Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

338 688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. illeti, amelyet felvetett, hogy ilyen zsugoriságot nem szabad csinálni, hogy az államvasutak igazgatósága a pénzügyi főosztály kívánságára rendeletet adott ki, hogy napidíj pótlékban ne részesüljenek azok az alkalmazottak, akik két hónapon túl vannak kirendelve szolgálattételre, erre az a válaszom, hogy minden adminisztráoziónak bizonyos bürokratikus formákat be kell tartani, (Halljuk ! Halljuk 1 jobbfelől.) mert különben lehetetlen helyzet következik. More patrio nem lehet a mai viszonyok között adminisztrálni, hanem csak meghatározott formák pontos betartásával. Helyes-e, nem helyes-e, utóvégre erről lehet szó, de igen régi idő óta, 1867 óta a szolgálati szabályzatnak van egy rendelkezése, amely nézetem szerint logikus, t. i. hogy a kiküldetési illetmények kisebbek akkor, ha a kiküldetés bizonyos időn túl tart, mert az a felfogás, — és nézetem szerint ez a felfogás teljesen logikus — hogy bizonyos időn túl tartó kiküldetésnél az illető kiküldött beTendezkedhetik azokhoz a viszonyokhoz, ugy hogy neki kevesebb a többmegterkeltetése abból a kiküldetésből kifolyólag, mintha az a kiküldetés rövid ideig tart. Ez, mondom, általános alapelve szolgálati szabályzatainknak 1867 óta. Ennélfogva a rendes szabály az, hogy két hónapot meghaladó kiküldetéseiméi a tisztviselő a rendes napidíj 75%-áig terjedhető átalányt kap. Ez az általános szabály. Pető Sándor,: Meg lehetne változtatni. Teleszky János pénzügyminister: Kérem, nagyon sokat lehet változtatni, csak az a kérdés : indokolt-e, szükséges-e. (Helyeslés jobbfelől.) A háborúra való teliültettél a ministertanács napidíj pótlékokat engedélyezett, természetesen a meglévő szabályokhoz simulva. Minthogy e szabályok bizonyos napidíjakat állapítanak meg két hónapnál rövidebb ideig tartó szolgálatnál, ennél hosszabb ideig tartó szolgálatnál pedig a napidíj 75%-ig terjedhető csak, kivételesen magasabb tételeket állapítanak meg, —• a minisztertanács ezeket ugy engedélyezte, hogy járnak azon esetekben, amikor a teljes napidíj jár, abból indulva ki, hogy ha a kivételes helyzetre tekintettel azon tisztviselőknek is többet kell juttatni, akik két hónapnál továbbtartó kiküldetésben vannak, ez részben azáltal lesz teljesíthető, hogy átalányuk a rendes napidíj keretében felemeltetik. Nem dőlt volna össze a világ, ha másként volna is, elismerem ; de semmi zsugoriság nem, csak a rendes logika alapján megindokolható szabályozásnak volt ez a természetes folyománya. így ment ki a dolog s természetes, hogy annak a pénzügyi főosztálynak, épugy, mint minden más hivatalnak, kötelessége lévén a szabályok megtartásán őrködni, — ha azt vette észre, hogy félreértésből az egyik utalványozó hatóság e tekintetben helytelenül járt el, azt az intézkedést módosítania kellett. Ez nagyon egyszerű dolog. Ami a t. képviselő urnak azon megjegyzését illeti, hogy én 1906-9-ig terjedő időszakban largeabb voltam, mint azután, hát tessék megnézni a költségvetéseket s látni fogja, hogy nem igy van. Azt az állítását illetőleg, hogy az államvasuti beruházások az 1906—1909-iki időszakban kezdődtek volna el nagyobb mértékben, ha már erről a kérdésről beszélünk, a történelmi hűségnek tartozom azzal, hogy bizony az államvasuti nagyobbszabásu beruházások az 1904. évi XIV. törvényezikk által kezdődtek meg, e törvényezikket pedig a mostani ministerelnök ur vezetése' alatt álló akkori kormány terjesztette elő. Tény, hogy azután az 1906— 1909-iki időszakban folytatódtak, azóta nem csökkentek, hanem további emelkedő irányzatot mutattak s az utóbbi években 150 milliót haladtak meg évenként. En ezt csak mint tényt konstatálom, mert ez igy van. (Helyeslés jobbfelől.) Azt az állítását is rektifikálnom kell, hogy a koaliczió annak idején azért részesült támadásban, mert túlsók beruházást tett az államvasutaknál. A helyzet nem igy van. Azok a támadások nem éntőlem eredtek. En a magam hatáskörében igenis ezt az álláspontot képviseltem, de akkor egészen más helyzet volt. Azok a támadások azért érték a koalicziót, mert tényleg abban az időszakban oly mértékben csökkent az államvasutak jövedelmezősége, (Mozgás bálfelől.) még pedig nem is összehasonlítva a beruházott tőkével, hanem a bevételeket tekintve oly mértékű csökkenés mutatkozott, az üzleti koefficziens oly lehetetlen nivóra sülyedt, — aminek okait nem akarom most tárgyalni — hogy ez volt oka a támadásnak, már akár jogosult, akár jogosulatlan volt is az. E tekintetben a nézetek különbözők lehetnek, én csak konstatálom, hogy a támadások mire vonatkoztak. Ami végre a refakeziák kérdését illeti, ezt a két refakeziát nem feledékenységből nem említettem, hanem mert nem akartam a t. házat tovább igénybevenni. S azt hiszem, hogy amit a refakcziákról mondtam, elég volt. Nem akartam többet mondani. Ha azonban a t. képviselő urat érdekli, hát a helyzet igy áll: A petróleum-refakezia nem a Hitelbanknak adatik. Adatili régi időktől fogva azon egyszerű indokból, mert — amint méltóztatik tudni — a monarchia petróleumfogyasztása, nagyon kis kvantumot kivéve, ezideig —• remélem a jövőben ez meg fog változni, talán rövidebb idő alatt, mint méltóztatik gondolni — a galicziai nyersolajtermelésre van utalva. Már most méltóztatik tudni, hogy a monarchia két államában levő petróleum-finomító vállalatok teljesítőképessége sokkal nagyobb, mint a monarchia fogyasztása és mint az ekszport lehetősége. A helyzet tehát az, hogy ha mi tarifális intézkedésekkel a magyar petróleumfinomitókat nem teszszük versenyképesekké az osztrákokkal, amelyek nagyon közel vannak a galicziai petróleumforrásokhoz és amelyek különböző vasúti kedvezményeket élveznek azért, hogy egymás közt ez a disparitás megszüntettessék, — hogyha mi ily tarifális intézkedésekkel — mert ezek nem is kedvezmények—lehetővé nem teszszük, hogy egyenlő