Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

356 688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. senkitől; nem is adok, de nem is kérek. (Hoszszantartó nagy zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) Palugyay Móricz: Micsoda pökhendi tónus ez! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan maradni és a ministerelnök urat meghallgatni. (Zaj a baloldalon.) Ráth Endre: A lőszállitók ugy látszik magas lóra ültek. Elnök: Kérem Eáth Endre képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Nem értettem, hogy Tóth János képviselő ur mit mondott most. Tóth János: Kérem, megmondom. Nem illő dolog Apponyit meg nem hallgatni. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Miskolczy Imre: A ministerelnököt meg nem hallgatni sem illik. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl! Zaj a bal- és a szélsöbáloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Tisza István ministerelnök: Méltóztassék e felett az inczidens felett csak egy kis hidegvérrel gondolkozni (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és méltóztassék arra választ adni, vájjon igazán volt-e indok az illem kérdését emlegetni épen most, midőn a ház mélyen t. elnökének indítványára a ház nagyon helyesen még egyszer megadta a szólás jogát gróf Apponyi Albertnek. (Zaj a bal- és a szélsöbáloldalon.) Miután egy nagyon fontos kérdésben mondanivalója volt gróf Apponyi t. képviselő urnak, a ház nagyon helyesen megadta a szólás jogát akkor, midőn házszabályszerüleg és a régi házszabályok szerint is fennálló szólásjogát már kimeritette volt. Azt hiszem, csakugyan megtörtént a többség részéről minden, még a legmesszebbmenő tekintet is az ellenzéknek egy olyan tisztelt vezérével szemben, (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbáloldalon.) nekem pedig ebben a pillanatban egyenesen kötelességem a 48-iki törvényben adott jogommal élni és fölvilágosítást adni (Felkiáltások a jobboldalon: Nem akarták meghallgatni!) egy olyan kérdésben, amelyben gróf Apponyi Albert t. képviselő ur a vita hevében igazán olyan nyilatkozatokat tett, amelyek ha helyre nem igazittatnak, egy adott pillanatban a nemzet érdekeinek rovására igen kellemetlenül kihasználhatók volnának. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbáloldalon. Halljak I Halljuk ! a jobboldalmi.) Elnök: Méltóztassék megengedni, hogy a ministerelnök ur mondandóját egyvégtében elmondhassa. (Helyeslés a jobboldalon) Gr. Tisza István ministerelnök: Gróf Aj>ponyi Albert t. képviselő ur olyan nyilatkozatot tett, amely ha helyre nem igazittatik, fegyvert ad egy netalán későbbi osztrák kormány kezébe, hogy az a magyar nemzet jogai és érdekei ellen s fölléphessen. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Gr. Tisza István ministerelnök: Miről van itt szó? Nem arról, hogy szemben állana egy törvényben beczikkelyezett egyezmény, egy törvénybe be nem czikkelyezett egyezménynyel, hanem arról van szó, hogy egy a törvénybe beczikkelyezett egyezményben tett rendelkezés mikénti kezelésére nézve jött létre megállapodás a között a két kormány között, amelyik a törvény értelmében kell, hogy ebben az ügyben eljárjon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A törvény nem azt mondja, hogy minden körülmények között hat hónapig kell várni a fölmondással, csak azt mondja, hogy az osztrák kormánynak joga van hat hónapig hozzá nem járulni a magyar kormány kívánságához ós akkor csak bat hónap múlva áll be a felmondás. Az osztrák kormánynak azonban jogában áll lemondani erről a jogról és ha most a magyar kormány a felmondás jogának tényleges gyakorlatától csak az alatt a feltétel alatt áll el, ha az osztrák kormány a maga részéről eláll ezen hathónapi spácziumban lefektetett jogának kihasználásától, akkor azt hiszem ez olyan megállapodás a két kormány között, amely számtalan hasonló esetben előfordult és igenis olyan kötelezettséget ró az államra, amelyet respektálni kell. (Igaz! ügy van J a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy igazán a nemzet érdeke az, hogy ebben a tekintetben félreértés vagy tévedés be ne csúszhasson és bármennyire sajnálom, hogy a t. képviselő urak türelmével ismét vissza kellett élnem, kötelességemnek tartottam ezt hangsúlyozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök urnak gróf Apponyi Albert képviselő ur interpellácziójára az érdekelt társminister urak nevében is adott válaszát, igen vagy nem? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, kik azt tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Felkiáltások balfelöl: Hoch ! Hoch ! Zaj a jobboldalon.) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Lovászy Márton képviselő ur interpellácziója a ministerelnökhöz az ÉszakAmerikai Egyesült-Államok elnökének békeakcziója tárgyában. Lovászy Márton : T. ház ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsöbáloldalon.) Elnök: Lovászy képviselő urat illeti a szó. Méltóztassék őt a ház mindkét oldalán csendben meghallgatni. (Zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak. Lovászy Márton : A legközelebb múlt napokban egy nagyjelentőségű, mondhatnám világtörténelmi fontosságú esemény történt, amely, azt hiszem, élénk visszhangot kelt a béke minden igaz barátjának szivében és így természetesen élénk visszhangot kelt ezen párt szivében is, amelyhez tartozom, amely a béke ügyet mindig