és jelkiáltások jobbfelöl: Hja, a sajtóban > Közbeszólások a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Ne méltóztassanak a képviselő urat zavarni. Beck Lajos: Teleki miért mondott le? (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: A Teleki esete is a sajtóban látott napvilágot!) Zlinszky István : Kérem, ma és most még csak arról beszélhetek, hogy a sajtóban ; talán lesz idő, amikor nem arról beszélünk, hogy a sajtóban. (Zaj jobbfelől.) Okolicsányi Lajos: Egyet azóta becsuktak! (ISIagy zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Beck Lajos: Eemélhetőleg lesz több is ! (Folytonos zaj és közbeszólások a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos : Voltak Ivánkának társai is ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. t. képviselő urak ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a báloldalon.) Zlinszky István : Egyik képviselőtársam azt mondja, hogy egyet már becsuktak. (Halljuk! Halljuk !) Én nem követem őt a személyeskedés terére. (Általános helyeslés.) Én ezt a kérdést nem személyek elleni hajszának tekintem, hanem ugy fogom fel, mint az egész parlamentet pártkülönbség nélkül közelről érintő kérdést. (Igaz! Ugy van ! Általános helyeslés.) A személyeskedés utján tehát nem vagyok hajlandó a t. képviselő urat követni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mint emiitettem, az igen t. ministerelnök ur tavaly februárban egy szép és hatásos beszédet mondott a kijárok ellen, azonban mindabból, ami azóta történt, az következik, hogy a szónak a fegyvere nem elég arra, hogy az ilyen szerepléseket megakadályozza. (Igaz ! Ugy van ! bálfelól.) A ministerelnök ur megígérte a háznak, hogy minden egyes esetben, ha megtudja azt, hogy országgyűlési képviselő hadseregszállitási ügyekben közbenjárt, minden kegyelem nélkül közölni fogja az esetet a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. képviselőházzal. Ha ez igy lesz, én biztosithatom az országgyűlést és az egész magyar közvéleményt arról, hogy azután nem fog többé ilyen sajnálatos eset előfordulni, nem látnak ilyen közlemények napvilágot a sajtóban, amelyek nemcsak egyes képviselőknek, hanem — valljuk be őszintén — mindnyájunknak igen kellemetlenek és az egész parlament tekintélyének nagyon ártanak. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) En, t. képviselőház, többet erről az ügyről mondani nem akarok. Én remélem és hiszem, hogy mivel a ministerelnök ur megígérte, hogy az ő adandó válasza mindnyájunkat meg fog nyugtatni, ez a válasz implicite magában foglalja azt, hogy aki megérdemli és aki ezeket a cselekményeket elkövette, azt pardon nélkül ki fogja adni a ministerelnök ur. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden felolvashassam interpellácziómat (Halljuk! Halljuk! Olvassa :) »Hajlandó-e a ministerelnök ur a hadügy ministeriumtól beszerezni és a képviselőház elé terjeszteni azon országgyűlési képviselők neveit, kik a háború alatt a hadügyministeriumban hadseregszállitási ügyben közbenjártak?« (Elénk he- * lyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A ministerelnök ur válaszolni kivan. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: A t. ház kegyes engedélyét kérem, hogy a t. képviselő ur interpellácziójára és gróf Haller József t. barátom interpellácziójára egyszerre adhassam meg a választ. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj bálfelól.) Elnök.: Gondolom, a ház az engedélyt megadja. (Zaj balfelől.) Nagyon természetes, hogy Zlinszky István képviselő urnak szólásjoga fenmarad arra az időre, amikor interpellácziójára a ministerelnök ur válaszol. (Helyeslés.) Zboray Miklós : Személyes kérdésben kérek szót. (Mozgás és zaj.) Elnök: Gondolom, a ház menengedi, hogy Zboray Miklós képviselő ur személyes megtámadtatás czimén felszólalhasson. (Halljuk ! Halljuk !) Zboray Miklós : T. ház ! Az a közbeszólás, amely Zlinszky István t. képviselőtársam beszéde alatt elhangzott, arra késztet engem, mint aki a parlamenten kívül ügyvédi foglalkozást folytatok, hogy védői szerepemről lévén szó, előáll] ak a magam nevében, de azt hiszem, azok nevében is, akik hasonló ügyekben védelmet vállaltak, álláspontommal s azt a t. ház előtt röviden megindokoljam. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bálfelól.) Az ügyvédi hivatást teljes életemben abból a szempontból ítéltem meg, hogy nemcsak akkor van jogosultsága egy védőnek a törvényben biztosított jogokkal élnie, ha egy köztetszésnek örvendő köztetszéssel találkozó, népszerű egyénről vagy ügyről, hanem minden esetben, amikor a jog és a törvény mikénti alkalmazásáról van szó, amint különben erre az ügyvédet esküje is kötelezi. A 46