Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

688. országos ülés 19]7 január "24-én, szerdán. tm tünk,. amelynek szándékai iránt serami tájékozásunk nincs a tényekből, de az összes eddigi története Ausztriával való közgazdasági viszonyunknak nem azt mutatja, hogy Ausztria részéről különös előzékenységgel, a mi érdekeinknek különös figyelembevételével találkoztunk volna, hanem ellenkezőleg, hogy minden kényszerhelyzetet, amelyben az ország magát találta, amarról az oldalról igen kíméletlenül, bevallott kíméletlenséggel használták fel arra, hogy a mi hátrányunkra maguknak előnyöket vívjanak ki. (Halljuk! Halljiüt! balfelöl.) Tehát annak a provizóriumnak is először időtartamát, azután tartalmát kell megállapítani; abba bele jöhet azután bizonyos részleges intézkedések módosításának a követelménye és mindez annak nyűge alatt fog állani, hogy ez az ország idegen államokkal szemben való lekötöttsége folytán önrendelkezési jogával a maga teljességében ha jogilag igen, de tényleg nem bír. Ennek folytán a ministerelnök urnak ezen első konkrét kérdésemre adott válasza sem világosítja fel a helyzetet, vagy legalább nem világosítja fel oly módon, amely kielégíthet, megnyugtathat, hanem inkább oly módon, amely súlyos nyugtalanságokat fog továbbra is lehetővé tenni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ami a t. ministerelnök urnak azt az elutasító mozdulatát illeti, amelylyel a kiegyezési tárgyalásoknak általános irányára vonatkozó kérdésemet magától elháritotta, dicsekedvén azzal, hogy ő ugyanazt nem szokta többször szükség nélkül elmondani, holott nekem az a rossz szokásom van, hogy ugyanarra visszatérjek: az nagyon természetes, t. ház, hogy ezt a kérdést illetőleg, meg más kérdések tekintetében az igen tisztelt ministerelnök ur is beleesik abba a hibába, amelyet nekem most felró, hogy ugyanazokat a dolgokat ismétli. Ez nem is hiba; vannak dolgok, amelyeket meg kell ismételni, de ebben a kérdésben nagyon természetes az eljárás ezen különbsége köztünk, mert azt az álláspontot, amelyet az igen tisztelt ministerelnök ur ebben a kérdésben elfoglalt: minden világosságnak megtagadását az országgal szemben (Ugy van! Ügy van! bal'felöl.) egy kérdésben, amely közgazdasági jövőnk felett dönt, most az utolsó órában, azt a kiskorúvá nyilvánítását a magyar nemzetnek (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) a magyar nemzet önrendelkezési joga esetleges konfiskálásának azt a konczedálását, megengedem, hogy nem jól esik egyszernél többször elmondani, ós nem is jó, ha egyszernél többször elmondják. Ellenben amit ón ebben a kérdésben elmondani kötelességemnek tartok, az a figyelmeztetés a nemzet fenyegetett közgazdasági érdekeire, a figyelmeztetés e nemzet veszélyeztetett önrendelkezési jogára. A közjogi lelkiismeretnek ébrentartására ismétlem a figyelmeztetést, mert nem lehet azt elég gyakran a nemzethez intézni; (Elénk helyeslés KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) nem lehet elégszer arra visszatérni, hogy el ne aludjék az a lelkiismeret, hogy ébren őrködjék a közvélemény, és alakuljon ki egy közakarat, amely egyszerűen nem tűri, hogy a nemzet önrendelkezési joga koczkára tétessék. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur újból nyilatkozni kivan. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur a szerződések felmondására nézve összefoglalt két egészen különböző természetű dolgot, t. i. azt az egyévi felmondási határidőt, amely a külfölddel szemben fennáll, és azt a félévi határidőt, amely az eddigi megállapodások értelmében fennállott abból a czélból, hogy a felmondásra vonatkozólag megegyezés jöjjön létre az osztrák és a magyar kormány között, és igy hozza ki azután azt a 18 hónapi spácziumot, amely tényleg fennállott 1916 június 30-ikáig, mert akkor kellett a magyar kormánynak felmondási kívánságát jeleznie, hogy ez a felmondási jog minden körülmények között fennállhasson. Most azonban másként áll a dolog. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Most már a külfölddel szemben egyszerűen a fennálló szerződéseknek az a rendelkezése irányadó, hogy egyévi felmondás áll fenn — bármely naptól számítva — tehát nem 18 hónap, hanem egy év, és miután ebből az évből még 11 hónap fennáll a régi szerződésből, eddig még a mi jogfeladásunk egyetlen egy hónapra terjed. Polónyi Géza: Ugy van! Erről van szó! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Gróf Tisza István ministerelnök: Az osztrák és a magyar kormány közötti megállapodás természetesen olyan természetű, amely azt az ujabb 6 hónapi spáczumot eliminálja, aminek folytán ezzel többé nem kell számolni, ugy hogy itt abban az esetben is, ha ennek az évnek végéig felmondás nem történnék, csakis egyévi meghosszabbításról van szó, amely egyévi meghosszabbítás pedig, ugy gondolom, arra az esetre, ha végleges megállapodás nem jön létre, a legrövidebb provizóriumnál is feltétlenül szükséges. Ilyen körülmények között a kormányt meggyőződés vezette, hogy az az ut, amelyen mi járunk, az országnak semmiféle fontos közgazdasági érdekét nem sérti, míg az összes kereskedelmi szerződéseknek az év végére való felmondása mindenesetre sok tekintetben kellemetlen és bonyolult helyzetet teremtett volna. Ezek után arra nézve, amit a t. képviselő ur a kiegyezés kérdéséről általában mondott, csak egy megjegyzésem van. A t. képviselő ur bizonyára teljes jóhiszeműséggel, saját meggyőződésének utján haladva, azt mondja, hogy kötelességének tartja figyelmeztetni a nemzetet kocz45