Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
6&8. országos ütés 1917 január 24-én, szerdán. :>31i feltételek mellett termelj ének az osztrák vállalatokkal, ennek következménye az lesz, hogy mind bezárhatják üzletükét. Hiszen Magyarországon egyáltalában nem lehet Ausztriában finomított petróleumot a piaezra hozni. Ez áll a béke idejére. De fokozott mértékben áll ez a háborúra azért, mert a háborúban meg vannak állapítva az árak s ezek az árak egységesen, az egyforma versenyviszonyok alapján vannak megállapítva. (Felkiáltások haljelöl: Nem tartja meg senki !) Ábrahám Dezső : Hát hol van a petróleum ? Teleszky János pénzügyminister: Ott van nagyrészt, ahol lennie kell. A rendelkezésre álló nyersanyag nagyon csökkent és amint jól méltóztatik tudni, nekünk igen fontos okokból petróleumtermelésünk jelentékeny részét Németországnak kellett átadnunk. Hát ott van a petróleum. (Helyeslés.) A petróleumdrágulásnak pedig (Halljuk! Halljuk !) egyik jelentékeny oka az, hogy a nyersolaj ára óriásilag felment. Ez a kérdés, sajnos, nincs a magyar kormánynak kezében. Tárgyalások vannak folyamatban, a kérdés megoldása igen nehéz s ez okozza a főnehézséget. A helyzet azonban az, hogy igenis a versenyviszonyok egyformává tétele érdekében szükséges ez a refakezia a béke idejében s miután egységesen vannak megállapítva a makszimális árak, természetesen szükséges a háború idején is. Ha tehát van példa, mely egyáItalán mutatja a refakeziáknak igazán nagy közgazdasági jelentőségét és jogosultságát : ugy épen a petróleum az. Ami a kénkovand-reíakcziát illeti, ez két kérdésre oszlik. Kétféle refakezia van : egy belföldi és egy külföldi refakezia. Ami az utóbbit illeti, ez elsősorban kapcsolatos a mai kereskedelmi szerződések alapját képező tárgyalásokkal s annakidején a magyar kénkővand-termelés fokozása érdekében bizonyos refakeziák, díjkedvezmények biztosíttattak Ausztria részéről ennek a termelési ágnak, az előfeltétel azonban az volt, hogy Magyarországon is ugyanilyen kedvezmények adassanak, az ottani kormány és vasutigazgatás abból az egészen jogos álláspontból indulván ki, hogy ha mi magunk nem adjuk meg azon kedvezményt, hogyan adja meg ő. A helyzet tehát az, hogy ezen kedvezmények, amelyek a szerződési időszakban le vannak kötve, nagyrészben Ausztria részéről adatnak s megszűnnének akkor, hogyha a mi kedvezményeink megszűnnének. Hát bocsánatot kérek, azt hiszem, teljesen tekintet nélkül arra, hogy ki kapja, mindenesetre egy közgazdaságilag helytelen intézkedés volna s hogyha mi megszüntetnénk egy ilyen kedvezményt, amelyet a mi közgazdaságunknak egyik tényezője külállam részéről élvez, csak azért, mert nem szimpatikus nekünk az a tényező, amely ezt kapja. Már pedig ha mi megszüntetjük, akkor az ott is megszűnik. Ami a belföldi kedvezményt illeti, az szoros kapcsolatban van ezzel a kérdéssel és annak megadása azért szükséges, mert különben a belföldi kénsavgyárak, amelyek a kénkovandot feldolgozzák, kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének az osztrák kénsavgyárakkal szemben. Ilyen komplikált kérdések ezek a dolgok és ezért, nézetem szerint, amig külállammal szemben biztosítva vannak ezek a kedvezmények, addig .ezek fentartása indokolt. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha azonban ez a kedvezmény ott meg fog szűnni, aminthogy talán a szerződés megszűntével ez bekövetkezik, akkor magam is azon nézeten vagyok, hogy nem lesz szükség e díjkedvezmény további fentartására és azt hiszem, hogy akkor annak megszüntetése tényleg nem fog akadályba ütközni. Ma azonban, ismétlem, ez határozottan helytelen közgazdasági intézkedés lenne. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Még csak egyet bátorkodom megjegyezni. A díjkedvezmények értékének kiszámítása igen bonyolult és nehéz dolog. En tényleg szerettem volna ezeket kiszámíttatni, de az államvasutak igazgatósága — különösen személyzetének a mai rendkívüli túlterhelése mellett — ennek nem tudott megfelelni. Ami a petróleumot illeti, ennek értékét körülbelül kiszámíthatja a t. képviselő ur, ha fáradságot vesz magának, miután petróleumfogyasztásunkat •smeri. Azonban abból az adatból, amit a t. képviselő ur felhozott, refakeziáink értékére semmiféle következtetés nem vonható le. Tudtommal a Magyar Altalános Hitelbanknak — lehet, hogy tévedek — nincsen refakezia-pere. De igenis, tudok egy refakezia-jjcrről az ásványolajiparban és azt hiszem, erről hallott a t. képviselő ur. Ez az Oloxnek a pöre abból kifolyólag, hogy a maga számára kívánja ezt a díjkedvezményt, amelyet az előbb általam ismertetett okokból a magyar finomítóknak juttatunk. Az Olex a németországi olajiparnak egyik jelentékeny képviselője ; különösen azokra az ásványolaj-küldeményekre vonatkozólag kívánja a kedvezményt igénybe venni, amelyek a múlt év folyamán Romániából Brassón keresztül Németországba szállíttattak. Itt természetesen igen nagy kvantumokról és hosszú útirányról van szó. Nézetem szerint ez a követelés abszolúte nem jogosult, ugy hogy nem is képzelem, hogy ez érvényesíthető legyen. De ez, mondom, egészen különálló dolog, aminek a refakcziákkal tulaj donképen semmi összeköttetése nincs és amiből a mi nj^ersolajrefakeziáink értékére semmiféle következtetés nem vonható. Ezeket óhajtottam röviden előadni. Tisztelettel kérem a szakaszt a beadott két módosítással elfogadni. Elnök : Kivan még valaki szólni 1 Mezőssy Béla : Személyes kérdésben ! Elnök : Mezőssy Béla t. képviselő ur személyes megtámadás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt. (Igen !) Mezőssy Béla: Én keresni fogom az alkalmat, t. ház, egy más javaslat tárgyalásánál, hogy a t. pénzügyminister urnak most köszönettel vett felvilágosításai alapján majd beigazoljam 43*
