Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-672

672. országos ülés 1916 cl száz százalékra rugó tartaléktőkéket mutassanak ki, Bécsbe szenet szállíthassanak és azt a czukrot, amely nincs : mindezt refakcziák mellett. Szintúgy lesz majd alkalmunk egy csomó felsőmagyarországi bánya vonatkozásaival is részletesen foglalkozni. Az osztó igazságnak egyenes arozulcsapása tehát, hogy a szegény kofától a helyi viszonylatban 30% árdrágítást követelnek, de a tőkeerős vállalatnak meghagyják a refakoziát. (Igaz ! ügy van ! halfelőli Én ezzel be is végeztem felszólalásomat és most még csak kizárólag a kormányhoz legközelebb álló három lapnak egy hírére akarok reflektálni. Az Újságban, a Budapesti Hírlapban és a Neues Pester Journalban olvastam azt, hogy az ellenzéki vezérek azzal a kéréssel fordultak gróf Tisza Istvánhoz, hogy Harkányi minister ur mindaddig, míg a herczeghalmi katasztrófa ügyében a vizsgálat be nem fejeztetik, mondjon le és csak ha a vizsgálat őt tisztázta, akkor foglalhassa el ismét állását. Érdeklődtem mindazoknál, akik jogczimet tarthatnak arra, hogy az ellenzék vezéreiként tekintessenek és mindannyian egyértelműkig azt mondták, hogy erről semmiféle tudomásuk nincs. Ez tehát egy ballon d' essai, mert elhiheti a tisztelt túloldal, hogy ez nem tőlünk indul ki; mert hiszen ha ellenzéki vezérek kérni akarnak valamit, azt először is nem Bécsen keresztül kérik és nem gróf Tisza Istvántól kérik, hanem megmondják itt nyíltan a ház szine előtt. De ha már egyszer kérik, akkor semmi esetre Az Újság, a Budapesti Hírlap és a Neues Pester Journal hasábjain. Ha tehát ez ballon de essai, akkor méltóztassanak azt csak a saját számlájukra "írni, mert én a magam részéről és azt hiszem az egész ellenzék részéről is kijelenthetem, mi nem pályázunk fejekre, de különösen nem Harkányi kereskedelemügyi minister ur fejére. Sőt mi megmaradunk Tisza Istvánnak egy palotaforradalom alkalmából a nemzeti munkapártban kifejtett azon határozott álláspontja mellett, — amely mellett kívánom is, hogy megmaradjon — hogy ez a kormány vagy együttesen működik, vagy sehogy. (Helyeslés.) A t. minister ur egészen belepasszol abba a miliőbe, amelyet a kormányelnök ur a maga nagyságának illusztrálására összealkotni jónak látott. (Taps balfélől.) És legyen meggyőződve a t. ház, hogy mi kipéczézni sem a kereskedelmi, sem más minister urat nem fogunk, mert mindazért, ami itt történik, nem egyes szakministert, hanem a ministerelnök urat teszszük felelőssé. (Élénk helyeslés balfélől. Zaj. Elnök csenget.) Interpelláczióm egyébként a következő (olvassa) : >>a) Kinek a rendeletére csinálták meg Komáromban a november hó 30-án Wienből elindult I. és II. rész gyorsvonatok cseréjét és ezen változtatás volt-e befolyással a herczeghalmi katasztrófa előidézésében ? Minő volt az összeütközött vonat sebessége ? Hajlandó-e a vizsgálat eredményét a vonatkozó összes iratokkal a háznak bemutatni ? b) Hajlandó-e a kormány odahatni, hogy a iczember 6-án, szerdán, 27 hadászatilag fontos vasutak kettős vágánya a hadügyi költségek terhére kiépíttessék ? c) Hajlandó-e a minister a refakcziák jegyzékét a ház elé terjeszteni és a gazdaságilag nem indokolható refakcziák megszüntetéséből eredő jövedelmi többletet az államvasuti személyzetnek háborús pótlékként kiutalni, illetve azok megélhetését ily módon is lehetővé tenni.« (Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfélől.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur válaszolni kivan. B. Harkányi János kereskedelem ügyi minister: T. ház ! Engedjék meg, hogy az imént elhangzott interpelláczióra röviden válaszoljak. (Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, mondanom sem kell, senkit sem érintett mélyebben, fájdalmasabban, mint engem az a szerencsétlen baleset, melynél súlyosabb talán csak kettő volt egyáltalán emlékezetem óta a magyar államvasutakon. Én nem akarok ez ügyre most bővebben kitérni és az igen t. képviselő ur inteTjDellácziójának azzal a részével foglalkozni, hogy nyújtsak felvilágosítást a vonat sebességéről, úgyszintén hogy mennyiben volt kihatással á balesetre azon körülmény, hogy a Bécsből második résznek elindított gyorsvonat megelőzte Komáromban az első részt. Ezekre nem óhajtok most kitérni és pedig azért nem, mert azt hiszem, hogy az ügy mai stádiumában, amikor a bíróság és a fegyelmi hatóság kezében nyugszik az ügy, nem indokolt, hogy én nyilatkozatokat tegyek. Mert bármily tárgyilagosan iparkodnám nyilatkozni, ezzel esetleg befolyásolnám a vizsgálatot. (Helyeslés balfélől.) Ennek tulajdonítsa tehát az igen t. interpelláló képviselő ur, hogy egyes kérdéseire nem adok választ. Az igen t. képviselő ur interpellácziója folyanián egy konkrét kérdést intézett hozzám, amelyre készségesen megadom a választ ; minthogy ez a vizsgálattal nincs összefüggésben és azt nem tángálja, és melyet ő bizonyos megjegyzésekkel fűszerezett. Ugyanis ő kizártnak tartja, hogy Németországban egy szakminister, különösen mikor a vasút amúgy is nehéz szolgálatot teljesít, oly rendelkezést tenne, mely a megállapított rendet megzavarja s ezáltal is a vasútra háramló szolgálat nehézségeit növelje. Szabad legyen erre nézve megjegyeznem, hogy vasúti szakminister Magyarországon ez idő szerint csak én vagyok és igy mondhatom, hogy Magyarországon sem tett ily rendelkezést a szakminister. (Mozgás balfélől.) Tudomásomra jutott ugyan, hogy a menetlevélben van olyan bejegyzés, miszerint a minister kívánta, hogy a második rész megelőzze az elsőt. Amint ez a bejegyzés tudomásomra jutott, azonnal leiratot intéztem a magyar államvasutak igazgatóságához, hogy vizsgálja ezt meg. Talán nagyon rövid lévén, fel is olvasom ezt a részt (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) '• »Minthogy én ily rendelkezést nem adtam ki, ez a bejegyzés a valóságnak nem felel meg. Ezért utasítom az igazgatóságot, miszerint szigorúan vizsgáltassa meg, hogy ez a helytelen bejegyzés hogyan került